A feltehetőleg német származású Andreas Hess Rómában, Georg Lauer officinájában dolgozott és tanulta meg a könyvnyomtatás mesterségét. Az örök városból Vitéz János (1400 körül-1472) esztergomi érsek, királyi kancellár, humanista tudós kezdeményezésére Kárai László budai prépost hívta Magyarországra 1470 és 1471 fordulóján, a nyomdász valószínűleg valamikor 1471 végén érkezhetett hazánkba, és 1472-ben indulhatott el a nyomtatás.

Az első kinyomtatandó kötet tematikáját valószínűleg még maga Vitéz János határozta meg. A Budai krónika szövege 14-15. századi kódexekből származik, „több önálló történeti mű összeolvasztásából jött létre”. A kezdetektől 1468-ig, Mátyás moldvai hadjáratáig mondja el a magyar történelmi eseményeket.

A nyomtatáshoz Velence környékéről rendeltek papírt, amelyet feltehetően Vitéz János anyagi támogatása révén sikerült megvásárolni. Hess műhelyében a kutatók szerint csak egy kis méretű sajtó volt, a nyomtatás laponként történt, valószínűleg a rendelkezésre álló betűk alacsony száma miatt – hozzávetőleg tízezer betűje volt, egy oldalhoz kétezerre volt szükség. A szedést és a nyomtatást is valószínűleg maga Hess végezte.

A Budai krónika formátuma kis folió, és 133 nyomtatott oldalt tartalmaz. A szöveghez a római Lauer-nyomda betűkészletével hasonlóságot mutató ún. reneszánsz antikva betűket használt Hess. A kor szokásainak megfelelően az iniciálék, azaz a díszes kezdőbetűk helyét nyomtatáskor üresen hagyták, és „utólag rajzoltak bele piros tintával egyszerű, egyes példányokba többszínű, tollrajzos iniciálékat, néhol indafonatos díszítéssel”.

A Budai krónikának, ahogyan az ősnyomtatványok nagy többségének, nincs címlapja. Hess az ún. kolofonban, azaz a könyvet záró két sorban latinul közölte a megjelenés legfontosabb adatait, a nyomdász nevét, a nyomtatás helyét és idejét: „Finita Bude Anno dni M.CCCC.LXXIII. in uigilia penthecostes: per Andreas Hess” (jelentése: „Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében pünkösd előestéjén Hess András által”).

A kutatások szerint a mű 200-240 példányban jelenhetett meg, amelyek közül tíz maradt fenn az utókor számára. Magyarországon kettőt őriznek, az Országos Széchényi Könyvtár és az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár egyet-egyet, további kötetek pedig Bécsben, Lipcsében, Rómában, Prágában, Párizsban, Krakkóban, Szentpétervárott és Princetonban találhatók.

1473-ban Hess officinájában még egy negyedrét formátumú, 40 oldalas kiadványt nyomtatott, amely két latin nyelvű művet tartalmaz, egyrészt Basilius Magnus egyházatya A fiatalokhoz című, „a klasszikus írásműveket és az általuk nyújtott művelődési lehetőségeket dicsérő” művének latin nyelvű fordítását De legendis poetis címmel, másrészt Xenophón görög történetíró Szókratész védőbeszédének latin fordítását Apologia Socratis címmel.

Végül Hess és vállalkozása számára a magyarországi politikai helyzet rosszul alakult. A Vitéz János-féle Mátyás elleni összeesküvés alapjaiban döntötte össze a budai ősnyomda működésének feltételeit, Hess támogató nélkül maradt, önállósulását azonban nem tudta anyagilag finanszírozni, így több kiadványt már nem tudott megjelentetni. Budai műhelye méreteinél fogva nem tartozott a kor jelentős műhelyei közé, de a magyar könyvtörténet és művelődéstörténet szempontjából magyarországi rövid működése mégis kiemelkedő jelentőségű.

A jeles jubileum tiszteletére az Országos Széchényi Könyvtár 550 példányban megjelentette „a gyűjteményében őrzött példány latin nyelvű hasonmás kiadását”, amelyhez társul a magyar nyelvű javított fordítás, egy a mű történetéről szóló tanulmány, valamint egy angol nyelvű ismertető is.

oszem

Felhasznált irodalom: Magyar művelődéstörténeti lexikon; V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás története Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1830; Bánfi Szilvia-V. Ecsedy Judit: A magyarországi nyomdászat képes krónikája 1473-1700; Régi magyarországi nyomtatványok 1473-1600; chronica.oszk.hu; kultura.hu;

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.