Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
A történetek mindig fontos részét képezték az emberek életének. Legyen szó rajzokról, festményekről, dalokról vagy versekről, több ezer bizonyíték létezik arra, hogy az emberiség már évezredekkel ezelőtt is fontosnak tartotta, hogy megörökítse a világ hétköznapi dolgait, aktuális csodáit vagy problémáit, és lehetőleg egy olyan formába öntse ezeket, amelyeket utólag könnyűszerrel mások elé tárhat tanulság vagy elrettentés gyanánt.
Bizonyos információk hiányában azonban arra is szükség volt, hogy megpróbáljanak minden ismeretlen vagy megmagyarázhatatlan dolgot befogadhatóvá tenni, és ez előbb-utóbb ahhoz vezetett, hogy az egyes népcsoportok saját panteont és mitológiát hoztak létre. A villámokért például Zeusz lett a felelős, a nappalok váltakozása Rának volt köszönhető, ha pedig az ember jól behatárolt értékrendek szerint élte az életét, biztos lehetett abban, hogy halála után az istenek jutalomban részesítik.
A görög, római vagy egyiptomi mítoszok – hogy csak néhányat említsünk – már számos modern kori könyvet, képregényt és filmet ihlettek, de az elmúlt években a skandináv istenekről szóló történetek is termékeny talajnak bizonyultak. Genevieve Gornichec amerikai írónő első regénye szintén ezekből táplálkozik.
A boszorkány szíve Angurboda meséje, akit Ódinnal szembeni engedetlensége miatt az istenek megégetnek, majd száműznek Asgardból. Miután szívét, erejét és emlékei nagy részét elveszítve elmenekül, a világ végén lévő Vaserdőbe érkezik, ahol valamivel később Loki talál rá. A könyv cselekménye ebből az első, de sorsdöntő találkozásból bontakozik ki, amelynek során jobban megismerjük a boszorkányt, a máglyára vetése előzményeit és a kilenc világ pusztulásához, avagy a Ragnarökhöz vezető okokat is.
Gornichec regénye, bár mitológiai alapokra épít, elsősorban családi dráma. Ugyan a történet középpontjában végig a boszorkány áll, személyes kapcsolatai a barátaival, férjével és gyerekeivel fontos részét képezik a történetnek. Érdekes látni és végigkövetni azt, ahogyan Angurboda – egy számkivetett és magányos alak – miként talál valamiféle boldogságra egy bajkeverő isten oldalán, és miként birkózik meg a különc gyerekei világra jöttével. Egy folyton távol lévő férj, egy halott lábbal születő kislány, egy kölyökfarkas és egy kígyó nem éppen a tökéletes család mintapéldája, viszont minden nehézség ellenére a boszorkány megpróbálja egybentartani és megvédeni őket. Folyamatosan háttérbe szorítja saját szükségleteit és félelmeit, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa azoknak, akiket szeret, csakhogy a sorsot senki sem játszhatja ki, így Angurboda múltja előbb-utóbb visszatalál hozzá, és egy olyan jövő felé indítja el, amit mindennél jobban szeretne elkerülni.
Az írónő érdekes módját választotta annak, hogy a családról és elmúlásról beszéljen, hiszen a skandináv keret nem feltétlenül lenne szükséges ehhez, sőt, emiatt talán pont egy teljesen más történetre számítana az olvasó, azonban a regény többé-kevésbé jól működik. Azoknak, akik már valamennyire ismerik az északi mitológiát, nem sok újat fog nyújtani, viszont pont emiatt azokat sem fogja elriasztani, akiket elsősorban a mű drámai oldala és női nézőpontja érdekel.
A boszorkány szíve mindezek ellenére csak egy közepes, ámbár kellemes olvasmány. Egyszerű prózája és története egyszerre erény és hátrány, és bár Angurboda különböző kapcsolatai érdekes adalékai a regénynek, egyik-másik szereplő sincs annyira kidolgozva, hogy bármiféle komolyabb rokonszenvet ébresszen az olvasóban. Ugyancsak zavaró lehet a mű epizodikussága: habár nincs fejezetekre osztva, Gornichec rövidebb-hosszabb pillanatokat mutat be főszereplője életéből, majd heteket és hónapokat ugorva rögtön egy másikkal folytatja. Ennek éléből csupán az vesz el, hogy a regény végig könnyen követhető, így igazán nem lehet megakadni benne, a végére érve pedig az írónőnek sikerül egy teljesen korrekt lezárást adnia Angurboda és hozzátartozói történetének.
Varga Gábor
Forrás: olvasoterem.com