Itt járt, dalolt, mint valamiféle modern énekmondó, megidézett egy letűnt világot, a családjában tisztelettel őrzött, szeretettel átitatott emlékképeket, beavatott saját személyes univerzumába. Szemünk előtt filmkockaként pergett az anekdotákból, legendákból, dokumentumokból és fikciókból szőtt, több évszázadot átívelő családtörténet. A gondolatilag megérlelt história rengeteg kérdést is feldob: Hogyan lehet a nehézségeket túlélni? Hogyan sikerül annyi baj ellenére a közösségnek együtt maradnia? Hogyan jelenthet erős támaszt a zene? Hogyan lehet elfogadni a gondokat és egymást is?

A történet közepében az Öreg Banda, egy sváb rézfúvós zenekar áll. Jöhetnek világháborúk, kitelepítések és forradalmak, ők tovább játszanak rendületlenül. A tagok számára a zenekar egyszerre jelenti a megélhetés forrását, kiutat a mélyszegénységből, a sváb hagyományőrzést, a zenei kiteljesedést, sőt a bajtársiasságot is. A zene nemcsak gyógyít, tartja a lelket az emberben, eltart egy családot, hanem közösséget is épít. Olyan megrengethetetlen értékek birtokosai, amelyek erős fogódzót jelentenek nemcsak a XX. század zűrzavarában, hanem az utókornak is. Ebből a világból táplálkozik a kötet, amely egyszerre család- és zeneregény, ugyanakkor Újhartyán fiktív krónikája, és az est is, amely többek között hálás tiszteletadás a magyarországi sváb felmenőknek, emlékállítás az általuk hagyományozott értékes örökségnek.

Kollár-Klemencz László előadása (és kötete is) épp ezért ajánlható mindazoknak, akik értékelik az összetartozást a családban és a közösségben, akik kincsnek tartják a generációról generációra szálló tudást, akik tisztelik gyökereiket, az ősök szellemét, és fontosnak tartják azok ápolását. A porlepte emlékek között ételreceptek (a szerző szeret enni) kerülnek elő és sok-sok humoros mozaik. Az újhartyáni, de Budapesten diákoskodó, ma Szentendrén élő előadó például önironikusan ezt írja: „Az nem is igazi hartyáni, aki innen el mer menni, az pedig nem igazi pesti, aki onnan idejön, de aki odamegy, és utána visszajön, az talán nem is ember.”

Az időben távoli, drámai helyzeteket is megélt sváb rezesbanda és közösség története kitörölhetetlenül részévé vált a nagy egész históriának, dalokkal egybegyúrva újabb vetületet kap, a saját történeteink rezonálnak rá, ezért talál utat hozzánk, ezért szeretjük.

A program a TOP-6.9.2-16-GY1-2018-00001 „A helyi identitás és kohézió erősítése Győr városában” című projekt keretében valósult meg.

SzaSzi
Fotók: Pozsgai Krisztina