A hátországban az alakulat pótkerete állomásozott. Győrött volt a kiképzőállomásuk, miközben a fronton harcoló egységek az Osztrák-Magyar Monarchia által tartott frontszakaszokon küzdöttek. A városban tartózkodók létszáma a háborús évek folyamán 8 és 11 ezer fő között mozgott. A bosnyák gyalogezred katonáit jórészt a Frigyes laktanyában szállásolták el, de akadtak, akiket egyéb helyeken, például magánszállásokon vagy raktárakban helyeztek el.

A bosnyák katonák először 1914. szeptember 8-án érkeztek a városba. Szeptember 10-én három tiszt tett látogatást a városházán, ahol tiszteletüket tették Wennes Jenő polgármesternél. A gyalogezredet a háborús évek folyamán a köztiszteletben álló Fuchs Lajos ezredes vezette.

Bevonulás a kaszárnyába Budapesten (forrás: Az érdekes újság, 1914. augusztus 23.):

A bosnyák katonák jelenléte „új színt” hozott a város életébe, hiszen a győriek a 16. századi török jelenlét óta nem találkoztak jelentős számban muzulmán vallásúakkal. A sajtóbeszámolók rendszeresen kiemelték például, hogy a bosnyák gyalogezred többségében iszlám hitű katonáinak vallásuknak megfelelő étkezést biztosítottak, „mohamedán tábori lelkész” állt rendelkezésükre, sőt a Radó-szigeten muzulmán istentiszteletet is tartottak a ramadánt lezáró ünnep, a bajram alkalmából. A Dunántúli Hírlap utal is a történelmi vonatkozásokra, ugyanakkor az aktuális háborús helyzethez igazítva számol be az eseményről:

„Történelmi időket élünk. Háromszáz esztendeje múlt, hogy a vén püspökvár barna bástyái utoljára hallották az »Allah-il-Allah« dallamát. Akkor a törökök rabigájában nyögött szegény Magyarország… Ma pedig, mikor a félhold vitéz népével megértő-karöltve harcolunk a szláv barbarizmus ellen: a püspökvár alatt újra megcsendül hű barátunknak, a török nemzetnek vallásos éneke…” (Dunántúli Hírlap, 23. évf. 190. sz., 1915. augusztus 14.)

Bosnyák tartalékosok pihenője Budapesten (forrás: Az érdekes újság, 1914. augusztus 23.):

Fontos hangsúlyozni, hogy a 4. bosnyák gyalogezrednek nem kizárólag bosnyák nemzetiségű és muzulmán vallású katonái állomásoztak Győrött. A Dunántúli Hírlap 1917. június 20-i számában utal rá, hogy több győri és környékbeli önkéntes is belépett az ezred kötelékébe. Ugyancsak példaként említhetjük, hogy Székely Mihály énektanár önként jelentkezett katonai szolgálatra. Őt zenei tudása miatt a 4. bosnyák gyalogezred zenekarába osztották be, és amíg az ezred zenekara a városban tartózkodott, Székely a Bencés Gimnáziumban órát tarthatott. (A Győri Szendbenedekrendi Katholikus Főgimnázium értesítője az 1915-16-iki iskolaévről. Közzéteszi Meszlényi Lambert igazgató. Győr, 1916. 37.). Az ezred továbbá civil munkatársakat is foglalkoztatott, amire egy 1917-ben közzétett álláshirdetés is utal (Győri Hírlap, 1917. május 20.):

A bosnyák katonák tehát nem teljesen elszigetelve tartózkodtak a kaszárnyában, hanem „jelen voltak” a város életében. Ebből „profitáltak” is a győriek (mindenekelőtt a kereskedők), az időnként igénybe vett segítségük vagy éppen zenekaruk hozzátartozott a hátországi mindennapokhoz. Kétségtelen ugyanakkor, hogy előfordultak kisebb-nagyobb konfliktusok, összetűzések is, így tehát nem mondhatjuk, hogy zökkenőmentes volt a helybéliek és a helyőrség kapcsolata.

A bosnyák katonák és a győriek kapcsolata

A bosnyák katonák és a győriek kapcsolata a források tanúsága szerint meglehetősen ellentmondásos volt. Általában a bosnyákok fronton tanúsított helytállásáról elismerően tudósítottak a korabeli sajtótermékek, a bosnyákok hősiességét, bajtársiasságát számos alkalommal hangsúlyozták. Sőt, alakulataikat a monarchia legmagasabb harcértékű egységei között tartották számon. A hátországban, így a Győrött szolgálatot teljesítő bosnyák katonák kapcsán is számos pozitív hangvételű leírás olvasható. Szolgálataikra, segítségükre rendszeresen számíthattak a győriek a mind nehezebbé váló hátországi mindennapok során.

A legjelentősebb „hírnévre” a 4. bosnyák gyalogezred zenekara tett szert. Számos híradás ehhez kapcsolódóan említi az egységet. Hétvégenként például térzenét játszottak a Radó-szigeti sétatéren, heti rendszerességgel zenéltek győri vendéglátóhelyeken vagy akár moziban, de jótékonysági koncert keretében a közeli városokban is felléptek, többek között Pápán vagy Csornán. Kamarakoncertjeik nagyon népszerűek voltak a komolyzenét kedvelő győri polgárok körében. Egy rövid leírásból betekintést nyerhetünk a zenei programba is (Győri Híradó, 1916. március 18.):

A bosnyákok esetében számos alkalommal igyekezetükről, segítségükről, a „társadalmi munkába” történő aktív részvételükről olvashatunk. Mint utaltunk rá, zenekaruk több jótékonysági rendezvényen jelen volt, de az alakulat katonái egyéb módokon is kivették részüket a hátország erőfeszítéseiből. Egy ilyen esetre példa a Győri Hírlap 1915. december 28-án megjelent írása a postai szolgálatra rendelt bosnyák katonák szorgalmáról, amiért a posta vezetője köszönetét fejezte ki a Fuchs Lajos ezredesnek:

A bosnyák katonák jelenléte kapcsán tehát számos esetben születtek pozitív hangvételű cikkek, sőt mintha megrendelésre is készültek volna ilyen jellegű írások – hangsúlyozva a közös háborús erőfeszítéseket, illetve az esetleges félreértések elsimításának célját. A legjobb példa erre a Győri Hírlap 1915. augusztus 15-i leírása, mely sokat mondóan „A mi bosnyákjaink” címmel jelent meg. A beszámoló szerint az első időkhöz képest sokat változtak előnyükre a Győrött állomásozó bosnyák katonák, akik segítségére mindenkor számíthatnak a helyi polgárok. Elismerően írnak Fuchs ezredesről, aki vasszigorral tart fegyelmet az alakulat tagjai között, és mindenkor előzékeny, tisztelettudó magatartást követel meg katonáitól a helyi lakosság irányába. Külön hangsúlyozzák, a bosnyákok nem akarnak kibújni a feladatok alól, és nagyon szeretik például a gyermekeket, amit bárki megtapasztalhat a település utcáin járva. Finoman utalnak arra is, hogy többségük nem városi környezetből származik, így komoly kihívás lehetett sokaknak alkalmazkodni az új körülményekhez. Mint írják: „Az új viszonyok, eddig sohasem tapasztalt körülmények közé került bosnyák katonákat a tisztikarnak két irányban kell egyszerre, úgyszólván nevelni. A katonai életre és a kulturált társadalmi viszonyok között való elhelyezkedésre. Pontos adatok szerint a bosnyák katonák közt mindössze csak fél ezrelék követ el kihágást, ami így százalék arányában bizony elenyészően csekély.”

Bosnyák katonák Budapesten (forrás: Az érdekes újság, 1914. augusztus 23.):

Ahogyan arra már az idézett cikk utalásaiból is következtetni lehet, a bosnyák katonákkal kapcsolatban akadtak ellentétek, negatív tapasztalatok is – főként az első év folyamán. Két kirívó esetet külön érdemes kiemelni, ezekről ugyanis napokig cikkeztek, sőt az egyik esetben a bosnyák katonák „felkeléséről” terjedtek álhírek. A Révfaluban, illetve Újvárosban bekövetkező konfliktusok esetében bizonytalan, hogy mi váltotta ki az indulatokat, az mindenesetre világos, hogy a nyelvi nehézségek és a bizalmatlanság csak fokozták az ellentéteket. Általánosságban elmondható, hogy a lakosság kisebb ügyekben keveredett konfliktusba a helyőrség katonáival – leggyakrabban például a nőket illető tiszteletlen megjegyzések váltak ismertté. A rendőrség ugyanakkor több alkalommal került majdnem éles összetűzésbe a bosnyák katonákkal. Egy ilyen esetről ad számot a Győri Híradó 1915. augusztus 1-jén:

Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a rendőrség hamar kritikus lett a bosnyák katonákat illetően. Ők ugyanis minden problémás esetben jelen voltak, és nemegyszer csak Fuchs Lajos ezredes közbenjárásával tudták kordában tartani a helyőrség renitens tagjait.

Árulkodó dr. Angyal Armand városi rendőrfőkapitány polgármesternek írott jelentése, melyben épp egy vasútállomáson történt rongálást követően hosszasan sorolja a bosnyákokkal szembeni panaszokat. A háború utolsó évében, 1918. április 18-án kelt dokumentum többek között arról számol be, hogy gyakoriak a lövöldözések, rongálások, vagyon elleni bűncselekmények, és ahogy a főkapitány sejtelmesen kiemeli, „őrjárataik a bordélyháznál nem tartanak rendet, mert tévesen értelmezett faji összetartozásuk rendkívül fejlett”. Angyal Armand hangsúlyozza, hogy rendőrei és a népfelkelő különítmények óriási energiák árán tudják csak fenntartani a rendet az időnként elszabaduló bosnyák katonákkal szemben, ami egyéb feladataikat ellehetetleníti. Ezért a főkapitány arra kéri a polgármestert, tegyen lépéseket azért, hogy a 4. bosnyák gyalogezredet elhelyezzék a városból. Jelzésértékű tehát, hogy Angyal Armand 1918 első felében határozottan kéri a helyőrség elhelyezését Győrből. Kérését nem teljesítették, a bosnyák gyalogezred a háború befejezéséig a városban maradt.

A helyőrség és a győri lakosság (illetve helyi rendőrség) esetében tehát gyakran előfordultak konfliktusok. Azt azonban a sajtó is rendszeresen kiemeli, hogy a polgárok esetében a gyakori előítélet, a felek közötti nyelvi nehézségek, valamint a bosnyákok „túlzott reakciói” egyaránt hozzájárultak a problémákhoz. Nem is csodálkozhatunk, hogy Fuchs ezredes egy-egy ilyen esetnél egy időre megtiltotta katonáinak, hogy elhagyják a laktanyát. Ezt viszont a helyi kereskedők nehezményezték, hiszen forgalmuk számottevően csökkent.

A bosnyák helyőrség győri tartózkodását illetően számtalan korabeli forrás, sajtócikk olvasható. Ezek alapján láthatjuk, hogy a négyéves itt tartózkodásuk során pozitív és negatív tapasztalatok egyaránt akadtak velük kapcsolatban. Hangversenyek, jótékonysági rendezvények és elmérgesedő konfliktusok mellett szökésről, halálos balesetről, szerelmi kapcsolatokról egyaránt olvashatunk. Összességében talán csak annyit mondhatunk, a távolról ideérkező alakulat tagjai is részesei voltak a zűrzavaros és különféle kihívásokkal teli hátország mindennapjainak.

Borbély Tamás

Felhasznált irodalom és források:
Levéltári forrás:
Győr Város Levéltára. IV. 1402. c. Győr thj. város ügyviteli iratai tan. 1453/1918.
Irodalom:
Borbély Tamás János (szerk.): Levéltári források Győr első világháborús éveiből II. 1917-1918. Győr, 2020.
Torma Attila: Győr városa az I. világháború alatt. Győr, 2016.
Az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege. Forrás: https://ujkor.hu/content/az-osztrak-magyar-monarchia-hadserege
Dunántúli Hírlap, 1914-1918.
Győri Hírlap, 1914-1918.
Győri Híradó, 1913-1916.

A címlapkép a Fortepan gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője / tulajdonosa. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző / tulajdonos megnevezésével itt található: FORTEPAN / Országos Széchényi Könyvtár.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.