A közönség itt ismét láthatta azt a háromnyakú, teljesen formabontó gitár-basszusgitár hibridet, ami – ha úgy tetszik – a metaforája annak, hogy négy és fél évtizednyi pályafutás után is bármikor tovább tágíthatók a zenélés határai. Hősünk persze nem csak egy-egy különleges hangszer okán megismételhetetlen alakja a kortárs könnyűzenének, ennek illusztrálására a Langolo.hu összegyűjtött róla néhány érdekességet.

1. Carle helye

Steve Vai 1960. június 6-án született egy ma körülbelül ötezres lélekszámú, Carle Place nevű kisvárosban, New York államban. A település neve szó szerint értendő: a várost egy Silas Carle nevű kereskedő alapította 1830 körül, aki szeretett volna elmenekülni a város zajától, ezért megvásárolt mintegy 220 hektár földet a környéken, majd egy nagy, 22 szobás házat épített ott családjának. Így lett a kisváros – amit a köznyelvben Frog Hollow, azaz Békaüreg néven is emlegetnek – Carle helye, azaz Carle Place.

2. Korai inspirációk

Vai elmondása szerint akkor kezdett el érdeklődni a zene iránt, amikor ötéves korában először lépett oda egy zongorához, leütött egy hangot, majd felismerte, hogy bal kéz felé egyre mélyebb, jobb kéz felé egyre magasabb hangokat szólaltatnak meg a billentyűk. Nem sokkal később, hatévesen meglátott egy idősebb fiút, aki éppen gitározott, aminek láttán ösztönösen tudta, hogy egy nap a gitár lesz az ő hangszere is. Korai zenei élményei között két fontos hatást említ, egyrészt a West Side Story 1961-ben megjelent filmadaptációjának zenéjét, másrészt – az akkori kortárs rock és progresszív zenei előadók mellett – a Led Zeppelint, különösen a Heartbreaker című dal gitárszólóját, amit 12 éves korában hallott először.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

3. A Berklee College of Music-ba járt

Vai klasszikus képzettségű gitáros, tehát nem autodidaktaként kezdte pályáját, mint nagyon sokan a rock- és metalzenészek közül. Amellett, hogy 14 éves korában Joe Satriani tanítványa volt – olyan neves gitárosok mellett, mint Larry LaLonde, Rick Hunolt, Kirk Hammett, Andy Timmons, Charlie Hunter, Kevin Cadogan és Alex Skolnick –, 1978-tól a Berklee College of Music hallgatója lett, tanulmányaival egy időben pedig Frank Zappa kottaírójaként dolgozott, de erről kicsit később. A 2000-es évek elején Vai tiszteletbeli doktori címet kapott korábbi iskolájától.

4. Sheet Happens*

Zenészkörökben elterjedt a – valljuk be, nem is minden alapot nélkülöző – vicc: „Hogyan lehet lehalkítani egy gitárost? – Tedd elé a kottát!” Steve Vait ugyanakkor biztos nem lehet ilyen trükkökkel zavarba hozni. Egy nem túl hosszú időszakban saját bevallása szerint megszállottja volt annak az elképzelésének, hogy a világ legjobb kottaolvasója legyen: egy egész nyáron át napi 9 órát töltött azzal, hogy kizárólag kottaolvasást gyakorolt. Hegedűre, klarinétra és szaxofonra írott partitúrákat gyűjtött, hogy aztán lehetőleg azonnal, a lehető legpontosabban átültesse a szólamokat gitárra. Ez a képessége sok szempontból meghatározta későbbi karrierjét.

(*Közepesen vállalható szóvicc a közismert „shit happens” szólás és a kotta angol elnevezésének felhasználásával, egyben egy létező, rockzenei kottakönyvekre szakosodott kiadó neve.)

5. Profi karrierjét Frank Zappa kottaírójaként kezdte

Vai az iskolai évei alatt végig játszott különböző helyi csapatokban. Profi karrierjének első állomásaként ugyanakkor – ahogyan már említettük – Frank Zappa kottaírójaként dolgozott. Az állást úgy kapta meg, hogy elküldte Zappának a The Black Page című dal lejegyzett átiratát, valamint saját, Morning Thunder nevű főiskolai zenekarának felvételét. Zappát lenyűgözte a fiatal tehetség, olyannyira, hogy Vai nem sokkal később, miután otthagyta a Berklee-t, gitárosként is bekerült a zenekarba. Aki ismeri Frank Zappa lemezeit, sejtheti, hogy ilyesmi azért nem túl gyakran fordul elő bármelyik, huszadik évét még alig betöltött gitárossal. Zappa termékenységére jellemző, hogy bár Vai összesen három évig volt a zenekar tagja, tizenöt albumán hallható a játéka valamilyen formában.

6. Az Alcatrazztól a Public Image Ltd.-ig

Mielőtt a Passion & Warfare című második, mára az instrumentális gitárzene egyik megkerülhetetlen klasszikusának tartott szólóbumával valóban beindult volna szólókarrierje, Vai olyan formációkban játszott, mint az Alcatrazz (ahol egyébként Yngwie Malmsteen helyét vette át), David Lee Roth szólózenekara (a legsikeresebb Eat ‘Em and Smile és Skyscraper lemezek idején), a Whitesnake (akiknek Slip of the Tonque című albumára a dalokat társszerzőként jegyző Adrian Vandenberg kézsérülése miatt az összes gitársávot ő játszotta fel), vagy – és ezt viszont jóval ritkábban emlegetik – a John Lydon-féle Public Image Ltd., akiknek 1986-as lemezén közreműködött, olyan zenészek társaságában, mint Bill Laswell, Ryuichi Sakamoto, Tony Williams és Ginger Baker. Apró adalék, hogy az album borítóján formátumtól függően Compact Disc, Cassette, vagy épp mp3 cím olvasható.

7. Ki eteti Frankensteint?

Vai 1983 óta több tucatnyi albumon közreműködött egy szóló erejéig, csak néhány név a listáról: The Devin Townsend Band, Dream Theater, Meat Loaf, The Yardbirds, Eros Ramazotti (!), Spinal Tap (!!!), Motörhead vagy épp Ozzy Osbourne, akinek egy teljes albumnyi dalötletet szállított a kilencvens években, de végül csak a My Little Man került fel az Ozzmosisra, Zakk Wylde játékával; ugyanakkor talán a legkülönlegesebb és kevésbé közismert ezek közül Alice Cooper Feed My Frankenstein című dala. Alice akkoriban készült lemezein általában egymásnak adták a kilincset a nevesebbnél nevesebb vendégzenészek (érdemes végignézni a Trash és a Hey Stoopid stáblistáját, mindkettő hosszabb, mint a karom), az viszont még ebben a közegben is kuriózumnak számított, hogy az említett szerzeményben Joe Satriani és Steve Vai játsszák a szólókat. A tényleges virgák előtti közjátékban a gitárjaikkal nagyjából olyan hatást keltenek, mint két pletykálkodó szomszéd, akik a kerítés két oldalán állva megvitatják a kertváros épp aktuális eseményeit, ami pedig ezután következik, az pontosan az, amit a két név alapján várhatunk.

8. Több száz gitárja van

Vai arzenálja döbbenetes mennyiségű hangszerből áll, „csak” gitárból közel 400 van a birtokában. A honlapján külön menüpontban lehet megnézni gyakorlatilag az összeset. Steve láthatóan különös figyelemmel és tisztelettel bánik gitárjaival, majdnem mindnek saját neve van, emellett olykor hosszabban is mesél az oldalon az olyan legendás darabok történetéről, mint EVO és FLO.

9. A Hydra

A Hydra még az előbb említett mezőnyből is kilóg egyediségével. Vai korábban is kísérletezett háromnyakú gitárokkal, nem csak showelemként, hanem konkrétan ezekre a hangszerekre írt dalokkal, melyekben valóban kihasználja az egyedi felépítés adta lehetőségeket. A tavalyi Inviolate albumon debütált Hydra viszont tényleg az a kategória, amikor már elgurulás után fordítva bevett gyógyszerre gyanakodhatunk: a hangszer három nyakából az egyiken tizenkét húr van, a másikon hét, a harmadik meg egy félig fretless, félig bundozott basszusgitárnyak. Ez már így is elég vadul hangzik, de ezt még sikerült megfejelni egy citerára emlékeztető, úgynevezett zengőhúrokat tartalmazó résszel, egy steampunk dizájnnal, plusz egy olyan elektronikával, amiről csak sejtéseink lehetnek, pontosan mit és hogyan csinál. A gitárnak szentelt honlap tanulsága szerint ráadásul ez a változat már a harmadik példány a két prototípust is beleszámítva. Szóval ha legközelebb bárkinél felteszik otthon a hangszervásárlás előtt kötelezően felmerülő „Minek még egy gitár?” kérdést, csak mutassa meg a kapcsolódó fotógalériát annak illusztrálására, hogy van, akihez képest még egy komoly gyűjtő is gyenge kezdőnek számít.

10. Lelkes és tapasztalt méhész

Vai hobbija a méhészkedés, ami nem csak múló hóbort nála: több évtizede tart fenn kolóniákat, általában véve körülbelül 100.000 mézelő méhe van, és rendszeres mézszüreteket is rendez. A történet úgy kezdődött, hogy egy méhész szomszédja lett, ami kitűnő hatással volt az ő kertjükre is, hiszen ott is folyamatosan végezték a beporzást a szorgos dolgozók. Ezen felbuzdulva később ő is beszerzett néhány kaptárt, ma pedig már tiszteletbeli tagja a Brit Méhészek Szövetségének is. A Vai család által termelt Fire Garden méz nem kapható kereskedelmi forgalomban, csak barátok kapnak belőle ajándékba, illetve jótékonysági árveréseken vásárolhatók meg, melyek bevételét a fiatalok zenei oktatását támogató Make a Noise Alapítvány javára fordítják.

Egyébként nem Vai az egyetlen ismert figura a szórakoztatóiparban, aki méhészkedéssel foglalkozik, hiszen Scarlett Johanson, Morgan Freeman, Jon Bon Jovi és Flea, a Red Hot Chili Peppers basszusgitárosa szintén hódolnak ennek a hobbinak.

+1. Idén is kiadott már egy lemezt

A Vai / Gash című album egy speciális kiadvány. Vai 1990 körül beleásta magát a motorozásba és az azt övező szubkultúrába. Ezekben a körökben akadtak össze Johnny „Gash” Sombretto-val, akivel gyorsan összebarátkoztak. Vai akkoriban kedvet kapott néhány motoros rock stílusú dal írásához, az ezekből összeállt lemezanyagot pedig Gash énekelte fel, akinek hangi adottságai még a sokat látott gitárost is meglepték. A lemez kiadása aztán különböző más projektek okán elhalasztódott, majd 1998-ban Gash elhunyt egy motorbaleset következtében, így Steve jobbnak látta, ha fiókba teszi az anyagot, ami végül három évtizeden át ott is maradt, egyfajta elfelejtett lemezként – egészen mostanáig.

Kovács Attila
Forrás: langolo.hu