Jellegzetes szabadhegyi utcarészlet: víztorony, tévétorony, templomtorony (fotó: Malatinszky Szilvia)

Történelmet tanít Szabadhegyen a „piros iskolában”, szép nevén Szabadhegyi Magyar-Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium. Milyen indíttatásból kezdett kutatásba?

Nagyon fontos mindenki számára az indíttatás, én Győrben a Kazinczy-gimnáziumba jártam. Volt egy legendás történelemtanárom, akit Szelőczei Miklósnak hívtak, a diákoknak csak Szelő. Tőle megtanultam szinte mindent, amire később szükségem volt. Megtanított például a kutatásmódszertanra, hogyan kell pályamunkát írni, megtanított a történelem alapvető összefüggéseire, szeretni a történelmet, megtanított arra, hogy legyen véleményünk, gondolkodjunk alternatívákban, merjünk vitatkozni, nézzünk utána a dolgoknak, felhívta a figyelmünket a forráskritikára. Megtanított arra is, hogy a legmodernebb szakirodalmat kell használni, és ha valamit megnézünk, ne egy oldalról szemléljük, hanem járjuk körbe, olvassunk utána több forrásban is. Ezek mind olyan dolgok voltak, amelyeknek később óriási hasznát vettem, ezért végtelenül hálás vagyok neki, és őt tartom mesteremnek. Tulajdonképpen neki köszönhetem azt, hogy amellett, hogy történelemtanár lettem, kutatással is foglalkozom, és a tanítványaimat is több pályázaton, versenyen indítom el.

Az Ön által bemutatott városrészekkel milyen a kapcsolata?

Elég régóta – kimondani is szörnyű –, 1986 óta, vagyis 37 éve Szabadhegyen tanítok az említett „piros iskolában”. A sok év alatt rengeteg tanítványom volt, akik ide jártak, de ezen kívül is sokan ismernek az itteniek közül.

Az egykori győri üdvözlőlap képei között ott találjuk a kismegyeri emlékszoborét is (forrás: Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér (DRKPK) digitális könyvtára)

Hogyan készült a kötet? Milyen akadályokkal kellett megküzdeni a kutatás közben?

A pandémia nagyban megnehezítette a kutatást, de ezen túl is voltak megoldásra váró kérdések, feladatok. Kismegyer és Szabadhegy történetét együtt kellett megírni, így nyilván figyelni kellett, hogy arányaiban Kismegyerről is éppen elég szó essen, holott még hiányosabb a története, mint Szabadhegyé. Az elején is tudtam, hogy ez valójában egy alapmű lesz, hiszen Szabadhegyről szinte semmit sem tudunk, alig van róla írásos forrás, elsődleges forrás pedig szinte semmi. Rengeteg a forráshiányos rész, amelyeket valahogyan ki kellett pótolni. Tudtam, hogy ez egy borzalmas aprólékos munka lesz, ahol szinte mondatonként kell összeszedni az egész történetet, és nem lehet megspórolni semmit sem, mindennek utána kell néznem, és ami kutatásmódszertanilag lehetséges, azt mindent el kell végeznem. A létező összes közgyűjteményt, levéltárat, könyvtárat, múzeumot (országosat és helyit) meg kellett keresnem, és nyilvánvalóan nagyban kellett építenem a szóbeli visszaemlékezésekre is a forráshiányos részek miatt. Itt szeretném megköszönni a közgyűjtemények dolgozóinak a rengeteg segítséget, külön kiemelten Antaliné Hujter Szilviáét (a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Osztályának vezetője).

Ezek szerint nevezhetjük hiánypótlónak a kötetet?

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy igen. De végül is, majd az olvasók fogják ezt eldönteni.

Van, ami nem sokat változott... Utcarészlet Szabadhegyen egykor és manapság (forrás: DRKPK gyűjteménye)

A történelmi korszakok közül melyik áll Önhöz a legközelebb és miért?

A 19-20. század, mert talán ez a legbonyolultabb. Ez az időszak alapos gondolkodásra készteti az embert, mert annyi nagy dolog történt, rendszerváltozások, forradalmak, háborúk és sok más érdekes. Másrészt mindig jelen van az alternatíva lehetősége, így az ember kénytelen alaposan beleásni magát a korszakba, több oldalról vizsgálni a tényeket, mert még az egyértelműnek látszó dolgokról is kiderülhet, hogy nem is annyira egyértelműek, hogy mi, miért és hogyan történt valójában. Különböző nézőpontok vannak, abból kell az embernek kihámoznia az igazat. Arról nem is beszélve, mennyi dolgot át- és újraértékeltek már. Mindig előkerülhetnek új ismeretek, melyek miatt megváltozhat az egészre a rálátásunk. Meglepő módon a diákokat is nagyon érdekli a 20. század és a jelenkor. Amikor olyat hallok, hogy a fiatalok közömbösek a történelem iránt, akkor azt kell mondanom, hogy ez egyszerűen nem igaz. Csak sokkal jobban érdekli őket az a korszak, amit közel lehet hozni hozzájuk. Az utóbbi 10-15 évben különösen tapasztalom a növekvő érdeklődést, aminek talán az az oka, hogy pontosan értik, hogy van köze a jelenükhöz. Főleg, ha még élnek a nagyszülők, dédszülők, akik mesélnek nekik ezekről, innentől kezdve már van véleményük róla.

A szabadhegyi búcsú és más táncos mulatságok mindig nagyon sok embert vonzottak (forrás: DRKPK gyűjteménye)

Ha egy diák azt kérdezné Öntől, hogy miért írt Szabadhegyről könyvet, miért fontos a múlt megőrzése, nem elég-e annyi, amennyit az ember a történelemkönyvekben talál, mit felelne neki?

A múltunkat ismerni kell, mert ez jelenti a kötődésünket. Minél inkább ismerjük a helyet, ahol élünk, annál inkább ragaszkodunk hozzá. A múlt ugyanakkor összeköt, a szüleink, nagyszüleink, rokonaink, barátaink is itt élnek. Egy ilyen kötet alkalmas arra, hogy a múltat jobban megismerjük, alaposabban elmélyedjünk az adott hely történelmében. Ha pedig valaki kedvet kap további kutatásokhoz, ezt alapul veheti.

Társadalmi összefogással épül a kultúrház, ma József Attila Művelődési Ház (forrás: DRKPK gyűjteménye)

Milyen feladatokat tart a legfontosabbnak a városrész múltjának megőrzésével kapcsolatban?

Mindenképpen össze kellene gyűjteni a tárgyi és szellemi múltnak azokat az emlékeit, amelyek még fellelhetők, gondolok arra, hogy azokat az idős embereket megkérdezni, akik még tudnak a múltról mesélni, vagy megóvni azokat az épületeket, amelyek ennek a résznek a városias-falusias jellegét őrzik. Lehetne esetleg valami gyűjteményt összehozni ezekből, és nyilvánvalóan megnézni, hogy melyek azok a területek, amelyeket alaposabban is ki lehet dolgozni, konkrétan például a szabadhegyi vasútállomás, vagy például a helynevek történetét. Lehetne gondolkodni egy helyi egyesület megalapításában is, egy szabadhegyi baráti körben, egy lokálpatrióta körben, akik ezeket a feladatokat felkarolnák, kiviteleznék.

A 94. Ünnepi Könyvhét és 22. Gyermekkönyvnapok alkalmából, 2023. június 9-én, pénteken 17 órakor, a Kisfaludy Károly Könyvtár rendezvénytermében kerül bemutatásra a kötet, ahol a szerzővel is találkozhatnak.

A Szabadhegy és Kismegyer című kötet A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában című projekt (TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001) keretében valósult meg.

SzaSzi

A várostörténeti monográfiák szerzőivel készült korábbi interjúk:
- Ménfőcsanak és Gyirmót: dr. Laczkovits-Takács Tímea