A pécsi Csontváry Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és magángyűjtők képeiből állították össze a tárlatot. A pécsi múzeumban még egy falat is kibontottak, hogy ki tudják hozni egészben a legnagyobb festményt. A jubileumi kiállítás a legendás festő teljes életművét bemutatja, mintegy 40 művet vonultat fel. Méltó helyen, a Szépművészeti Múzeum felújított Ión-Pergamon Csarnokának oszlopokkal tagolt, tágas termeiben együtt láthatók leghíresebb alkotásai: a Baalbek, A taorminai görög színház romjai, a Magányos cédrus, a Jajcei- és a Schaffhauseni vízesés, és még sorolhatnánk.

A Csontváry felvett művésznév, melyet a festő a szláv eredetű „Kosztka” vezetéknévből hozott létre (kost=csont). Életútja nagyon különleges. Csak 16 éven át festett, mégis páratlanul gazdag életművet hagyott hátra. 27 éves volt, amikor egy égi hang megszólította: „Te leszel a világ legnagyobb Napút festője, nagyobb Raffaelnél.” A művésznek életében azonban a „meg nem értett zseni” osztályrész jutott, alkotásait kortársai nem értékelték. Néhány kiállítása lehetett csupán, melyeket ő szervezett.

Büszke volt 88 évet megélt apjára, aki 65 éves korában végezte el az orvosi egyetemet. Magának 15 évet adott, hogy felkészüljön a festői pályára: megteremtette az anyagi feltételeket festészeti tanulmányaihoz és utazásaihoz. Kutatta a különleges „életenergiával” rendelkező helyszíneket, megszállottan kereste a „nagy motívumot”. Vonzódott a nagysághoz, a hatalmas látványokhoz (magas hegyek, nagy vízesések), Svájcban megfestette Európa leghatalmasabb zuhatagát, a Rajna-vízesést (23 m magas és 150 m széles). „Minden embernek szüksége van a szélesebb látókörre – hogy többet lásson, és figyelemmel legyen az Isteni természetre. Szélesebb látókörben új perspektívára bukkanunk, új távlatban új életet találunk.”

Már kisgyermekként szerette a természetet, járta az erdőket. Kezdeti olajképein madarak és pillangók szerepelnek. Első festményei, mint a termőre fordult cédrusmag, 40 éves kora körül születtek meg. Nem véletlen a hasonlat, cédrusképei életműve legfontosabb darabjai. A cédrusok a természet műemlékei, A magányos cédrus összeköti az eget a földdel. Két hasonló formájú és méretű cédruskompozícióban a képértelmezés rejtett önarcképeket látott. Csontváry a magasba emelkedő szent cédrus, de ő a magányos is.

Rengeteget utazott (Tátra, Dél-Itália, Dalmácia, Görögország, a Közel-Kelet), távoli tájakra tett zarándoklatokat. Csodálta a Magas-Tátra hegyvonulatait, és a természet teremtő energiáit érezte a Nagy-Tarpataki-völgy látványában. Utazásai sorrendjét nehéz követni, mert egy helyszínre többször is visszatért. Azokat a természeti és történelmi környezeteket kereste, amelyek ábrázolásával gyakorlatot szerezhetett a „nagy mű” elkészítéséhez. Szicíliában a taorminai színház (félköríves lelátóról, a közönség soraiból tekinthetünk a tengeröbölre, háttérben az Etna vulkáni kúpjával) a nagy távlatok művészi megfogalmazásának feladatát jelölte ki számára. A nagyobb dimenziójú látványok megfestése hatalmas méretű vásznakon valósult meg. 1904-1905-ben készült el: A Nagy Tarpatak-völgye a Tátrában és A taorminai görög színház romjai – a „Nagy Motívumok”. Élete során több önarcképet is készített, ezek közül a leghíresebb a festőállványánál készült. Ezt is meg lehet tekinteni a grandiózus műveket is felvonultató kiállításon.

A Baalbeket tekintette fő művének: ez a hely a mai Libanon területe, amely a Római Birodalomban élte virágkorát. Ez a leghatalmasabb festménye, mintegy 30 négyzetméteres. Megdöbbentő, ha az ember ott áll előtte: bal oldalán az áldozókő egyetlen hatalmas kő, mérete 20x4x4 méter, nagyobb, mint egy csuklós busz. Halála után kocsiponyvának akarták eladni, mert értéktelennek tartották… Csontváry színei élénkek, de valójában belülről izzanak. A jellegzetes „napút-színek” eléréséhez saját maga keverte a festékeit, ehhez felhasználta gyógyszerész tudását is. Szigethy Gábor írta 1982-ben: „Megtalálta a napút-színeket: világító sárgát, lángoló pirosat, fájdalmas rózsaszínt, borzongató kéket. Csontváry birodalmában tombol a napfény. A Taormina romjain lángol-világít az ég a lemenő nap sugaraitól.” Baalbek Naptemplomának hat hatalmas oszlopa napként ragyog. A cédrusok mögött már szürkül az ég, kevesebb a világító sárga. Utolsó festménye, a Tengerparti sétalovaglás már visszafogottabb színekkel készült. Az életmű beteljesedett.

Németh Lajos így jellemzi Csontváry életútját: „Kortársai nevették és gúnyolták. Hagyatéka csaknem fuvaros kezébe került, és ha nincs egy fiatal, jó szemű építőművész, Gerlóczy Gedeon, vásznaiból ponyvát szabdalnak.” Műveit ugyanis Gerlóczy Gedeon mentette meg, és hosszú éveken át lakásában őrizte őket. Gerlóczy többgenerációs értelmiségi családból származott, aki a Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, majd Münchenben tanult. Miután hazatért, műtermet keresett. A Hadik-házban, a Bartók Béla úton kiadásra hirdették a festő műtermét halála után. Itt találkozott Csontváry képeivel a padlástérben. 1919. június 28-án ő is részt vett a művész temetésén, és a hagyatéki árverésen Kosztka Istvánnal fele-fele arányban megvásárolta a festményeit. A nagy méretű képek és 14 szénrajz hozzá kerültek. Gerlóczy a tűzre szánt Csontváry-kéziratokat is megvette a házmestertől. Egy életen át hivatásának tekintette a hagyaték gondozását, védelmét. Közreműködött az 1973-ban megnyílt Csontváry Múzeum létrehozásában Pécsen. Halála után gyűjteménye a magyar állam tulajdonába került.

Csontváry Kosztka Tivadar festészete páratlan jelenség a magyar művészet történetében, ő az egyik legeredetibb magyar festő, életműve az egyetemes művészettörténet jelentős alkotásai közé tartozik. „Egy új tudással gazdagabb lesz az élet, egy új érzéssel gazdagabb a tudomány, egy új látással beletekintünk a jövőbe.”

Sulyok Attiláné
Fotók: Sulyok Renáta

Fotógaléria: Csontváry-kiállítás a Szépművészeti Múzeumban

Sulyok Renáta fotói

15 kép

 

Forrás: szepmuveszeti.hu