Bizonyos információk hiányában azonban arra is szükség volt, hogy megpróbáljanak minden ismeretlen vagy megmagyarázhatatlan dolgot befogadhatóvá tenni, és ez előbb-utóbb ahhoz vezetett, hogy az egyes népcsoportok saját panteont és mitológiát hoztak létre. A villámokért például Zeusz lett a felelős, a nappalok váltakozása Rának volt köszönhető, ha pedig az ember jól behatárolt értékrendek szerint élte az életét, biztos lehetett abban, hogy halála után az istenek jutalomban részesítik.

A görög, római vagy egyiptomi mítoszok – hogy csak néhányat említsünk – már számos modern kori könyvet, képregényt és filmet ihlettek, de az elmúlt években a skandináv istenekről szóló történetek is termékeny talajnak bizonyultak. Genevieve Gornichec amerikai írónő első regénye szintén ezekből táplálkozik.

A boszorkány szíve Angurboda meséje, akit Ódinnal szembeni engedetlensége miatt az istenek megégetnek, majd száműznek Asgardból. Miután szívét, erejét és emlékei nagy részét elveszítve elmenekül, a világ végén lévő Vaserdőbe érkezik, ahol valamivel később Loki talál rá. A könyv cselekménye ebből az első, de sorsdöntő találkozásból bontakozik ki, amelynek során jobban megismerjük a boszorkányt, a máglyára vetése előzményeit és a kilenc világ pusztulásához, avagy a Ragnarökhöz vezető okokat is.

Gornichec regénye, bár mitológiai alapokra épít, elsősorban családi dráma. Ugyan a történet középpontjában végig a boszorkány áll, személyes kapcsolatai a barátaival, férjével és gyerekeivel fontos részét képezik a történetnek. Érdekes látni és végigkövetni azt, ahogyan Angurboda – egy számkivetett és magányos alak – miként talál valamiféle boldogságra egy bajkeverő isten oldalán, és miként birkózik meg a különc gyerekei világra jöttével. Egy folyton távol lévő férj, egy halott lábbal születő kislány, egy kölyökfarkas és egy kígyó nem éppen a tökéletes család mintapéldája, viszont minden nehézség ellenére a boszorkány megpróbálja egybentartani és megvédeni őket. Folyamatosan háttérbe szorítja saját szükségleteit és félelmeit, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa azoknak, akiket szeret, csakhogy a sorsot senki sem játszhatja ki, így Angurboda múltja előbb-utóbb visszatalál hozzá, és egy olyan jövő felé indítja el, amit mindennél jobban szeretne elkerülni.

Az írónő érdekes módját választotta annak, hogy a családról és elmúlásról beszéljen, hiszen a skandináv keret nem feltétlenül lenne szükséges ehhez, sőt, emiatt talán pont egy teljesen más történetre számítana az olvasó, azonban a regény többé-kevésbé jól működik. Azoknak, akik már valamennyire ismerik az északi mitológiát, nem sok újat fog nyújtani, viszont pont emiatt azokat sem fogja elriasztani, akiket elsősorban a mű drámai oldala és női nézőpontja érdekel.

A boszorkány szíve mindezek ellenére csak egy közepes, ámbár kellemes olvasmány. Egyszerű prózája és története egyszerre erény és hátrány, és bár Angurboda különböző kapcsolatai érdekes adalékai a regénynek, egyik-másik szereplő sincs annyira kidolgozva, hogy bármiféle komolyabb rokonszenvet ébresszen az olvasóban. Ugyancsak zavaró lehet a mű epizodikussága: habár nincs fejezetekre osztva, Gornichec rövidebb-hosszabb pillanatokat mutat be főszereplője életéből, majd heteket és hónapokat ugorva rögtön egy másikkal folytatja. Ennek éléből csupán az vesz el, hogy a regény végig könnyen követhető, így igazán nem lehet megakadni benne, a végére érve pedig az írónőnek sikerül egy teljesen korrekt lezárást adnia Angurboda és hozzátartozói történetének.

Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com