A társalgást a felcsendülő hegedű hangjai és Kakucs Ajna balett-táncos porondra lépése állította meg. A társával, Kocziha Barnabással együtt előadott balett jelenettel a szerelmet, a szerelmes költőt idézték a nézők elé. (Mindketten a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola növendékei, a felkészítő koreográfus Szentiványi Richard, a Győri Balett magántáncosa volt.)

Lírai táncelőadásuk nagyszerű felütése volt az este különleges, bensőséges hangulatú kiállításának. Szalai Zsolt (a lenti képen) beszédében hangsúlyozta, hogy ünnep ez az esemény, a költészet ünnepe, de a nyitó tánc a zenével, a képek és irodalmi szövegek együttese összművészetivé emelte az estét, mutatva, hogy a művészet él és utat tör magának a hétköznapok monotonitása közben.

A megnyitóbeszéd elején külön kiemelést kapott Petőfi Sándor győri kapcsolata, megismerkedése és levelezése dr. Kovács Pállal, továbbá verseinek, az első vidéki lapként Győrben ekkor meginduló Hazánk című irodalmi lapban. Külön kiemelést kapott, hogy ide, a kiállítótérbe nem betolakodott a többi művészeti ág, hiszen a művészet nem kisajátítható, akár napra, akár térre, akár időre vonatkozóan tekintjük.

A művészet mindegyik formája ugyanarról a valóságról beszél, bár más és más formanyelvet használ, ezek mégis szorosan összekapcsolódnak, mint ahogyan ezt a kiállítás is bizonyítja. Ennek a csoportos tárlatnak az az üzenete és létjogosultsága, hogy az alkotók – egyrészt a költők, másrészt a fotósok, akik egymásra találtak, és nemcsak egymásra találtak, hanem össze is válogatták a szövegeket és a képeket – egy keretben a falon többletet hoznak, és ezek a tablók, még egymással is kommunikálva, többféle értelmezést tesznek lehetővé.

A beszédben elhangzott, a falra kihelyezett alkotásoknál felvetődhet, hogy a képiség vagy a szövegiség az első, de a prioritást el lehet vetni, hiszen a költészet alapja a kép, és valahol a kép alapja a szöveg. Az, amit beszélünk, látunk, gondolunk, az anyanyelvünkön szólal meg a fejünkben, amihez keressük a látványt; ehhez találunk meg olyan képi megfogalmaz(ód)ást, mely akár gesztusban, akár tájképben, akár nonfiguratív alkotásokban is megjelenik.

A továbbiakban Virág Lajos (a címlapképen), a KÉVE Művészeti Társaság és a kiállítás mozgatója és szervezője művészettörténeti utazásra invitálva a megjelenteket, bemutatva, hogy a 20. század eleji avantgárd irodalmi és képzőművészeti mozgalmak milyen forradalmi változásokat hoztak az alkotók és a művészeti élet mindennapjaiba. Ezeknek a művészeti mozgalmaknak az egyik formája volt a Tristan Tsara vezetésével szerveződött dadaista mozgalom, akik számára a mű volt a fontos, nem a gesztus, vallották, hogy „a költészetet cselekvéssé kell alakítani”.

A tárlat megnyitóján ezeket az izgalmakat kívánta megidézni és megvalósítani a KÉVE Művészeti Társaság, amikor a vállalkozó szellemű jelenlévőket arra buzdították, hogy közösen készítsenek el egy dadaista verset. Ezt a közösségi versalkotást Tristan Tsara dadaista manifesztuma inspirálta, az így elkészült művet (az utolsó képen) pedig a kiállítás záróakkordjaként sorra kerülő finisszázson, május 12-én fogja az alkotócsoport bemutatni, ekkor olvashatják el az érdeklődők is.

A megnyitóbeszédek, köszöntők elhangzása után további lehetőség nyílt az alkotókkal való beszélgetésre, véleménycserére és az alkotások megtekintésére. A szakmai megbeszélések és a társalgás során kialakult zsongás pedig újra felidézte a szalonokra jellemző elevenséget és nyüzsgést.

A kiállítás május 15-ig látogatható a VOKE Arany János Művelődési Ház Galériájában (Révai u. 5.).

Virág Lajos Vizuális barangoló és fényvadász
Fotók: v. Bognár Imre Tivadar

Fotógaléria: A KÉVE Művészeti Társaság költészetnapi tárlata a VOKE Galériában

v. Bognár Imre Tivadar fotói

14 kép