Dr. Pápai Emese művészettörténész, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum főmuzeológusa kiállításmegnyitó beszédében szükségét érezte, hogy a modern képzőművészet ezen ágának történelméről is említést tegyen:

Éppen 110 évvel ezelőtt, 1913-ban alkotta meg Kazimir Malevics a Fekete négyzet, fehér alapon című, 79x79,5 cm-es olaj-vászon festményét, ami ma a moszkvai Tretyakov Képtárban látható. Nem mondom, vannak ennél szebb képek a művészet történetében, de felforgatóbbak aligha. A fortyogó, sötét őskáoszt, a teremtés előtti állapotot idéző mű egy csapásra nyitott új, azóta is létező távlatokat képi kultúránk történetében, örökre megdöntve a valósághű ábrázolás, a leíró figurativitás addigi egyeduralmát a művészetben.

Sz. Kovács Ildikó művei is ezt az azóta sokak által művelt, újfajta tárgyiasságot, a geometrikus-absztrakt művészet konkrét vonalát képviselik. Ildikó 1981-ben szerzett rajz-földrajz szakos diplomát a nyíregyházi egyetemen. A pedagógusi és tehetséggondozói munka mellett 1982 óta kiállító művész. 1983-ban volt az első önálló tárlata a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban, amit 2005-ben és 2010-ben egy-egy PÁGISZ-os kiállítás követett. 2008-ban a győrújbaráti Művelődési Otthonban, 2011-ben a Bezerédj-kastélyban, 2020-ban a győri MTA Galériában és a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér intézményében volt egyéni tárlata. Munkái több ízben szerepeltek külföldi kiállításokon. Rendszeres résztvevője a hazai képző- és iparművészeti tárlatoknak, többek között a Győr Megyei Őszi Tárlatnak is, ahol tavalyi munkájával elnyerte Az év alkotó tanára díjat, amelynek ez a kiállítási lehetőség köszönhető.

Sz. Kovács Ildikó absztrakt-geometrikus alkotásai leginkább a hard-edge, azaz kemény él művészi formanyelvvel rokoníthatók. Ez az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején kialakuló amerikai festészeti irányzat, amely elutasítja a klasszikus festészeti hagyomány közvetlenségét, spontaneitását. Tagadja a véletlen és az esetleges művészeti jelentőségét, és kerüli a titokzatos vagy homályos kifejezést a művészetben. Az ilyen formanyelven alkotó művészekre jellemző, hogy egyszerű, általában mértani formákat használnak, körvonalaik tiszták, precízek, kontrasztosak, színeik pedig erősek és egyöntetűek. A képi világból száműznek minden tárgyias vonatkozást, vagyis a „valóság bonyodalmaival” és esetlegességével szemben egyfajta tudatos rendet és precíz egyensúlyt teremtenek.

Megszabadulva a tartalmi közléstől és a pszichikai önkifejezéstől, a mű pusztán önmagát jelenti, reprezentálja, vagyis a kép témája egyértelműen saját maga. A tiszta akril színek és a világos szerkezetek használatának a legfontosabb célja a tisztaság és az áttekinthetőség, a logikus képi rendszer. Semmilyen emocionális hatás, semmilyen szimbolikus vagy allegorikus forma nem térítheti el a tekintetet a precízen kivitelezett képről. A műveken jelen lévő harmonikus színek, konkrét formák, mozgások, energiák a világ szellemi leképzésének, az univerzum megismerésének filozófiai eszközei.

Ez a kifejezési forma térben és időben egyaránt távoli ősökre vezethető vissza, hiszen gyakorlatilag már Gauguin is síkokkal dolgozott, Cézanne pedig a természet struktúráját, belső szerkezetét fedezte fel síkok, hasábok és hengerek segítségével. Malevics, Mondrian, Kandinszkij, Delaunay, illetve olyan magyar alkotók, mint Lantos Ferenc, Bak Imre, Fajó János, Haász István, Haraszty István, Maurer Dóra és sokan mások különféle módon próbáltak tiszta képi nyelvet teremteni, megszabadítva azt minden fölösleges sallangtól. Az amerikai absztrakt expresszionista festő, Ad Reinhardt szerint „a geometria hangsúlyozása egyenlő az ismeret és a rend tudatos kiemelésével”, de egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy a geometria lehet organikus is, mert egyenes vonalak a természetben is vannak.

És végül Haraszty István szobrászművészünk gondolatait idézem a geometriával kapcsolatban: „A geometria szép, mert fegyelmezett, és mert fegyelmezetlen. A geometria izgalmas, mert tele van formai, ritmikai, színbeli játékossággal, ötletességgel. A geometria filozofikus, mert az alkotó kísérletei közben olyan összefüggésekre keres választ, melyek csak félig megválaszoltak, és eközben teljesen új felismerésekre jut. A geometria zártsága felszabadít, és felszabadultságában is rendet követel, miközben megába sűríti a világ élményeit. A geometria nélkülözhetetlen még azoknak a művészeknek is, akik nem így alkotnak. A konstruktivista, geometrikus művészet érzelem-gazdag rejtvény, szépsége a matematikai gondolkodás szépségével vetekszik, fejleszti az asszociációs készséget, és gyönyörködtet, mert mindig újabb és újabb rétegeit engedi felfejteni. Ehhez csupán egy dolog kell, hogy a néző hagyja, hogy a mű megszólítsa őt.”

A megnyitó eseményéhez illő szakszofon-zenét Zimonyi Gábor, a Győri Nemzeti Színház Művészeti Együttes zeneművésze tanítványával, Pálfi Szabolccsal szolgáltatta.

A megnyitó után a megjelentek fehér asztal mellett, fotózkodással osztották meg egymással élményeiket a látottakkal, hallottakkal kapcsolatban.

A Konkrét geometria című kiállítás június 19-ig tekinthető meg kedd-pénteki napokon, 10-16 óra között.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Konkrét geometria – Sz. Kovács Ildikó festőművész kiállítása a Múzeumházban

Molnár György fotói

14 kép