Ha azt olvassuk egy plakáton, szórólapon, hogy valahol költői estet tartanak, szinte azonnal arra asszociálunk, hogy professzionálisan előadott, közismert vagy akár kevésbé ismert költeményeket fogunk hallani. Nos, ezúttal a legkevésbé sem ezt kapta a tisztelt publikum. Vecsei H. Miklós Junior Prima-díjas fiatal művész, a Mondjad, Atikám! című monodráma megalkotója a Vígszínház színpadán 2017 óta bújik József Attila bőrébe, végigkísérve a költő útját születésétől haláláig levelek, naplótöredékek, orvosi feljegyzések, versek és megemlékezések segítségével. Mindezt pedig egyes szám első személyben.

Ezen az esten ugyan nem a teljes monodráma került prezentálásra, de egy magával ragadó, zenei aláfestéssel egybekötött, formabontó performansszal mutatta be a szerző Vecsei H. Miklós és Balla Gergő, a Platon Karataev zenekar szövegíró-frontembere egyik legnagyobb költőnk szellemiségét, életművét. József Attilát tanultuk, értelmeztük, munkásságából felkészültünk az érettségi vizsgára, de vajon valóban értjük őt, a költészetét, a fájdalmát? Hiszen ő maga volt a költészet – minden lelki és fizikai kínt, gyötrődést, kétségbeesést átélt, amit verseiben megjelenített. Értjük-e, milyen szeretni vágyás, pusztító szenvedély feszült benne, és hogy ezek miből fakadtak?

Vecsei H. Miklós beszélt József Attiláról, idézett tőle és verseiből, mesélt a monodráma keletkezéséről, illetve szemezgetett saját előadásból, miközben Balla Gergő gitárral kísérte. Megelevenedett előttünk a többszörösen sérült, apja által elhagyott, anyja által vert, majd nevelőszülőkhöz adott, lánytestvéreivel összezárt József Attila, akivel sosem tudtak a szeretet nyelvén beszélni, pedig másra sem vágyott. Férfitestbe zárt fiúlélek volt ő, aki rövid élete alatt egyfolytában önmagát kereste. A pszichiátriai kezelések és többszörös öngyilkossági kísérletek a kortársak számára is előrevetítették a tragikus véget, amely aztán az 1284-es számú járattal meg is érkezett.

Igaz, vannak olyan elméletek, miszerint baleset történt, mert a költő a balatonszárszói állomáson átbújt a sorompó alatt, majd a 19 óra 36 perckor továbbinduló tehervonat 15. és 16. kocsijai között megpróbált átcsúszni. A szerelvény azonban elindult, a kocsikat összekötő csavarkapocs súlyos ütést mért József Attila fejére, koponyáját bezúzta, emiatt zuhant a sínek közé. Ám bárhogyan is történt, költő géniusszá vált.

A Vecsei H. Miklós által előadott József Attila interpretáció megdöbbentően autentikus volt, mélyen érzelmekre ható, a közönséget torkon ragadta, szinte a padlóra külte. Kimagaslóan egyedi és tartalmas produkció a színjátszás legfelsőbb fokán. Szinte bizonyos, hogy az előadáson részt vevő közönség ezután teljesen más aspektusból olvassa majd József Attila verseit, értelmezi és érti meg költészetét, munkásságát és talán magát az embert is.

A program a TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001 „A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában” című projekt keretében valósult meg.

Bári Edit
Fotók: Benyik András