A víg özvegyet először 1905. december 30-án mutatták be a bécsi Theater an der Wien-ben, amelynek librettóját Victor Léon (1858-1940), a dalok szövegét pedig Leo Stein (1861-1921) írta. A mű alapjául Henri Meilhac (1830-1897) Az attasé című, 1861-ben bemutatott háromfelvonásos vígjátéka szolgált, amely a zseniális komponistának, Lehár Ferencnek köszönhetően világhírűvé vált, hiszen ez volt az első modern XX. századi operett.

Hogy ebben a mesében mi az újszerű és lenyűgöző? A librettóból eltűnik az álszemérem, amit felvált a frivol nagyvárosi kötetlenség, a humor, a házasság és a politika kritikája, azonban – ahogyan Hanák Péter a tanulmányában megfogalmazta – az igazi újdonság és vonzerő nem a szövegében rejlik, hanem a muzsikájában. Lehár merész zenei értelmezésben mutatja be az egész darab vibráló érzékiségét, hiszen a történet és a melódia nem is szól másról, mint a vágyról, szenvedélyről, szerelmeskedésről. Bátran váltogatja a hangnemeket, a modern zenei hangzásokat, így előfordul, hogy egy dallam mazurkával kezdődik, majd lassú keringővel fejeződik be.

A történet stílszerűen Párizsban játszódik, bár felfedezhető a korabeli Bécs és Közép-Európa életképe, az arisztokrácia és a látszólagos hazafiság kifigurázása. Maga a cselekmény hozza az operett elemeit: Pontevedroban üres az államkassza, ám – adva a látszatra – fényes estélyt rendeznek, ahová Glavari Hanna, a káprázatos fiatal özvegy is meghívást kap. Zéta nagykövetnek az az elsöprő ötlete támad, hogy az özvegyet és Danilo követségi titkárt össze kell házasítani, így megmenekülhet az eladósodott Pontevedro. Persze a végkifejletig azért néha-néha összegabalyodnak a szálak...

A legendás színházi szakember, Szinetár Miklós már számos teátrumban állította színpadra a művet, amelynek kapcsán így nyilatkozott: „A környezet, a színészegyéniségek, a társulatok színessége, a mindig elölről elkezdett alkotói munka soha nem eredményezett még egyforma bemutatókat.” Most a győri színház falai között került bemutatásra Lehár operettje, méghozzá Szinetár Miklós rendezésében.

Egy vibráló, pezsdítő előadást láthat a közönség, ahol a győri társulat és a vendégművészek maximálisan kihasználják a szerep adta lehetőségeket. A pompás, könnyű díszletek, a koreográfia és a fények együttesen egy kellemes látványvilágot varázsolnak elénk. A nézőnek nincs is más dolga, mint élvezni a színészi és énekesi remekléseket, kacagni, belefeledkezni a lenyűgöző muzsikába, hogy aztán a nézőteret elhagyva önfeledten dúdolhassuk például Danilo dalát:

„Légy szerető,
Vőlegény néha,
Ám soha férj!
A házasság privát ügy ám,
Így tartja diplomáciám,
S ha véleményem kérdi:
Kevés már a titka!

Kettős szövetség
Rég a frigy,
Ám közbelép egy harmadik,
Így hármas szövetség
Lesz belőle gyorsan…”

A víg özvegy teljes színlapja a Győri Nemzeti Színház weboldalán tekinthető meg.

Bári Edit
Fotók: Mekli Zoltán

Fotógaléria: A víg özvegy – A Győri Nemzeti Színház premierje

Mekli Zoltán fotói

49 kép