''A vers a lélek igazgyöngye''
„Valami mennyei szellem leszállott / És belém ültetett egy csöppnyi lángot. / Mikor az első versemet megírtam, / Rózsa nyílt lobogva alkonyi pírban” – visszhangzanak Csáky Anna (1938-2023) gyémántdiplomás tanár, költő, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség vezetőjének, a Győri antológia felelős szerkesztőjének verssorai, aki néhány hete még büszke örömmel mesélt egy irodalmi-művészeti magazin oldalán életéről, kiemelve a verssel, az irodalommal való kapcsolatát.
Tízéves korában írta le első versét, de csak nyugdíjba menetele, a Győri antológia alkotócsoportjához történt csatlakozását követően kezdett publikálni. Azóta hét önálló verseskötete jelent meg, írásait folyóiratok (VÁR, Szél-járás, AGRIA, Kláris, Bécsi Napló, Atelier) közölték és közlik ma is, határon innen és túl. Költészetéről G. Komoróczy Emőke irodalomtörténész írt összegző tanulmánykötetet 2017-ben A vers a lélek igazgyöngye – léleklángból szőtt mosoly címmel.
Az 1938-ban, Csornán született, és az ELTE Bölcsészettudományi Karán kitüntetéssel végzett tanár, több évtizedes tanári pályáját lezárva, 2002-ben csatlakozott a Győri antológia szerzői köréhez. 2003-ban már meg is jelent első önálló verseskötete, a Léleklánggal szőtt mosoly Kopócs Tibor révkomáromi festőművész-grafikus illusztrációival és Baranyi Ferenc költő előszavával.
Csáky Anna Győr művészeti életét felpezsdítő és mind több alkotót/érdeklődőt vonzó szervező munkájával intenzíven, fáradhatatlanul vette ki részét a város szellemi arculatának formálásából. Különleges volt az ifjúsághoz való kötődése, látni lehetett, ahogy kereste és felkarolta az új tehetségeket, és idős korában is nosztalgiával gondolt régi, kedves diákjaira, akiket sajátjaiként tanított, nevelt, készített fel a felsőbb iskolákra, a felnőtt életre. Családjául tekintett az „antológiásokra”, a magánéletben is segítette, támogatta a közösség tagjait, túl a lelki támaszt nyújtó, biztató szavakon is, tettekkel, gyakran fizikai segítséggel. Mindenkiben csak a jót látta – mindig biztató „Léleklánggal szőtt mosolya”, amelyet verscíme is őriz, feledhetetlen. Hűségesen ápolta ifjúkori baráti kapcsolatait; régi, egyetemi évfolyamtársai, párjával közös barátaik napjainkban is eljöttek rendezvényeinkre, távoli városokból is.
Önálló verseskötetei egyértelműen bizonyítják: ő született – és immár halhatatlan – költő, aki, ha nem is jelentek meg korábban versei, már kora ifjúságától verselgetett, s aki számára a költészet „Gyönyörű menedék” volt mindenkor, mint az énekesmadárnak a dal. Verseiből sugárzik, hogy meghitt kapcsolatban élt a folyton változó Természettel, s különösen a „Magyar Tenger” mesés titkokat rejtő tündérvilágával. A verssorokban az ezer színben tündöklő Nap, a gyémánt fényű Hold, a vízen úszó hattyúk, a víz fölött lebegő sirályok, az ősszel távolba repülő vadludak csapata mind-mind a maga eleven valóságában idézik meg a természetet, a tájat, a számára oly kedves Balatonalmádit, Lillafüredet, a Bakonyt, de a győri Bartók Béla út árnyas platánjait is, ahol nap mint nap sétálni indult élete párjával.
Tájköltészete nem leíró jellegű, sokkal inkább látomásos, megidéző. Ez a világ azonban – minden szépsége ellenére – úgy tűnik, menthetetlen, töprengett gyakran, szomorúan verseiben. A pusztító ember, fel sem fogja, milyen iszonyatos rombolást végez a társadalomban, az emberi életben: feléli a Természet kincseit, szétroncsolja az ökológiai egyensúlyt. Maga a Balaton is már-már pusztulóban – amelytől „a Tó Asszonya” egyik versében így búcsúzik:
„Egyszer majd én is elszököm
a légen át dús, telt ködön,
mint lobogó kristály, könnyű pára
…
s mikor a hold, csillagok égnek,
visszajövök táncra – fénynek.”
Csáky Annának életében hét verseskötete jelent meg: elsőként a Léleklánggal szőtt mosoly, majd A magyar Krisztus, a József Attila tiszteletére született, ünnepélyességet árasztó kiadvány, merített papíron, számozott példányokkal, amelynek már a nyitó verse – A fájdalom poklaiban – is különösen megrendítő:
„Fejjel lefelé lógott a Kereszten:
a fájdalom szögei szúrták át a testét,
viharos éjeken egyedül, önnön káoszában,
az örök rácsokkal bénító világ ellenében”
Egyik legjelentősebb válogatása, a Balaton szépségeit dicsérő és az emberi világot kritikus szemmel bemutató Szemben az éggel 2008-ban, a képzőművészeti alkotások előtt tisztelgő Impressziók 2010-ben, a Holdhoz kapcsolódó, szerelemmel és természetimádattal teli Mágikus Hold 2012-ben, az összegző jellegű Felsebzett utak 2014-ben, és a halálon túli megdicsőülést bemutató, egyszerre megrendítő és emelkedett, egyetemes érvényű szenvedéstörténet, a Fenség és Kereszt 2017-ben került az olvasók kezébe. A kötetek többségét a győri Palatia Nyomda és Kiadó Kft. jelentette meg, és Kopócs Tibor festőművész grafikái és akvarelljei, valamint Molnár György fotói díszítik.
„A klasszikus versformát kedvelem, mert véleményem szerint a kötött, szépen kidolgozott forma, rím, ritmus, zeneiség a vers igazi lényege. Szépségimádó vagyok. Hiszem, hogy ez írásaimban is megmutatkozik” – vallotta szívvel-lélekkel az utolsó, vele készült beszélgetés során. Gyönyörű menedék című versét gyakran idézte maga is az általa szerkesztett és rendezett, nagy érdeklődésre számot tartó irodalmi esteken:
„Ha a madár szívében bú repeszt,
felül az ágra és dalolni kezd,
csőrében csordogál
száz könnyopál.
Ha lelkemben sikolt a fájdalom,
s a világ nyilait kín állanom,
mert mind mérgezett,
énekelek.”
„Egymás teremtése a lényeg” – vallotta megejtő-szépen a szerelemről, a párkapcsolatról: „Molnár György, életem párja – képzettségét tekintve gépészmérnök – a művészet, a fotózás szerelmese, műgyűjtő, az antológiaközösség egyik tagja, antológiánk társszerkesztője, nagyszerű fotós, a Győri Fotóklub Egyesület tagja, a Győri Szalon internetes kulturális magazin munkatársa, karikatúrái mellett fafaragványai is kiválóak. Az ő munkáit dicsérik az antológiakötetek borítólapjai, a belívek fénykép-anyagának és a szerzőknek a fotói. Önálló kiállításai mindig nagy sikert aratnak. Az én könyveimet, valamint egy-egy itt-ott megjelentetett versemet is az ő képanyaga gazdagítja, szemlélteti. Több mint negyven éve élünk együtt egyre növekvő szerelemben, szeretetben. Ez alatt teljesedett ki mindkettőnk alkotómunkája. Egymást inspiráljuk és segítjük. A Győri Antológia Közösség tagjaiként a közös tevékenység során valóban egymást teremtettük azzá, akivé lettünk” – vallotta szívvel, büszkén az utolsó, vele készült interjú során.
Csáky Anna a 2000-ben indult – immár 23 kötetes – Győri antológia szerzőihez 2002-ben csatlakozott. 2005-ben, az alapító szerkesztő halála után vette át az évente megjelenő antológia kiadvány főszerkesztői feladatait, valamint a körötte szerveződött alkotókör irányítását. A kezdetben tíz költő száz versét tartalmazó könyvet mind a műfajok kiszélesítésével, mind a szerzőkör bővítésével, a terjedelem növelésével tette egyre nívósabbá, kedveltebbé az olvasók körében. 2009-ben megalapította a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösséget (GYAK), amelyben az irodalom mellett már egy sereg egyéb művészeti ág is képviseltette magát. Az így fejlődő, erősödő irodalmi-művészeti közösség az évek során egyre igényesebb antológia kiadványokban mutatta be tevékenységét az önkormányzat támogatásával. Páratlan és pótolhatatlan alkotómunkát végzett élete utolsó órájáig, és ereje fogytán is az imádott irodalmi közösségnek üzent a kiadni tervezett 24. kötettel kapcsolatos teendőkről. Utolsó szavaival pedig azt kérte, hogy folytassuk az általa elkezdett munkát, vigyük tovább élete értelmét, a szépség, a szeretet dicséretét. Szívügye volt ez a tevékenység, hittel, s valami különleges energiával, odafigyeléssel, magas szintű szakmaisággal irányította a csapatot, amely most félárván ösztönzésre, biztatásra vár…
Mindig hálával beszélt egyik fő támogatónkról, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Térről, amelynek vezetője, dr. Horváth Sándor Domonkos évek óta állandó, szinte otthonunkká vált teret, lehetőséget biztosít összejöveteleink és egyes rendezvényeink részére, ahol irodalmi esteket, könyvbemutatókat, kiállításokat rendeztünk, műhelymunkát végeztünk. Időnként ellátogattunk más településekre bemutatkozásra, irodalmi-művészeti közösségekkel való ismerkedésre. Anna irányításával széles körű kapcsolatrendszert építettünk ki kortárs alkotóközösségekkel, művészekkel, írókkal, költőkkel. Tevékenységünk középpontjában azonban az évente megjelenő, több száz oldalas antológia szerkesztése állt, valamint az utóbbi időben kiadott művészeti naptár.
„Sokfélék vagyunk: különböző életkorúak és foglalkozásúak. Az alkotó kedv, a tehetség tart össze bennünket. A közös rendezvényeken és kiadványokon, valamint kiállításokon kívül egyéni köteteket jelentetünk meg, egyéni kiállításokat is rendeztünk” – mesélte lelkesen még néhány hete az Art’húr Művészeti Magazin olvasóinak Csáky Anna. „Legfőbb inspirációnk a szépségteremtés, valamint az igazmondás szándéka” – foglalta össze az imádott tevékenység, a közösség létének lényegét. 2017 januárjában Győr Megyei Jogú Város polgármestere a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösségnek (GYAK) Győr város kulturális életében végzett, több évtizedes kimagasló művészeti tevékenysége elismeréséül a Győr Művészetéért Díjat adományozta.
Anna, a Hold szerelmeseként egy egész kötetet felölelő verset írt e csodálatos égitest ihletésében, a szerelemről és a természeti szépségekről szóló alkotásainak sorai közé csempészve Molnár Györgyhöz, mindannyiunk és a város kedves, szeretett Gyurkájához, élete párjához, a művészeti közösség fotósához, akinek legkedvesebb Anna-verse az Ébredéseim:
„Tavaszéj hajnalán
derengő-kék egek,
nyíló ajkadon
ébredek.
Nyári éj hajnalán
duzzadó vágy, meleg,
megcsókolom a
testedet.
Őszi éj hajnalán
harmat, bú pereg,
megcsókolom a
szemedet.
Téli éj hajnalán
a fény szendereg,
megcsókolom a
kezedet.
Halálom hajnalán,
amikor elmegyek,
megcsókolom a
lelkedet.”
Az idén, a magyar kultúra napján rendezett szép megemlékezésünk nyitánya volt a közönség által is nagyon kedvelt Ünnep és szerelem című versének megzenésített változata Szigeti Endre előadásában, aki – más szerzők mellett, mint a Hangraforgó együttes és Németh Viktor – néhány más, szép versét is megzenésítette.
Velünk, a közösség tagjaival vallotta meg gyakran az emberlét lényegét, jelölte ki számunkra is a szép utat: „Talán soha nem volt még nagyobb szüksége az embernek arra, mint korunkban, hogy elvadult lelkét szépséggel, lírával szelídítse, és úgy menjen tovább, fejét az ég felé emelve, hogy közben meglássa, érezze a körülötte szenvedő világ könyörgő arcán kiütköző sebhelyeket, átélje újra azokat az érzéseket, létélményeket, mint a szeretet, a hála, a szerelem, az alázat, a szomorúság, és felismerje a lét tiszta szépségét, értelmét, amely nélkül az ember maga is érzéketlen gép csupán. A művész arra született, hogy kiszabadítsa az embert a világ őrült gépezetének pörgéséből, mielőtt az végérvényesen elragadná. Az író, a költő is bizonyára azért vall gyakran a szépségről, hogy felélessze megkövesedett érzéseinket, amelyek megélésével újra érző lélekemberekké válhatunk. Az ember lelke szabadságra vágyik, de nem céltalan fizikai száguldásra, hanem szelíd szárnyalásra. Valahogy úgy, ahogyan hazaérkezünk néha a szülői házba, agg szüleink, vagy szerelmesünk karjaiba, amikor újra és újra erősödik hitünk, hogy »Valaki szívében otthonra találni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk«.”
Ha elindul útján a képzelet címmel, a költészet napja tiszteletére szerkesztett ünnepi műsoron azonban már nem találkozhattunk. Utolsó, halk, megrendítő üzeneteit már a kórházi ágyról küldte el, búcsúszavával is a szépségre, az értékes életre buzdítva. Aztán csendben, zokszó, panasz nélkül, arcán megbékélt mosollyal, 2023. április 16-án, a déli harangszóval – amely számára örök lélekharanggá vált – elindult ő is a „képzelet útján” a Mindenségbe, itt hagyva gyönyörű szellemi örökségét, a szeretet, a szépség mindenekfelettiségének üzenetét.
Utolsó kérésére, végakaratául Toronnyá csavarva című versével búcsúzunk:
„Semmi, ami voltam,
s ma MINDEN – általad,
álom bennem a léted,
szobra időnek,
belém lopakodtál,
űzve az árnyakat,
melyek poklaimból
néha kinőnek.
Egyszer majd meghalok,
s talán jössz velem:
szállunk a fény tenyerén,
a rózsa szép lesz,
mikorra virrad,
szemén könny terem,
s toronnyá csavarja
hűs porainkat
a napra forgó szél.”
Emlékét – reményteli üzeneteit megfogadva – fenséges életműve, a líra által is őrizzük, és hittel valljuk Juhász Gyulával: Anna örök!
Áldással emlékeznek Csáky Annára: élete párja, rokonai, barátai, a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség (GYAK) tagjai, kortársak, tanártársak és diákjai, akik mind az ő szeretett családtagjai voltak.
Győr, 2023. május 2.
Fotók: Bognár Imre Tivadar, Nádasdi Szabó Zoltán, Molnár Zsófia, Ökrös Levente