Ott Anna a Pázmány Péter Egyetemen szerzett diplomát Kommunikáció szakon. A Hadik Kávéházban vállalt munkát először programszervezőként, majd két évvel később ő lett a hely művészeti vezetője. A Margó Irodalmi Fesztiválon Margó Extra néven indított sorozatot, ahol híres olvasókkal beszélget kedvenc könyvélményeikről. Recenziókat ír a Könyves Magazin számára, interjúkat, kötelező olvasmányokról szóló podcastokat készít. Mindezeken túl pedig a Metropolitan Egyetem óraadó tanára. Mára hiteles influenszer szerepet tölt be az olvasás népszerűsítése terén a hivatalos csatornákon túl a közösségi médiában is.

A Kortárs irodalmi esten a győri könyvtárban Ott Annával Szabó Gergely költő, drámapedagógus ült szemben, aki többször is próbált a beszélgetés során valamiféle olvasmánylistás, kedvenc… stb. „toplistát” kicsikarni tőle – mindhiába. Mivel neki nem sikerült, így hát én próbálom most – az elhangzottak nyomán – „pontokba szedni” magát Ott Annát. Mert úgy hiszem, nagyon is érdemes.

1. Találkozás az irodalommal

Szülei természetesen meséltek neki (kis)gyermekkorában, de nem született „mániákus” olvasó közegbe. Később – egyke lévén (bár közel egy generációval idősebb nővére van neki) – tulajdonképpen „a gyermekkori magányból, egyedüllétből menekültem a könyvek felé”. Igazi pályafutása a betűkkel a pöttyös/csíkos kötetekkel kezdődött, legkorábbi önálló olvasmányélményei közül pedig egyrészt Janikovszky Éva Aranyeső című regényét tudja említeni, illetve a Harry Potter-generációhoz tartozva gyakorlatilag együtt nőtt fel a karakterekkel. Aztán voltak neki különböző „korszakai” kamaszként Szabó Magdával és Márai Sándorral, vagy például – nagyon fiatalon – egy Gabriel García Márquez-„utazása”. A jelenből Nádas Péter műveit említette (akihez az est folyamán rendre vissza-visszatért), valamint a skandináv szerző Karl Ove Knausgård-t.

2. Mindez mire volt jó, mire futott ki?

Anna olvasási szenvedélye felnőttként, a diploma megszerzése után aztán szerencsésen „kitaposta az utat” magának, így került a Hadik Kávéházba. Mostani könyv-küldetési tevékenysége is az első „dolgozó” időkre vezethető vissza: eleinte elveszettnek érezte magát a könyvesboltokban az ismeretlen kínálat láttán (mit válasszak?, fog-e ez tetszeni nekem?), és úgy gondolta, ha ezt az időt meg tudja spórolni másoknak, akkor nagyon szívesen megteszi. Ő maga nem könyv „elrakó”, sokkal inkább könyv „félretevő” – ami ott és akkor nem szólítja meg, az átmenetileg talonba kerül nála, nem felejtődik el véglegesen. A kötelező olvasmányokat gyerekként ő sem szerette, felnőtt fejjel azonban már látja, milyen csodálatosak, bár gyakorló olvasóként is sokszor nehezen emészthetők. Erről kellene valamilyen formában, valamilyen csatornán (például a rapperek révén, de erről később) keresztül meggyőzni mind a gyerekeket, mind pedig a felnőtteket.

3. Hogyan olvas?

„Ez egy életmód kell, hogy legyen.” Olvasási szokása mára megváltozott: már nem tud itt-ott lopott időkben, kávézás közben, tömegközlekedésen, a korunk sajátossága diktálta interakciók (e-mailezés, csetelés… stb.) szüneteiben olvasni. Komolyan veszi az olvasást, hiszen minden munkatevékenységének az alapja, ezzel keresi a pénzt. Két fontos szabályt alakított ki korábban: nem olvasott este, fáradtan, helyette reggelenként, illetve a péntekenként „nem csinált semmit”, az egész napot az olvasásnak szentelte, a könyvekkel foglalkozott. Több mint egy évvel ezelőtt aztán megszületett a kisfia, ami rendesen átírt nála ezen a téren is mindent: most a kicsi délutáni alvásideje lett az olvasásra szánt időszak. Szabó Gergely kérdésére, elkezdődött-e már nála így az „olvasóvá nevelés” tevékenysége, Anna elárulta, hogy még csak most tartanak a zenélő könyveknél, a mondókák elején, és szerencsére a kisfia láthatóan érdeklődést mutat a könyvek felé. A megszületése előtt egyébként őt maga nem volt otthon ezen a területen, így először azoknak a szerzőknek a gyerekkönyveit vette meg, akiket ő szeret: Krusovszky Dénes, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna.

4. Mi alapján választ könyveket magának?

A hadikos és margós munkái miatt a kortárs magyar irodalomban van naprakészen, illetve kiadók küldenek neki könyveket kérésre a következő fél év megjelenései közül, a „szabadon olvasás” területén pedig (elmaradt) klasszikusok, világirodalmi művek közül válogat. Mindemellett – saját bevallása szerint – „mániákuson” kutat, keres, kér könyvajánlásokat ismert, népszerű, nívós magyar szerzőktől is.

5. Mi alapján választ könyveket másoknak megismer(tet)ésre?

Amit rossznak ítél vagy nem tetszik neki, azt természetesen nem veszi be az „ajánlásai” közé, mivel nem tartja magát kritikusnak, inkább úgy véli, nem a könyv a „hibás”, csak „neki nem esett éppen jól, nem találta el”. Amelyekről szubjektíven úgy gondolja, hogy őt megérintette, felzaklatta, elgondolkodtatta, azt szerinte minél több embernek meg kellene ismernie, ezért arról biztosan ír. Arányosítva ez úgy néz ki, hogy az elolvasott „tízből hét vagy nyolc könyvről biztosan születik poszt”. Mivel azonban sokat olvas (és talán viszonylag gyorsan is), ilyen ütemben nem akarja elárasztani a közönséget az ajánlásaival, emiatt pedig meglehetős „elcsúszásban” van a véleményírásokkal. Azt vallja, hogy – az alapvető ízlésen túl – nagyrészt élethelyzettől, életszakasztól függ, kit mi talál el igazán, mi érint meg hangulatilag, ki milyen olvasmánnyal tud együtt rezonálni. „Sokan azt mondják, hogy nehéz könyveket olvasok, de valamiért azt hiszem, én éppen ezt várom tőlük.” Alapvető nála, hogy érzelmileg felforgassa, a gondolatait teljesen lefoglalja a könyv. „Ha kikapcsolódni vágyom, nem biztos, hogy éppen a könyvekhez nyúlok.”

6. Milyen véleményeket, visszajelzéseket kap

Természetesen kommentek formájában sok egyéni véleményt kap, és előfordulnak közöttük negatívak is, de konfliktusoktól mentes, vitákat kerülő kommunikáció kíséri részéről ezeket a feed-backeket, mivel tiszteletben tartja mások véleményét.

7. Próza vagy líra – magyar vagy külföldi

Ő mindenképpen a prózát részesíti előnyben a lírával szemben, és azon belül is a szerteágazó történeteket, a regényeket szereti, amelyekben „hosszan lehet benne ragadni”. A novellákkal kapcsolatban, ahogyan Anna fogalmazott, magában látja a „probléma” gyökerét: az elbeszéléseknek hirtelen szakad végük, rövidségük miatt elkerülhetetlen a sűrítés, a (fel)fokozás. Ha pedig a külföldi és a magyar irodalom közül kellene mindenképpen választania, akkor a hazaira szavazna, mert „én szeretem a magyar néplelket, akármennyire sötét is”. És – némi feszegetésre persze – azért csak ki tudta húzni belőle Szabó Gergely, hogy állandóan változó ízlésében a sarokpontok Nádas Péter Párhuzamos történetek című könyve, melynek rengeteg rétege létezik, illetve (a már szintén említett) Karl Ove Knausgård-tól a Harcom című regényfolyam. Mindezeken túl 10 permanensen kedvenc könyvet nem tud – és talán nem is akar – mondani.

8. Színház, film, rapperek

A vizuális művészetekkel szemben akadnak problémái – egyszerűen nem kötik le teljességgel. Ha valamit, sorozatokat néz a tévében, de azoknak is főként a dinamikája és a dramaturgiája fogja meg őt, a színháznak pedig az „élő volta”, a most jellege. A képzőművészettől sokáig „rettegett”, aztán ráébredt, hogy nem is kell neki, a zene meg inkább kikapcsolódás a számára. Ami viszont most „nagyon izgatja”, az az újgenerációs magyar rapperközösség, akik rendkívüli hatással vannak a mai fiatalokra. Tényleg szeretne „kezdeni velük valamit” – azon túl, hogy elolvastatja velük a kötelező olvasmányokat –, hiszen a vers, a líra határterületén mozgó szövegeik miatt nagy felelősségük van az ifjúság ráhatására.

9. Terápia – drámapedagógia

A beszélgetőtárs – mint szakember – körvonalazta a közönségnek, hogy a drámapedagógia során egy szerep alatt vannak a résztvevők, és a foglalkozásokon így valós tapasztalatokra tesznek szert, ami emiatt terápiás célokat is szolgálhat, és arra a kérdésre kereste a választ, hogy mindez működik-e az olvasás folyamán. Anna megerősítette, hogy nála egyfajta menekülést jelentett az olvasás, ami valósággal „kikényszerítette az életből”, de a legfontosabb tapasztalata mégis az, hogy megtanít egyedül lenni. „És a generációmban ez helyzet problémás, mert az egyedüllétben az emberek nem tudnak mit kezdeni magukkal, az olvasás pedig erre rákényszeríti őket.” Mindezen túl elősegíti a többnézőpontúvá válást, az empátiát alapvetően növeli, a magányból pedig úgy is „ki tud gyógyítani”, hogy megmutatja, az a számunkra nehézséget okozó élethelyzet, amiben vagyunk, nem egyedüli, mások is voltak már hasonlóban. Ez elve megnyugvást adhat, valamint a szituációk felvázolása, az arra adható válaszok önmagukban sokat segíthetnek.

10. Hogyan őrzi meg a motivációját?

„Annyira szeretek olvasni, hogy iszonyú hálás vagyok, hogy ebből kinőhet egy munka. Ugyanakkor nagyon nehéz belőni, hogy én most szórakozom vagy dolgozom.” Anna még mindig úgy érzi, az olvasás egy csoda, és bár – sokan talán nem hiszik, de – nehéz munkával, kemény felkészüléssel jár, amit csinál, a motivációja még sohasem hagyta el.

11. A mai magyar irodalom iránya, jelen állapota

Tömören fogalmazva a véleményét: „Nem működik jól.” Az, hogy egy mai magyar író nem tud megélni a tehetségéből, hogy másod-, harmad-, negyedállást kell vállalnia, méltatlan és végtelenül szomorú. Nyilván minden művészeti ág nagyon nehéz helyzetben van most, de a könyv jelenleg abszolút a luxuscikk kategóriába tartozik. Az alkotók részére nincsenek támogatások, és – jó esetben – egy megírt könyvből 10% illeti meg csupán a szerzőket. „Ki lehet számolni, egy minimálbérhez hány kötetet kell eladni…” Illetve hiányzik mindezeken túl még a megbecsültségük is. Ennek a „keserűségnek a lenyomata” pedig természetesen érződik a megszülető irodalmi műveken is, de sokkal inkább a hiányukon. Viszont ugyanakkor az is látható, hogy „ott van a szerzőkben a vágy az alkotásra, és a keserűség ezt a legtöbb esetben nem tudja elnyomni. Jó esetben csak meghosszabbodik az alkotói folyamat, de nem nullázódik le.”

Ott Anna jóleső, vidám, felszabadult, de mindenekelőtt tartalmas vendégsége a győri könyvtárban mi mással zárulhatott volna, mint egy tökéletes, megdönthetetlen végkicsengésszerű összegzéssel: „Az olvasás – egyre több – munka, meló, és ebbe bele kell fektetni, de meghálálja magát.” Egyetértek, ki merne ezzel vitába szállni?

A program a TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001 „A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában” című projekt keretében valósult meg.

Szilvási Krisztián