Az 1880-as évektől a kispolgárság körében is elterjedt a dalárdában való éneklés. A dalosmozgalom népszerűségét annak is köszönhette, hogy a kevésbé képzettek számára is közös éneklésre adott lehetőséget, ugyanakkor a területi dalos ünnepek óriási társadalmi eseményt is jelentettek. A dalostalálkozókat fogadó város egész lakossága megmozdult, szállásadója volt a vendégeknek, ugyanakkor ők voltak a versenyek lelkes közönsége is. Angyal Armand lapja, a Magyar Lant ezt írja a karéneklésről 1902-ben: „…megszűnik ...az osztály-, rang-, és valláskülönbség, egy testvér mindenik s az egymásra utalás tudata isteni harmóniába olvasztja a szíveket és lelkeket.” Bár fennköltnek tűnik e kijelentés, Győrben a dalkörök, kórusok tagságát vizsgálva példák sokaságával alátámasztható.

A Dunántúli Dalosszövetség 1895-ös, győri Sétatéren megrendezett dalostalálkozóján kilenc kórus versenyzett, de más dalkörök is képviseltették magukat küldöttek révén. Este katonazene, vízi felvonulás, tűzijáték és tánc is szórakoztatta a négy-ötezer résztevőt. A vendégkórusok mellett három győri lépett fel: a GYÉZE kórusa, a Győri Iparos Önképző- és Betegsegélyző Egylet Dalköre, valamint a Győri Katholikus Legényegylet Dalárdája.

A Hölgyek és urak 1896-os milleniumi naptára részletesen beszámolt a programokról:

Kórusok szervezője, vezetője

Fránek győri működésének legelejétől mindent megtett a székesegyházi kar megerősítéséért. Ennek érdekében a tagok fizetését megduplázta, rendszeresítette a próbákat, gázvilágításos próbatermet rendezett be számukra. Az énekesfiúk mellett lelkes városi műkedvelőkkel szervezte meg a székesegyházi vegyeskart, mely nagyobb ünnepségek alkalmával polgári és katonai zenekari erőkkel kiegészült, lehetővé vált, hogy templomi hangversenyeket is rendszeresen adhattak. Az első világháború személyi és pénzügyi viszonyai közt a templomi zenekar elsorvadt mellőlük.

Dunántúli Hírlap, 1914. december 6.:

Amikor 1905-ben önállósodott Fránekkal a Győri Filharmóniai Társulat, a zenekar részben a már jól szervezett egyházi zenekar tagjaiból került ki, ugyanakkor első hangversenyükön 40 fős énekkart is sikerült kiállítaniuk, feltehetően részben a templomi kar tagjai révén.

A GYÉZE és a Filharmonikus Társulat megbékélése után Fránek 1919-ben visszatért a zenei egylethez, énekkarának karnagya volt 1919-től 1920-ig. (Korábban 1894. szeptember 1-től 1896. júniusi 30-ig igazgatója volt a Zeneegylet zeneiskolájának.) A régi férfikar tagjai azonban úgy gondolták, hogy a Fránek által bevezetett vegyeskar mellett háttérbe szorulnak, így a próbákról elmaradoztak. Emiatt a karnagy végül megvált az egyleti munkájától.

Az Egyetértés Dalkör élén

1898-ban a „gyár munkásainak önképzésére és szórakozására” jött létre a Magyar Waggon- és Gépgyár Egyetértés Dal- és Társasköre. Karnagyuk Jandek Endre volt, zászlóavatásuk még 1902-ben, nagyszabású ünnepség keretében, a gyár vezetőségének támogatásával, a Sétatéren történt.

A Vagongyári Dal- és Társaskör jelvénye (Rómer Flóris Történelmi Múzeum. leltári szám: C.73.8.1):

Jandek Endre 1908-ig, haláláig vezette a dalkört, ezután Fránek Gábor vette át, aki 1920-ig volt az énekkar karnagya. Ez idő alatt országos versenyeken is sikereket értek el, 1909-ben Kecskeméten ezüstserleget szereztek.

Győri Vasárnapi Újság, 1908. augusztus 22.:

Győrött is rendszeresen felléptek, többek közt hazafias ünnepségeken is, március 15-én.

Győri Vasárnapi Újság, 1909. március 14.:

Fránek egyik legnagyobb erénye, hogy egy-egy mű előadására képes volt a város minden zenei erejét mozgósítani, akár 82 tagú kórust kiállítani, ha épp egy operaelőadás úgy kívánta. Előfordult, hogy a vagongyári kórus és a katonazenekar együtt zenélt a filharmonikusokkal egy-egy színházi előadás kedvéért.

Egy vígopera előadás a színházban (Dunántúli Hírlap, 1909. május 18.):

Petz Lajos 1924-ben ünnepi beszédében így jellemezte: „Mint karnagynak nyugodt és biztos vezetése közmondássá vált. Mint egy hadvezér, ki dolgában biztos, sorakoztatja fel katonáit. Lélekjelenléte nem hagyja cserben a legkritikusabb helyzetekben sem. Mert tudja, hogy úgy, mint egy fejét vesztett hadvezér katonái az ellenség helyett egymásra rohannak, a megbőszült hangszerek egymásban oly véres öldöklést képesek előidézni, melyek súlyos sebesültjeiként a hallgatóság halló szervei maradnak a porondon. Higgadtságával hány esetben mentette meg a vezetése alatt álló kart.”

A zeneszerző

Fránek több műfajban komponált, írt egyházi énekeket, miséket, operát, dalművet, kórusművet, valamint hegedű-, cselló- és zongoradarabokat is. Műveinek összegyűjtése még várat magára, a korabeli helyi sajtó és az országos zenei folyóiratok is többnyire pozítív kritikákat írtak a bemutatók után, szinte minden esetben elismerték a zeneszerzői képzettségét.

Az alábbi cikk 1910-ig veszi számba szerzeményit (Dunántúli Hírlap, 1930. február 11.):

1924-ben Fránek Gábor győri 30 éves működésének jubileumi ünnepségét a Győri Ének- és Zeneegylet rendezte meg, Petz Lajos elnök zeneszerzői munkásságát így foglalta össze: „Csak mai jubiláris ünnepélyünk zenei számain kell végig néznünk, hogy fogalmat alkothassunk magunknak Mesterünk sokoldalúsága felől. A hálaadó istentiszteleten hallottuk nagyszabású miséjét, a Nemzeti Hiszekegye után is hallani fogunk zeneirodalmi tevékenységének súlypontját képező egyházi dolgaiból mutatványt. Egy magyar műdal, két briliáns zongoraszerzemény, végül a drámai erővel ható Simon Judit balladája az, amit itt kikapva a sokból, kívántunk a mai ünnepély alkalmából bemutatni. De nem kell hinnünk, hogy ezzel szerzeményeinek sorozata ki van merítve. Közel 80-hoz jár azok száma, közöttük számos egyházi és műdal, férfi-, női- és vegyeskarok, balladák, opera, hegedű-, cselló- és zongoraművek és így tovább. És ki merné állítani, hogy magyar tárgyú műveiben nem lüktet magyar vér, nem adja vissza híven azon ihletet, melyet mesterünkben Arany, Czuczor, Petőfi, Kiss József és még mások költeményei felidéztek. Azért, mert hazánk zengzetes nyelvezetének idiómáit mint idegen ajkú ma is csak tökéletlenül bírja? Igaz, hogy kiejtése idegen akcentust árul el, de a zenei nyelvezet, melyen megszólal és nagy költőink műveit megeleveníti, teljesen kiengesztel. Elméjéből a magyar zene oly bőséges forrással csörgedezik, mely a másikért bő kárpótlást nyújt. Egyébként pedig a magyar prozódiában oly alapos ismeretet árulnak el zenei művei, mely alaposságot bizony akárhány színmagyar ajkú zeneszerzőnél hiába keressük. Mesterünknél minden szó hangsúlyértékének megvan a maga zenei ellenértéke, ami fényes jele annak, hogy a magyar próza ismeretének oly mértékével rendelkezik, mely becsületére válnék akárhány született magyar zeneszerzőnek.”

Egyházzenei szerzemények

Mint zeneszerző, elsősorban egyházi kompozícióival szerzett nevet. Miséi, zsoltárai és betétjei közül sokkal sűrűn találkozhattak külföldi egyházi kórusok programjaiban is. 1911-ben bemutatott zenés miséjét kedvezően fogadták, országhatáron kívül is előadták, például Karlsbadban ez év július 15-én.

Dunántúli Hírlap, 1911. május 18.:

A Soproni Hírlap 1928. december 30-án elismerően szólt Fránek ünnepi litániájáról:

Győri Vasárnapi Újság, 1914. április 5.:

Kórusművek

Világi szerzeményei között több karművével nyert pályadíjat. A veszprémi dalosünnepély alkalmával 65 pályázó között nyerte el a férfi-karének pályázat első díját Alkonyatkor című műdalával. Bár nyelvünket eleinte nem beszélte, kitűnő érzékkel válogatta ki azokat a költeményeket, miket ‒ németre való lefordítás után ‒ megzenésített (Arany: Zách Klára; Kiss József: Simon Judit).

A Pécsi Dalárda mindig szívesen adta elő Fránek műveit, az ottani sajtó rendszeresen elragadtatással írt darabjairól, így Petőfi Hunyadijának megzenésítéséről is. A darabot a Budapesti Dalkör is műsorra tűzte.

Pécsi Napló, 1905. február 5.:

Országos imertségre tett szert Arany János Zách Klára balladájának megzenésítésével, amelyet 1908-ban bemutattak a Nemzeti Zenedében. Szautner Zsigmond zeneakadémiai igazgató levelében dicsérte a darabot: „A ballada klasszikusan képzett zenészre vall, aki azonban a saját lábán is tud állni. A szólók szépen kiválnak, a kórusok átlátszók és tömörek, a zenekar pedig nem hat elnyomólag.”

A magyar királyi Opera megbízásából a Zách Klárát operává dolgozta át (Győri Vasárnapi Újság, 1911. január 8.):

Fránek Gábor Cédra címmel másik operát is írt, melyet 1910. január 3-án adtak elő Győrben. A kritikák egy része lelkesen fogadta, míg mások drámaisága miatt széles körben nehezen befogadhatónak találták.

Dunántúli Hírlap, 1910. január 16.:

1912 áprilisában a Győri Filharmónikus Társaság rendezésében hat magyar karmester mutatkozott be Győrött. A műsort tisztán magyar zeneszerzők műveiből állították össze. Többek közt elhangzott Fránek Nem kérdem én... kezdetű népdalszerű műve és tőle még Rákóczi nótája szimfonikus melodrámája, melynek szövegét Radnóti Dénes írta.

Dunántúli Hírlap, 1912. április 12.:

Rákóczi nótája melodráma szövege:

Fránek Gábor az operett műfajban is próbálkozott. A csodadoktor bemutatója 1904-ben volt, a háromfelvonásos darab Győrben sikert aratott.

Zenelap, 1904 . február 5.:

Míg zeneszerzői pályája kezdetén alig találkozunk magyar zeneszerzeményekkel, addig az utolsó évtizedek, az egyháziakat kivéve, majdnem kizárólag magyar tárgyúak. Ezekben nyilatkozik meg az az átalakulás, mely mesterünk lelkületében a magyar géniusz befolyása alatt végbement – írták róla halálakor.

A Pécsi Dalárda 1927-ben adta elő a Messze valahol című irredenta műdalát. Fránek Gábor magyar állampolgárságát 1928-ban kapta meg.

Pécsi Napló, 1926. március 8.:

1926-ban született Édes magyar hazám című férfikari műve. Kutassy Dániel költeményét zenésítette meg. A kritika szerint a lelkes hazafias költemény méltóan sorakozik Fránek többi szerzeményéhez. „Magyar zamatú, jól énekelhető, hatásos zenemű.”

Vendégkarmester

Az ország több templomába hívták egyházi művek dirigálására így Pozsonyba, Temesvárra, Bécsbe, Budapestre is. 1903. november 22-én Pozsonyban Beethoven miséjét dirigálta.

Karlsbadi tartózkodásai idején szívesen vezényelte a templomi ének- és zenekart, és délutánokon az uzsonnázóhelyeken a szalon- és szinfonikus zenekart. Magyarországból tárogatót vitetett ki a magyar dallamok bemutatásához.

A korában megbecsült művész

Élete utolsó évtizedében Győrben nagy köztiszteletben állt Fránek Gábor. A konzervatívnak számító Petz Lajos elnökletével a GYÉZE-ben 1924-ben megemlékeztek Fránek Gábor győri működésének 30 éves jubileumáról. Az eseményen az ünnepelt szerzeményei hangzottak el.

Az 1926-ban készült fotón az első sorban világos kabátban Fránek Gábor, szintén az első sorban balra az első felesége, született Entler Josefina.

A GYÉZE választmánya 1926-ban:

Fránek Gábor 1930. február 9-én hunyt el Győrött. Haláról a helyi és az országos lapok is megemlékeztek, mindannyian méltatták Győr zenei kultúrájáért tett több évtizedes fáradhatatlan munkásságát.

Az utókor a 20 század második felétől – részben a történelmi okok miatt – szinte megfeledkezett róla. Igaz, hogy művei saját korában kedveltek voltak, a mai zenei ízléstől távol állnak. Azon túl, hogy a Győri Filharmonikus Zenekar alapítójaként tartjuk nyilván, elévülhetetlen érdemei voltak a győri zenei élet fejlesztésében, mozgatásában, művészek, zeneértő- és kedvelő emberek százainak nevelésében. Zenetörténeti kutatást kívánna életművének számbavétele, értékelése, a róla megfogalmazott vélemények árnyalása, esetleg cáfolata.

Fránek Gábor és felesége sírja a győri Nádorvárosi Köztemetőben (Cserhalmi Zoltán felvétele):

A cikk első része, Fránek Gábor: a győri székesegyház karnagya, a győri Filharmónia Társaság megalapítója itt olvasható.

Köszönet a Rómer Flóris Történeti és Művészeti Múzeum által rendelkezésemre bocsátott fotókért és segítségért!

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Bedy Vince: A győri székesegyház Ének- és Zenekarának rövid története. 1931, 1-2. közlemény. Győri Szemle, 67- 78., 170-183.
Hölgyek és urak győri milleneumi naptára 1896. évre. Szerk. Szőgyi G. Vilmos. Győr, 1895.
Kerényi György: Templomi zene Győrben. In: Napkelet 1926, 7-8. 688-690.
Lengyel Alfréd: A győri zeneoktatás száz éve, 1862-1952-1962 Győr, 1962.
Petz Lajos: Győr város zenei élete: 1497-1926. Győr 1930.
Szávay Gyula- Tóth Dezső: Emléklap a Dunántúli Dalosszövetség győri dalünnepére: 1895. június 29-30. Győr, 1895.
A korabeli sajtó szövegben jelzett cikkei

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.