Az első nap délutánján Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló főszerkesztője meghökkentő címmel – Petőfi Sándor visszabeszél – folytatta az előadások sorát. Mire gondolt? „Van néha olyan pillanat, amely kilóg az időből” – idézte Weöres Sándort, majd gondolatmenetét folytatva hozzátette: „Nem csupán olyan pillanat, hanem olyan személyiség is van, aki az idő korlátait maga körül széttörve, magában a mindenségben (…) az egyetemes térben és tudatban, így a nemzeti tudatban is sértetlenül létezik. Petőfi Sándor személyisége és életműve nekem ilyen időtől független, attól magát egyszer s mindenkorra felszabadított entitást jelent.” Kiemelkedik saját történeti korából, ezért „nem lehet kizárólag a romantika sáncai mögé száműzni, a népiesség rácsai közé zárni, a vátesz szerepkörébe izolálni, a lírai realizmus fogalmi hálóival gúzsba kötni, csak a tájköltő, a lángoszlop vagy a népvezér címkével jelölni.” Ezekre a szűkítésekre, sokszor inkább torzításokra újra és újra próbálkozások történtek az elmúlt másfél évszázadban és történnek ma is. De Petőfi maga is széttöri ezeket a korlátokat, Petőfi visszabeszél. Hogyan? Hogyan reagálna az egyoldalú minősítésekre? Hogyan leplezné a manipulatív szándékokat? Ezekre a kérdésekre igyekezett elgondolkodtató áttekintést nyújtani az előadó, aki fontos üzenetként fogalmazta meg, hogy „Hagyjuk magát Petőfit beszélni! Őt magát engedjük szabadon szólni! Van ő akkora, és a hatalmasnál is hatalmasabb tükör, a múltban és a jelenben is, hogy szembefordulva művével és jellemével tisztán és érvényesen láthassuk meg benne mindenkori magunkat.”

Petőfi-emlékhelyek Kárpátalján címmel Vári Fábián László számba vette az ott élő közösség emlékeit. A költő 1847 nyarán, második felvidéki útja során látogatta meg a ma Kárpátaljának (Ukrajna) nevezett térséget, amikor átutazóban volt kedveséhez Koltó felé, ahol Szendrey Júlia várt rá. Ungvár, Beregszász, Munkács emlékhelyei mind jelzik, merre járt, mert az itt élők fontosnak tartották és tartják ma is, hogy tisztelegjenek alakja előtt. Sajnálatos tényként jegyezte meg az előadó, hogy az elmúlt harminc év során számtalanszor meggyalázták ezeket az emlékeket. Legutóbb például digitális úton ukrán zubbonyba bújtatták szobrát. Az ezt megerősítő újsághír ezzel a címmel jelent meg erről: Kárpátalján Petőfi nevével szólítják hadba a magyarokat. Vári Fábián László versben reagált erre (Petőfi Győrbe készül), amelyet a konferencia alkalmából felolvasott. Ebben nemcsak a nagy költőelőd alakját idézi meg, hanem számos ponton reflektál a jelen eseményeire. Érdekes elgondolni, hogy miként reagálna Petőfi, ha élne? (Valószínűleg nem hallgatna, nem hagyná szó nélkül.)

A Petőfi-értékelések sorában különleges helyet foglal el a XX. század derekán Németh Lászlóé. Ekler Andrea – mint a Németh László-kutatások egyik szakértője – arra vállalkozott, hogy ebből a szemszögből világítson rá Petőfi alakjára. Németh László számos írása (például a Petőfi Mezőberényben) jelentős irodalmi vagy ideológiai vitákat lobbantott ki. Ezek nyomán gyakran maga is besározódott, igyekeztek őt megbélyegezni, a legkülönfélébb politikai skatulyákba zárni. Nemcsak róla nem alakulhatott ki hiteles kép a mai napig, hanem az ő viszonyulásáról az ünnepelt irodalmi nagysághoz sem. Az élőbeszéd könnyedségével előadott, rendkívül olvasmányos stílusban megírt előadás egy valós Németh László-portré kialakítására vállalkozott. „Németh László gondolkodásának egyik meghatározó eleme a szabadság igénye volt. Levelezéséből is kiderül, hogy számára nem a minősítés, hanem a továbbgondolást generáló, termékeny vita volt fontos.” Igazi szellemi alkata, mozgatórugói mellett tisztán kivehető a korrajz, a megítélést befolyásoló ideológiák, a keletkező botrányok. Vajon a viták tüzében mennyit sérülhet Petőfi képe? Sikerülhet-e ebben a szövedékben világosan látni? Erre a feladatra vállalkozott az irodalomtörténész, aki egy detektív precízségével vizsgálta meg a tényeket.

A Koltótól az Urálig szeptember végén címmel Pusztay János egyetemi tanár a hallgatóságot az uráli nyelvek területére vezette. Le lehet-e fordítani Petőfi leghíresebb verseit ezekre a nyelvekre? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a műfordítónak? Az uráli nyelvek mennyiben alkalmasak az időmértékes ritmus visszaadására? Mennyiben lehet a tartalmi hűségre törekedni? És mennyiben formailag? Melyik fordítás tekinthető jónak, kevésbé jónak vagy rossznak? A Finnugor Népek Világkongresszusának koordinátoraként is aktív nyelvész számos eredményt mutatott a finnugor nyelvek próbálkozásaiból. Ezeket a tudományos alapon, alapos vizsgálatnak (mennyiségi elemzés) alávetett verseket eredeti nyelven is hallhattuk, amely meggyőzhette a résztvevőket arról, hogy Petőfi nemcsak a magyar nyelvben, hanem a rokonokéban (finn, észt, udmurt, mari, vepsze stb.) is él. Összevetve más fordításokkal némi fáziskésés tapasztalható, de az utóbbi évtizedekben pozitív változást eredményeztek. Mi a magyar kutatók feladat? – hangzott el a záró kérdés. Ajánlásokat tenni fordítandó művekre, és közreműködni a műfordításképzésben, erősíteni az irodalmi kapcsolatokat.

Az élő Petőfi című teljes konferencia visszanézhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Facebook-oldalán, valamint a könyvtár YouTube-csatornáján, a cikk első része pedig itt olvasható.

A következő részben a március 24-i előadások összefoglalóját olvashatják.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Petőfi Győrben – Tudományos konferencia

Vas Balázs fotói

13 kép