Az író születésnapjára elkészült, Az év légiutas-kísérője címet viselő novelláskötet több lehetséges értelmezés alapján – átvitt üzeneten keresztül is – egyfajta utalást tesz az idő folyamatos haladására, megállíthatatlan és visszafordíthatatlan mivoltára, hiszen a kötet harminchárom elbeszélése közül mindegyik valamilyen módon az időre, s így a múltra, a visszatérő emlékekre fókuszál. Darvasi László az időben hozzá egyre közelebb álló generáció embereiből válogat, és történeteikkel együtt őket – többek között a gombaszakértőt és feleségét, a porszívókereskedőt, az ebédét váró mamát és a koszorúra vágyakozó öregasszonyt – bújtatja az elbeszélések sorai mögé, hadd várakozzanak, nézzenek vissza az eddigi életükre, de a szebb, nosztalgikusabb emlékfoszlányok nem tudják eltakarni a bekövetkezni kívánó és nem feltétlenül jó irányba mutató jövőt.

Az új könyv négy ciklusra – Peruvian Airlines művésztelep, Az árnyékos oldal, Kati és a néger és a Szép csöndben egy utolsót szúrni – osztja szét a rövid terjedelmű, de annál izgalmasabb novellákat, amelyeknek közös ívét a mindennapok abszurditása keretezi, s amelyeket legtöbb esetben a középkorosztályt elhagyó és az öregkor küszöbét már átlépő szereplők töltenek be. Ez az életszakasz abban az értelemben újnak számít, hogy a jövő kérdése már nem annyira izgalmas, mint az eltelt évek folyamatos visszajátszása, újrapörgetése. Darvasi a halál ábrázolását kiveszi a jól ismert tabutémák soraiból, és bár nem a megszokott módon, de olvasók elé tárja az olykor abszurd, de egyben realisztikus jelenetek valamennyi momentumát. A temetések, a fekete szalaggal ellátott koszorúk megrendelése egyre több szerepet kap a napi teendők listáján. Az sem teljesen rendkívüli jelenet, amikor két idős özvegy egymásra találását az elhunyt szerelem befolyásolja, illetve annak hiánya teszi tönkre.

Az elbeszélések attól lesznek még különlegesebbek, hogy a várt történetekkel szemben nem az elmúlt évtizedek, évszázadok idős embereinek ábrázolásait látjuk, hiszen Darvasi a közelmúlt, pontosabban az utóbbi két év történelmi pillanatait csempészi bele novelláiba: a bevándorlási problémák, az ukrán háború és a koronavírus-járvány megjelenítésével a könyvforgatók még közelebb érezhetik, s egyúttal néha sajátjukként is olvashatják az egyébként sokszor bizarrnak és groteszknek tűnő történeteket.

Az év légiutas-kísérője – Darvasi tolmácsolásán keresztül – felmutatja azokat az élettörténeteket, amelyeknek hősei főként arctalan és középszerű, sokszor névtelen szereplők, viszont ők és a hozzájuk tartozó történetek arra késztetik az olvasót, hogy forgassa tovább a kötet lapjait, és legyen tanúja az antihősök vissza- és előretekintéseinek.

Ilyés Krisztinka
Forrás: olvasoterem.com