Kommunikáció. Ebbe az egyetlen szóba sok minden belesűríthető. A hivatalos definíciója szerint az információcsere folyamata – beszéd, írás vagy más eszköz használatával, egy közös jelrendszer segítségével történik. A kifejezés a communio (közösség) szóból ered. Minden élőlény kommunikál, Isten az embert társas lénynek teremtette, tehát a kommunikáció képessége és igénye a vérünkben van.

Az internet kialakulása

Az internet gyakorlatilag a leggyorsabb és leghatékonyabb információáramlást teszi lehetővé számunkra. De ne szaladjunk ennyire előre, nézzük meg, honnan is ered. A történet az 1960-as évekre datálódik, amikor az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma, a Defence Advanced Research Projects Agency (DARPA, korábbi neve ARPA) nevű szervezete azon dolgozott, hogy a kommunikációt biztosító számítógép-hálózat egy atomtámadás esetén is működőképes maradjon. Az ARPANET-et, amely az internet előfutára volt, 1969-ben hozták létre, és eleinte telefonvonalak kötötték össze. Magának a hálózatnak a lényege tehát az volt, hogyha valamilyen okból kifolyólag egy számítógép kiesik a hálózatból, a rendszer akkor se álljon le, hanem zavartalanul működjön tovább. Ennek köszönhetően a tudósok könnyebben osztották meg egymással az eredményeiket és kutatásaikat. A katonai szférában pedig az adatok és parancsok gyorsabb és hatékonyabb átvitelére használták.

Az ARPANET-hez aztán több hálózat is csatlakozott. Csak hogy néhányat említsünk: MILnet, ATnet, WIDEBAND, NFSnet, BITnet. Ezek összekapcsolódásából alakult ki az internet, ami lefordítva a hálózatok hálózatát jelenti, szó szerint: hálózatok közötti. Az internet tehát egy olyan világméretű számítógépes hálózat, amelyen az internetprotokoll (IP-címek) segítségével kommunikálnak egymással a hálózatra kötött eszközök (számítógépek, webkamerák stb.). A világháló – a World Wide Web (WWW) – pedig ezáltal felhasználók milliárdjait kapcsolja össze. A hálózati protokoll és a hipertext (ezek olyan szövegek, hangok, képek stb., amelyek linkekkel kapcsolódnak más tartalmakhoz) segítségével biztosítja, hogy a felhasználó könnyen tudjon navigálni az interneten található weboldalak között – számtalan információhoz hozzájutva –, valamint hogy a világ bármely pontjáról interaktív módon tudjanak kommunikálni egymással.

Az internet szülőatyja

Az internet elterjedése az 1990-es években kezdődött, amikor már az átlagemberek számára is adott volt a kapcsolódási lehetőség. A WWW feltalálójának és az internet szülőatyjának Sir Timothy John „Tim” Berners-Lee brit informatikus-kutatót tartják. Ő volt az, aki kifejlesztette az első internetes böngészőt és a világháló (World Wide Web) koncepcióját. Számos elismerést kapott, és a mai napig fontos szerepet játszik az internet fejlődésében.

Az internet napjainkban

Az internet az emberek számára alapvető eszközzé vált. Teljesen átszövi az életünket, hiszen általa tudunk kapcsolatba lépni egymással, segítségével információhoz juthatunk, szórakozhatunk, vásárolhatunk, és sok más tevékenységet végezhetünk. Az internet elterjedésében az okostelefonok, táblagépek és más digitális eszközök is óriási szerepet töltenek be a mai napig.

Az online tér azonban nemcsak előnyökkel jár, hanem különböző veszélyeket is hordoz magában. Ha csak a közösségi média szerepét nézzük, abban egyetérthetünk, hogy (sajnos) óriási véleményformáló szereppel bír. Az egyes platformok – mint például a Facebook, az Instagram, a Twitter, a Snapchat, a YouTube stb. – különböző funkciókat és tartalmakat kínálnak, valamint eltérő közönséget céloznak meg. Negatív hátrányként jelölhetjük meg a függőség kialakulásának lehetőségét, az online zaklatásokat és a személyes adatainkkal való visszaéléseket. A titok nyitja egyébként abban áll, hogy ezeket a platformokat a helyükön kell kezelni, és felelősségteljesen kell használni.

Digitális detox

Az internetnek, mint fentebb olvashattuk, számtalan előnye van. Többek között használhatjuk ügyintézésre, szórakozásra, vásárlásra, információszerzésre, tanulásra, ismereteink bővítésére és munkára. A home office jelentősége a pandémia alatt különösen felértékelődött, hiszen rengeteg ember végezhette otthonról a munkáját. És hogy az internet képes függőséget okozni? A válasz egyértelműen igen. Ha mindenki magába néz, őszintén beismerheti – legalább önmagának –, hogy naponta hány órát tölt az interneten. Akár szórakozásra, akár munkára vagy tanulásra használja, szenvedéllyé tud válni. A digitális detox ebből tud kiutat mutatni. Igenis szükség van arra, hogy tudatosan kontrolláljuk magunkat, hiszen képes teljesen maga alá gyűrni bennünket, szinte kényszeressé válik az internet használata. A digitális detox egy olyan időszak, amikor szándékosan mellőzzük a különféle digitális eszközök (tablet, okosóra, telefon, számítógép stb.) használatát. Ha nem is minden nap, de próbáljuk ki hetente legalább egyszer, hogy félrerakjuk a telefonunkat, nem kapcsoljuk be a számítógépet, és helyette inkább más módon töltjük el az időt. A lényeg, hogy az online térből ki tudjunk szakadni, és egyensúlyt teremteni a valós és virtuális tér között. Végezzünk offline tevékenységeket: sportoljunk, olvassunk, kiránduljunk, meditáljunk, és még sorolhatnánk. Meg fogunk lepődni, internet nélkül is van élet!

Érdekességek az internetről

• Az első magyarországi domain-címet 1991-ben jegyezték be a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet számára: sztaki.hu.
• Az internetes technológiákat körülbelül négymilliárdnyian használják személyes, illetve üzleti célokra, például információkeresésre, szolgáltatások és áruk megrendelésére, kapcsolattartásra, szórakozásra.
• 1972-ben megszületett az első e-mail-program.
• 1974-ben jelent meg először az „internet” kifejezés.
• 1991 augusztusában létrejött a világ első weboldala, amelyet Berners-Lee a CERN munkatársainak készített.

LSzimonetta

Forrás: Wikipédia, Informatikatörténet, Dívány.hu, Világnap.com

A képek a Pixabay.com szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.