Két héttel ezelőtt beszéltünk az interjú lehetőségéről, aztán egy hete kiderült, hogy támogatás hiányában a megszűnés szélére kerültetek, a napokban pedig mintha reménykeltő megfogalmazás látszana körvonalazódni a Facebook-oldalatokon olvasható közleményben. Mielőtt visszaRÉVednénk a társulat eredményes múltjába, és a tervezett jövő felé fordítanánk bizakodó arcunkat, mit tudsz elmondani a jelenlegi helyzetről? Merre tovább, RÉV Színház?

Ha a puszta tényeket nézzük, május 26-án érkezett hozzánk a hír, miszerint a minősítéssel nem rendelkező, nem Budapest fővárosi színházi- és táncművészet előadó-művészeti szervezetek Emtv. szerinti, 2023. évi szakmai program megvalósítási és működési támogatás döntésének értelmében a következő évadra nem részesülünk támogatásban. Ez azért is fájó, mert az elmúlt években ez a támogatás volt az, amit a következő időszakra mindig előre láttunk, terveztünk vele, a szeptemberi indulásnál nagy lendületet adott, és ehhez képest tudtunk még akár vagy pályázni, vagy pedig forgalmazni az előadásainkat.

Aztán a kezdeti sokk és düh után megoldó módba kapcsoltunk, és már az akkori péntek estét, sőt az egész pünkösdi hétvégét arra fordítottuk, hogy megoldást találjunk ennek az összegnek a pótlására, sőt leginkább az éves költségvetésünk előteremtésére, mert azért azt mondjuk ki, hogy az a forrás, amit vártunk, nem oldotta volna meg a 2023/2024-es évadunkat. Azt tudtuk, sőt ősszel a nagyköveti kampányunknál kiderült, hogy sok jó ember figyel ránk, és hogyha szükséges, akkor lépni is tud. Akkor kisebb-nagyobb összegekkel, most pedig megosztásokkal, néhány jó szóval és több elérhetőséggel láttak el bennünket, hogy mégis kihez, kikhez lehetne fordulni.

Így most ezen az úton indultunk el, cégeknek, vállalkozóknak írok, telefonálok, vagy épp személyes találkozókat szervezek, hogy lássuk, egyáltalán van-e lehetőségünk életben maradni. Ezek mellett a hangunk eljutott a Városházára is, már kimondott felajánlás is érkezett, de erről később számolnánk be, amikor már konkrétumokat is tudunk mondani, például, hogy hány diákot, hány iskolát érünk el a támogatásból.

Akkor most vissza a múltba, és ahogy említed, az iskolákba. Ha jól számolom, 17 évvel ezelőtt alakult meg a RÉV Színház (akkor még nem ezen a néven), vele együtt pedig talán egy hiánypótló szemlélet és misszió Győrben, a komplex színházi nevelési előadások diákok számára. Mit takar tulajdonképpen ez a módszertani program, hogyan kell elképzelnie annak, aki még sosem vett részt ilyen foglalkozáson?

A színházi nevelés egy színházi műfaj, ami elsősorban diákoknak szól, konkrétan az ő részvételükre épít, de egyre több társulat készít felnőtteknek is ilyen jellegű előadásokat, mi például a pályázati hír után egy nappal (május 27-én) játszottuk legújabb részvételi előadásunkat felnőtt közönség előtt, a Lima Pubban, de erről majd később ejtek még szót.

Hogyan kell elképzelni egy eseményt? Ezek az előadások elsősorban egy adott probléma, gondolatkör, kérdés köré épülnek, lehet az valami társadalmi, korosztályi vagy akár lokális téma. A produkciók többnyire másfél és két és fél óra körül vannak, a kezdeti időkben voltak háromórás foglalkozások is, de ezek mára egyre ritkábban fordulnak elő. Maga a színházi aktus vagy egy konkrét előadásból, vagy pedig jelenetek füzéréből épül fel, amit megelőz / megszakít / követ egy-egy drámás forma, úgynevezett konvenció. Ez lehet kis vagy nagycsoportos beszélgetés, állókép készítése a résztvevőkkel, gondolat kihangosítás, ahol a résztvevő diákok egy szereplő fejével gondolkodhatnak, és helyette mondhatnak ki bizonyos mondatokat, vagy akár arra is van lehetőségük, hogy szerepbe lépjenek, és az adott figura „bőrében” cselekedjenek – ez utóbbi rendre a legizgalmasabb helyzeteket szüli. Jelenleg országos szinten bár sok társulat, kőszínház készít ilyen típusú előadásokat, kevés olyan van, amely valójában színházi nevelési társulatként működik, és jelenleg a RÉV Színház az egyetlen, aki vidéki társulatként aposztrofálja magát, és valójában vidéken alkot és játszik.

Milyen mérföldkövek mentén jutottatok el mára több tízezer diákhoz? Melyek voltak a szakmailag legsikeresebb ilyen foglalkozások a saját részetekről, valamint az iskolások oldaláról?

Nyilván közhely, de személy szerint mindegyik előadásunkat nagyon szeretem, mindegyikben kipróbáltunk valami számunkra is újat; ha belegondolok, akkor nincs két ugyanolyan előadásunk, keressük a kihívásokat, az új formákat, nagyon szeretünk tanulni azoktól a rendezőktől, akik velünk dolgoznak, és persze közben bízunk abban, hogy mi is tanítjuk őket egy kicsit.

De nem szeretném kikerülni a kérdést. Ha szakmai visszajelzés alapján nézzük, akkor a Massza, a Nem állunk meg és az Anyakicsinyítés tekinthető sikeresebb előadásnak, mert meghívást kaptak a gyermek és ifjúsági színházak fesztiváljaira: a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemlére (Massza), valamint a Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennáléra (Nem állunk meg, Anyakicsinyítés).

És közöttük van már kettő, amelyik túl van a századik előadáson, illetve ezek mellé sorolható a Mezsgye is, amely jelenleg a legrégebbi repertoáron lévő előadásunk (bemutató 2014. szeptember 8.).

A RÉV Színházhoz azonban, ahogyan a nevetek is jelzi, színházi előadások is fűződnek – nem is akármilyenek! Színdarabjaitoknak köszönhetően többek között szerepeltetek már az RS9 OFF független színházi fesztiválon, a Soltis Lajos Országos Színházi Találkozón, a pécsi Monoszkóp Monodráma Fesztiválon, a Komlói Amatőr Színházi Találkozón (KASZT), a Progress Sopron nemzetközi alternatív és amatőr színházi fesztiválon, az Európai Ifjúsági Színházi Fesztiválon – ezekről a rendezvényekről pedig rendre díjakkal is távoztatok. Az elmúlt években – „Győrt kinőve” ‒ egyre többször játszottatok Budapesten és más, kisebb-nagyobb vidéki városokban, településeken is. Nekem ez egy kimondott és – mivel a Győri Szalon szívesen „véleményezi” a darabjaitokat – megérdemelt sikertörténetnek tűnik. Miben rejlik igazán az erőtök ezen a téren?

Mi lehet a RÉV ereje? Ha jól értem a kérdést. Tapasztalat ‒ Barátság ‒ Tanulni vágyás. Ezt a többiekkel még nem egyeztettem, de remélem, tudnak menni ezzel…

Tapasztalat: Mindannyian gyermek-, vagy épp diákszínjátszóként ismerkedtünk meg a színházzal, és azt gondolom, hogy remek alapokat kaptunk, melyekre a fiatal éveink alatt még saját erőnkből tudtunk ráépíteni, itt színész iskoláról és egyéb független színházi tapasztalatról beszélek. És nagyon fontosnak gondolom, hogy mi a RÉV mellett drámatanárként is dolgozunk, színjátszó csoportokat vezetünk, méghozzá több korosztályban, testközelből tudjuk, látjuk, hogy miként működnek a mai fiatalok, és hogy mi az, ami épp foglalkoztatja őket. Ebből már sok témát nyert a társulat.

Barátság: Mi nem munkatársak vagyunk, hanem barátok, akik együtt dolgoznak. Természetesen ennek sok hátulütője is lehet(ne), de talán épp a személyes kapcsolatunk az, ami miatt rengeteg dolgon át tudunk lépni, könnyebben beszélünk meg szakmai dolgokat a barátság nyelvén. Az évek alatt persze nálunk is voltak komoly viták, mosolyszünetek, de az együtt töltött idő valahogy mindig gyógyír volt a feszültségre. És persze vannak barátaink, akikkel együtt dolgozunk és olyanok is, akik a barátaink lesznek a közös munka során.

Tanulni vágyás: Ahogy már említettem, szeretünk és tudunk is tanulni, nyitottak vagyunk az újra, a másra, a friss formákra.

És szeretjük a színpadot, szerencsére ő sem dob le minket! (nevet)

Nem tudom, „személyeskedhetek-e”, de nekem a darabjaitok közül még mindig a Zakkant a favoritom, ott valami olyan elementárisan természetes interakcióban formálódott ez a rendkívül drámai történet közted és Nagy Zsolt Zsozsa között, ami a lehető legprofesszionálisabb színjátszást eredményezte. Neked melyik a kedvenc RÉV-es darabod, és miért?

Most bármelyiket is mondom, a többiért sikítani fog a szívem! De az Anyakicsinyítést mondom, és mindjárt meg is indokolom, hogy miért. Igazából a helyzete miatt… A Covid előtt készült, és viszonylag kevés (25) előadás ment belőle. Olyan korosztálynak szántuk, akiknek ritkán készül színházi nevelési előadás, a kiskamaszoknak (5-7. évfolyam) játszottuk. És bírták. Nagyon. Szuperhősös témát kevertünk a diákszerelemmel, és egyben a szülőkről való leválásról szólt, és nagyon élvezték, könnyen tudtak rácsatlakozni az előadás humorára, és pontosan vették a mélységét is. Szép dolgokat mondtak a nyitásoknál. És ami a legfontosabb ok a választásomnál, hogy itt játszottunk utoljára öten, akik előtte több évig mindenben együtt dolgoztunk, és akik már valószínűleg így, ebben a felállásban nem fogunk talán soha.

Már a harmadik olyan színdarab került fel a repertoárotokra (Etűdök Vidnapjára; Jókedvvel, bőséggel; belém égsz), amelyben Kiss Tünde, a Győri Nemzeti Színház színművésze is veletek játszik. Hogyan csatlakozott ő hozzátok, és – az évről évre folyamatosan változó „személyi összetétel” tükrében – jelenleg kik a társulat állandó tagjai?

Tündét barátunkon és kollégánkon, Szabó Gergelyen keresztül ismertük meg, aki történetesen Tünde férje. Az első időkben csak messziről figyelte a munkásságunkat, aztán egyre több előadásunkat jött el megnézni, majd az Etűdöknél elérkezett a pillanat – amikor a társulat női tagjai elmentek babázni ‒, hogy felkérjem a közös együttműködésre. Ha jól emlékszem, akkor ez telefonon történt, és egyből igent is mondott a felkérésre. Gyümölcsöző kapcsolat a miénk, hiszen Tünde már színházi nevelési előadásunkban is bemutatkozott, ez a kérdésedben említett belém égsz, a RÉV legújabb előadása.

A jelenlegi társulat: Bálint Betty, Fekete Dorina, Szántó Dániel és jómagam. Bár ezt még hivatalosan nem jelentettük be, akkor ezek szerint itt fog megtörténni, hogy 2022 nyarán Nagy Zsolt Zsozsa elbúcsúzott a társulattól, idén már csak egy Irina előadásunkon játszott velünk, és a tervek szerint még egy Irina alkalmával fog a nyár elején, amivel nemcsak Zsozsát, de az előadást is elbúcsúztatjuk majd. Viszont a jelenlegi helyzet és sok jó együttműködés azt is előrevetíti, hogy előbb-utóbb gondolnunk kell a társulatbővítésre is. Már persze, ha lesz még miért bővíteni...

Most tényleg tegyük félre a megvalósíthatóság, a finanszírozhatóság, a jelenlegi pénzügyi helyzetetek kérdéseit, és koncentráljunk tisztán a terveitekre. Milyen előadások, programok, projektek járnak a gondolataitokban? Mit szeretnétek, és hová szeretnétek eljutni a jövőben?

A következő évben három előadást készítenénk, ha minden kerek lenne. Három olyan rendezőt vágyunk visszahívni, aki már dolgozott velünk: Gyombolai Gábor (Méretre vágva), Tóth Miklós (Massza, Etűdök Vidnapjára), valamint Perényi Balázs (146 nap). Ezek közül kettő középiskolásoknak készülő színházi nevelési előadás az iskolai agresszió, valamint a függőség témakörében, Tóth Miklóssal pedig ismét felnőtteknek szóló előadást készítenénk, a gyerekvállalás gondolatát, problémáit járva körül.

Emellett egy ideje érlelődik bennem, hogy civil felnőttek részvételével nagyon jó lenne közösségi színházi előadást létrehozni, és őket érintő témáról szóló előadást. A fővárosban ez a közösségi színház mint műfaj egyre elterjedtebb, érdekelne egy ilyen kihívás, persze ebben is többen dolgoznának a társulatból, illetve a társulat körüli szakemberekből.

És van egy biztosan megvalósuló projektünk is, a budapesti MU Színházzal készülünk egy színházi alkalomra Balatoncsicsón, ez a projekt a Veszprém – Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa támogatásával jön létre, augusztus végén. Izgalmas lesz, a helyiek aktív bevonásával készítünk egy produkciót, amit egyetlen alkalommal játszunk majd el.

Az elmúlt bő 5 évben háromszor beszélgettünk rólatok, és mindhárom alkalommal olyan címet választottam az elhangzott mondataidból az interjúknak, amelyeket a legaktuálisabb állapotnak, érzésnek, vágynak tartottam a részedről. Ezek voltak azok: „…hogy csak a színháznak élhessünk”, „Egyre erősebben látjuk, hogy kik vagyunk mi”, „Szeretnénk dolgozni, alkotni és játszani!”. Úgy gondolom, most is kellene egy frappáns, de mindenekelőtt igaz, őszinte headline. Hallgatlak!

Talán picit keserűen, de azt mondanám: „Merülünk. Tartsatok meg minket!”

Szilvási Krisztián
Fotók: Mezősi Kristóf