Aktuális-e még Petőfi? – vetődhet fel a kérdés. Ezzel a felütéssel kezdte meg köszöntőjét Jánosi Zoltán irodalomtörténész, aki határozott feleletet adott: „Hát hogyne lenne aktuális! A világirodalom nagyságai – Dante, Petrarca, Shakespeare – mindig aktuálisak, mert olyan emberi problémákat, helyzeteket teremtenek meg, gondokat szólaltatnak meg, amelyek egyetemes érvényűek.” Költeményeiben ma is találhatunk áthallásokat a mai életünkre. Petőfi fiatal kora ellenére óriási életművet hagyott hátra, és egy hatalmas kihívást is a tudomány számára.

„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában” – idézte Németh G. Béla professzor szavait. Közérthetően, egyszerűen szólt mindenkihez, hiszen a nép nyelvét beemelte az irodalomba, és a versek külső formája helyett a gondolatot állította középpontba. „175 év alatt nagyon sokfélét írtak Petőfiről. Bízom benne, hogy ez a konferencia hozzájárul, hogy pontosabb képet kapjunk róla” – fogalmazott bevezető gondolataiban a délelőtti program levezető elnöke.

Az irodalmi témákra való ráhangolódást a Dressing Room verses-zenés összeállítása segítette, amelyben a poéta színes, sokféle hangja, alakja elevenedett meg költeményei által.

Elsőként „Minden mi világos… Minden mi sötét”. Életbizalom és bizonyosságvesztés Petőfi Sándor költészetében címmel tartotta meg előadását Nyilasy Balázs irodalomtörténész, aki a Homér és Osszián c. versből kiindulva rávilágított, hogy a költő kétféle attitűddel rendelkező lírikust idéz. Mind az optimista, mind a pesszimista tónust elfogadja, mindkét ókori dalnokot biztatja éneklésre, ami különösen rokonszenves magatartás, főleg, ha elfogadjuk azt a filozófiai tényt, hogy jó és rossz, pozitív és negatív csak egymás viszonylatában élnek, egymás nélkül nem léteznek. Szimpatikus, ahogy életbizalommal, derűvel szemléli az életet, de elfogadhatók a kételyei, szorongásai, válsághangulata is. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen volt igazán Petőfi világképe? Lehet-e optimistának vagy pesszimistának nevezni? „A tanulmányomban részletesen írok arról, hogy ez a kétféle számbavétel és nyomán járó elfogadás mennyire nem jellemző a Petőfi recepcióra, vagy legalábbis a Petőfiről beszélő irodalomtörténészek, irodalomkritikusok nem tudják ezt a Petőfi Sándor-i nyitottságot megismételni, költészetének az apollói harmonikus és dionüsszoszi szorongó elemeit helyükön kezelni” – szögezte le. Már a kortárs Gyulai Pál sem becsülte sokra Petőfi pesszimista kicsengésű verseit. Mi a helyzet a későbbi korok irodalomszemléletével? Hogyan birkóztak meg ezzel a problémával? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a filológus, illetve a megítélésben jelentkező kilengéseket igyekezett helyre tenni. Petőfi „épségösztönét”, életbizalmát unikálisnak nevezte, összehasonlítva az európai és hazai költők szemléletével. Melegség és kötődés van Petőfi számos versében, akár a tyúkanyóról szól, akár a szülőföldjéről, akár a nemzetről. Ez hozzátartozik az ő lényéhez, és ezért lehet igazán kedvelni őt. A korábbi borongó hazafiság helyett a reformerek aktív, ám kritikától sem mentes magatartását képviseli, ami szintén egy rendkívüli vonása. Megjelenik-e a sötét tónus, a kételkedés, a kétségbeesés és a válsághangulat a verseiben? Kétségtelenül, de ezek értékes hamleti filozófiával gazdagítanak bennünket. Kerüljük hát a kötelező dogmákat, és keressük az értékeket Petőfi költészetében! Felszabadítólag hat, ha meglátjuk tehetségét, újszerűségét, modernségét a saját korában. A nyitott és gondolatgazdag előadás, amely a téma körüli vitákat is jól érzékeltette (igaz, a tudományt a viták viszik előre), a teljes Petőfit állította a hallgatóság elé.

Nem kétséges, hogy sokan A csataterek Petőfije után érdeklődnek igazán. Sokunkban felmerül, hogy vajon csak szavakkal harcolt, vagy tettekkel is? Kovács István meglehetősen részletes és hiteles beszámolója, mélyreható elemzése távolról, Bem alakjának bemutatása és megértése felől indított. Az előadó – polonistaként a téma szakértője – az emigrációban Magyarországon élő lengyel katonák motivációját, Jozef Bem meglepő döntéseit, első kudarcait, költészet iránt is vonzódó személyiségét felvázolva vágott bele a „katona Petőfi” ismertetésébe. A 28. honvéd zászlóalj századosát, „Petőfit nem csupán az vezette az erdélyi hadsereghez, hogy olvasmányaiból ismerte az 1830/31-es lengyel szabadságharc történetét és benne (…) Bem tábornok érdemeit, fűszerezve az ellene (…) elkövetett, több héten át visszhangzó sikertelen merénylettel, és az ennél is visszhangosabb decemberi erdélyi győzelmekkel, hanem az, hogy összekülönbözött Vetter (Fetter) Antal tábornokkal.” Különcnek is tarthatnánk, mert nehezményezte, hogy nem a márciusi ifjakat megillető tisztelettel bántak vele, emiatt Kossuthhoz fordult, így került Bem seregébe. Több harctéri vonatkozású verset is írt, de ütközetben nem vett részt, pedig bátorsága vitathatatlan. Vajon mi ennek az oka? A két ember szinte minden tekintetben különbözött egymástól, mégis feltétlen bizalommal voltak egymás iránt. Bem mellett a lánglelkű ifjú kezelhető személyiséggé vált, a tábornok maga döntött alkalmazásáról, a segédtisztjévé nevezte ki. A történész előadásában filmszerűen pergő, lélektanilag is árnyalt események végigkövették a szabadságharcos költőt csatamezőről csatamezőre. Már csak egy dolog maradt homályban, a halálának körülményei.

Gróh Gáspár éppen ezt a témát feszegette, a halálhír fogadtatásától az utóéletéig Amikor halni kellett – Utolsó szó a világszabadságról című előadásában. A Petőfi halála körül máig ható legendák vaskosabb kötetet tesznek ki, mint az Összes költeményei. Pedig a tények szinte az utolsó pillanatig ismertek, Petőfi mintha kifejezetten kereste volna a veszélyt. Vajon erre mi a magyarázat? Az előadó elvetve Madarász Viktor túlzott, romantikus ködbe ágyazott festményét, amit méltatlannak és a valóság szempontjából giccsesnek is talál, inkább a tényleges emberi motivációkat igyekezett összegyűjteni. Forradalmári kötelességérzet, mindaz, amiben hitt, összeomlott, eszmék (világszabadság) megdőlése, mind-mind hozzájárulhatott ahhoz, hogy egy elvi döntést hozzon, amelynek végén azok a dermesztő jelenetek állhatnak, amit jelenleg is csak találgatunk. „Magunk elé idézhetünk egy spirituális jelentőségű képsort, az életről, halálról szóló döntését meghozó Petőfiről, ránk maradt utolsó képek is a krisztusi megérzést idézik, a lélek kész, de a test erőtlen. A közvetlen valóság mindig más, mint a nagy vízió, a világszabadságot kivívó győzelmes csatában hősi halottként harctéren maradás gyönyörű költői képe. Nincs benne sok felemelő, különösen akkor, amikor már sok-sok áldozat fekszik mindenfelé. Egy parancs van ilyenkor, a vesztes ütközetben futni kell. Futott tehát, amíg bírt, Petőfi is, hogy aztán az utolsó pillanatban mégiscsak szembeforduljon a hagyomány szerint a dzsidával, a mai kutatás szerint a karddal, hogy valóra váljon, amit az írások jövendöltek… így lett Petőfiből a nemzet megváltója a megváltást szomjazók emlékezetében. De az üdvözítőnek föl kell támadnia! Ezért várták annyian reménytelenül és reménykedve Petőfi visszatértét. Talán várnák még ma is, ha nem telik el Segesvár – Fehéregyháza gyásznapjai óta majd egy és háromnegyed évszázad.”

A konferenciát indító kérdésre, aktuális-e még Petőfi?, Fűzfa Balázs egyetemi tanár abból a szempontbó igyekezett kimerítő választ adni, hogyan is lehet tanítani költészetét a XXI. században. Az egykori révais diák előadását Bedécs Gyula tanár úrnak ajánlotta, aki – mai kifejezéssel élve – maga is az „élményközpontú” irodalomtanítás híve volt. Ennek jegyében keresett fel például diákjaival számos irodalmi emlékhelyet. De vajon mi mindennel lehet még vonzóvá tenni egy százötven-kétszáz évvel ezelőtt alkotó poéta költeményeit? Csak néhány példa az előadásból. Válasszunk izgalmas témát! Petőfi az első magyar „vámpírvers” megalkotója. A kísértetek, szellemek a romantika kedvelt „szereplői”, például Kölcsey Huszt című epigrammájában. Izgalmas lehet megvizsgálni, hogy ez hogyan jelenik meg Petőfinél. Tárjuk fel az ún. „szülőhelyvitát”! Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán vagy Szabadszálláson született-e a költő? Melyik mellett milyen érv szól? Hogyan nézett ki? A róla készült dagerottípia és ábrázolásainak összevetése is érdekes eredményre vezethet. Milyen lenne ma? Hogyan szerepelne a közösségi médiában? Milyen volt Júliája? És még számos izgalmas, diákokat is inspiráló kérdéssel előállhatunk. És akkor még nem említettük, hogy Petőfi előre eladta a még meg sem írt verseit, de vajon mennyit érne az ma?

Az élő Petőfi című teljes konferencia visszanézhető a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Facebook-oldalán, valamint a könyvtár YouTube-csatornáján.

A következő részben a március 23-i délutáni előadások összefoglalóját olvashatják majd.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Petőfi Győrben – Tudományos konferencia

Vas Balázs fotói

20 kép