„Nem követelmény, hogy tetsszen, csak az követelmény, hogy megnézzék.” (Katherine Ann Watson a Mona Lisa mosolya című filmben) Miért fontos számunkra a művészet, tehetjük fel a kérdést akkor, amikor kellő ráhangolódás után belépünk a kiállítótérbe. Izgalommal teli várakozás az előttünk álló vizuális élményre, az alkotókkal való találkozásra, beszélgetésre a művészetről, továbbá az alkotói folyamatról. A kiállítótér csendjét a társalgás halk hangjai törik meg, érkeznek az érdeklődők, megalakulnak a beszélgető párok, csöndes eszmecserék zajlanak a művekről, a művészetről, továbbá az alkotói módszerekről. Ez a tárlatmegnyitók izgalma, mivel a művészet üzenet, kifejezési mód, emberek közötti kapcsolat, néha nyílt, máskor titkos kódokkal zajló kommunikáció.

A meghitt társalgást a felhangzó zeneszó törte meg, miközben a közönség elé léptek a táncosok, Csoltko Regina és Tanka Glória, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola tanulói, akik saját és Horváth Vanessza mesternő koreográfiájában adták elő Testek- impulzusok című balett számukat. A tánc és az azt követő énekszámok (Horváth Dániel és Mudrony Alojzia előadásában) tágították ki a művészet horizontját, felmutatva, hogy a különböző művészeti ágak évezredek óta kiegészítik egymást.

A műsorszámok után Sipos Mari, az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) megálmodója és létrehozója mutatta be röviden az alkotókat, akik már több alkalommal szerepeltek és arattak sikereket egyéni és csoportos kiállításokon. Mónos Jenő festőművész Izlandon töltött éveinek az emlékeként hozta el szürrealista festményeit, amivel kizökkenti és gondolkodásra készteti a nézőit. Szemenyei Éva festőművész többféle festészeti technikát kipróbált már, most a virágcsendéleteit, tájképeit, valamint a kubizmust és az impresszionizmust idéző festményeit tárta elénk. Sipos Mari festőművész a saját életéből merítkező zsánerképeit, az emberek köznapi életének eseményeit, jeleneteit ábrázoló festményeit, valamint a portréit mutatta be. Gecző Anna Viktória keramikusművész engóbozási (nemesítés folyamat során felhordott színezőanyag) technikával készült színes és bájos, élettel teli agyagfigurái láthatók a tárlaton.

Virág Lajos köszöntőjében röviden kiemelte a különböző művészettörténeti korok jellegzetességeit, hatásait és fejlődéstörténetét, valamint a velünk élő eredményeit. Kidomborította, hogy a művészet az európai kultúrtörténet, társadalom- és politikatörténet vizuális lenyomata, amit mutatnak a régi korokból ránk maradt épületek (várak, kastélyok, templomok és erődök), a vallásos hit elmélyültségét és jelenlétét tükröző festmények, továbbá a hadvezéreket és uralkodókat, vagyonos egyéneket ábrázoló szobrok és festmények. Kiemelésre került még, hogy benső igényünk a felfedezés, a növekedés, az alkotás iránti vágy, melynek egyik ismérve a művészet, ami megkülönbözteti az embereket egymástól (alkotó és műélvező), ugyanakkor össze is köti őket egymással (azonos érdeklődési kör.).

Ajánlom a kiállítást a május 26-i zárás előtt megnézni, mert a felfedezésnek és a megismerésnek az élményét nyújtja a szemlélő számára, mivel a művészeti stílusok széles tárháza jelenik meg a falakon, gyönyörködtetve és elgondolkoztatva a nézőt.

Virág Lajos Vizuális barangoló és fényvadász
Fotók: v. Bognár Imre Tivadar (1-20. kép), Bárány Zsolt (21-28. kép)

Fotógaléria: Az Ősfehérvár Alkotóközösség kiállítása a József Attila Művelődési Házban

v. Bognár Imre Tivadar és Bárány Zsolt fotói

28 kép