Petőfi Sándor rövid élete alatt ezer verset írt, ebből 850 maradt az utókorra, az ismertebbeket számos nyelvre lefordították. Költeményeit mindössze 8 év alatt szerezte, ez évente átlag 125-öt jelentett, azaz háromnaponta alkotott verset. A János vitéz például 6 nap és 6 éjszaka alatt készült el. Számos költeményének olyan nagy sikere volt, hogy már életében megzenésítették. Népszerű és kevésbé ismert műveivel egyaránt találkozhattunk a ménfőcsanaki felolvasóesten, ahol Petőfi egyedülálló életműve előtt tisztelegtünk.

A győri könyvtár Ménfőcsanaki Fiókkönyvtára ötödik éve szervez felolvasóesteket. Legutóbb Szabó Magda műveit elevenítettük fel, korábban pedig Arany János, Ady Endre, Devecseri Gábor, Fekete István, Galgóczi Erzsébet, Radnóti Miklós, Wass Albert és Gárdonyi Géza szerepelt az összejöveteleken. Ezúttal immár a tizedik alkalomra került sor, ahol a szokásokhoz hűen változatos, érdekes összeállítást hallhattak az érdeklődők. Az est során a könyvtár 11 kedves olvasója működött közre: Dobay-Nagy Annamária, Lupták Ernő, Csuta Terézia, Bedő Szilvia, Bakainé Bint Zita, Németh Kálmánné Zsóka, Járfásné Tibold Ilona, Fodorné Kecskés Gizella, Körmendyné Lakatos Mária, Stanka Renáta és Szávai Júlia, akik személyes élményeikkel is színesítették a felolvasást, többen is indokolták választásukat.

Egyikük azért választotta Az alföld c. verset, mert ott született, így tökéletesen megérti a költőt, aki számára ez volt a legszebb táj. Egy másik olvasónk azért választotta A XIX. század költőit, mert éppen 50 évvel ezelőtt vette fel a ménfőcsanaki iskola Petőfi nevét, és akkor diákként ezt a verset mondta el a névadó ünnepségen. Akadt olyan is köztük, aki 1956-ban, gyermekkorában kapott Petőfi-kötetből olvasott fel, régen ez volt a mesekönyve. A legidősebb közreműködő közel jár a 90. életévéhez, a legfiatalabb pedig mindössze 16 éves, de mindenkit összekapcsol az irodalom és az olvasás szeretete.

A következő Petőfi Sándor versekből adtak elő a résztvevők a felolvasóesten: Az alföld, A Tisza, A puszta télen, Hazámban, Füstbement terv, István öcsémhez, A tintásüveg, Magyar nemes, János vitéz, A XIX. század költői, A magyar nemzet, Mi a szerelem?, A csillagos ég, Szeptember végén, Három madár, Arany Lacinak, Mit daloltok még ti, jámbor költők?, Magyar vagyok, Pató Pál úr, Föltámadott a tenger, Egy gondolat bánt engemet.

Ezúttal is sikerült néhány olyan érdekességet találni a költő életrajzában, melyet kevesen ismernek – Petőfi részletes naplót vezetett, így tudjuk, mikor merre járt, mit csinált, vagy kivel találkozott. Petrovics Sándor néven látta meg a napvilágot Kiskőrösön, 1823. január elsején. Születésekor nagyon hideg, igazi téli időjárás volt, hóeséssel, csípős széllel. Olyan gyengécske volt, hogy „spirituszban fürdették, hogy megmaradjon”. Apja, Petrovics István mészárosmester felvidéki szlovák családból származott, de ő magyarnak vallotta magát. Anyja, Hrúz Mária, mielőtt férjhez ment, cselédlányként dolgozott. Petőfi költészetének meghatározó témái gyermekkora helyszínei, emlékei, ezen versei közül hallgattuk meg Az alföldet és A puszta télent. A család egy év múlva Kiskunfélegyházára költözött, a költő később ezt a települést tartotta szülővárosának. Anyagi helyzetük ekkor még biztonságos volt, így boldog gyerekkort élhetett. Eleven, kissé makacs, de jószívű gyermekként apja szigorúan, anyja gyöngédséggel nevelte.

Ötéves korától kezdve sok településen járt iskolába: Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, Szabadszálláson, Sárszentlőrincen, Pesten, Aszódon, Selmecbányán, végül a Pápai Református Kollégiumban tanult. Volt, ahonnan kicsapták, mert tiltott művet olvasott óra alatt, máshonnan apja vette ki rossz tanulmányi eredménye miatt. Megismerkedett a klasszikus irodalommal, megtanult németül, franciául és angolul. Hamar megmutatkozott szabadságvágya is. Első eminens tanulóként hagyta el az aszódi gimnáziumot, ahol kitűnt a fogalmazásban. Itt kezdett verseket írni, itt volt először szerelmes, és itt akart először színész lenni. Ezután a serdülő fiúra a szenvedés évei vártak, mert apját súlyos csapások érték, emiatt szinte semmijük sem maradt. A Selmecbányai Líceumban retorikát, szónoklattant is tanult. Az iskolában rohamosan hanyatlott, mert csak egyes tárgyakat részesített előnyben. Szegénysége is nyomasztotta, hogy eljárhasson színházba, amelyért rajongott, néhány holmiját eladta. Gyenge tanulmányi eredményei miatt aztán apja levette róla a kezét. Éveken át (1838-43) gyalog, keresztül-kasul vándorolt az országban, nélkülözve, nyomorogva. Világossá vált számára, hogy helyzetéből csak a maga erejéből, tehetségéből kerülhet ki: „Megálmodtam, hogy nevet szerzek”.

A Nemzeti Színházhoz szegődött statisztának. 1839 májusában egy rokona vette magához Ostffyasszonyfára, hogy majd Sopronban fiával együtt taníttatja. Itt találkozott vele egyik rokona, Orlai Petrich Soma, aki jó barátja lett. 1839. szeptember 6-án Sopronban besoroztatta magát katonának, hogy senkinek se legyen a terhére, azonban különböző betegségei, egészségügyi alkalmatlansága miatt 1841-ben leszerelték. Bár egész életében színésznek készült, furcsa hangja miatt nem ért el nagy sikereket, ezért vándorlásba kezdett. 1842. május 21-én, 19 éves korában megjelent A borozó c. verse az ország első szépirodalmi lapjában, az Athenaeumban (ekkor még Petrovics Sándor aláírással), innen számíthatjuk költői pályáját. Novemberben, a Hazámban c. költemény alatt azonban már Petőfi Sándorként írta le a nevét, amelyet maga választott a magyarosabb hangzás miatt. 1843-ban Pozsonyba ment, ahol országgyűlést tartottak. Útközben, Győrben felkereste Kovács Pált. Pozsonyban csalódott, mert a színigazgató nem vette fel. Az Országgyűlési Tudósításoknál kapott másolói munkából tengette életét.

1843-44 telén Debrecenben, segédszínészként éhezett, fázott, nyomorgott („Hej, Debrecen, / Ha rád emlékezem!… / Sokat szenvedtem én tebenned” ‒ Egy telem Debrecenben). Elhatározta, hogy felhagy a színészkedéssel. Barátja, Pákh Albert adott kölcsönt a legyengült költőnek ahhoz, hogy Pestre jusson. A hideg télben, az áradó Tiszát megkerülve, kopott ruhában, gyalog, kezében egy súlyos ólombottal és egy vászontarisznyában verseivel elindult, hogy műveinek kiadót találjon. Pesten Vörösmarty Mihálytól kért elkeseredésében segítséget, ő mentette meg a nincstelenségtől. A Petőfi által Magyarország egyik legnagyobb emberének tartott Vörösmarty elindította verseinek kiadását. Vahot Imre maga mellé vette segédszerkesztőnek a Pesti Divatlapnál, mely szépirodalommal is foglalkozott. A költő anyagi helyzete megszilárdult. Egy éven át dolgozott az újságnál, ott megjelent versei – bordalok és életképek (Csokonai, A tintásüveg, Szeget szeggel) ‒ népszerűvé tették. 23 évesen, egyetlen év alatt lett ismert az egész országban, rengetegen rajongtak érte – sem előtte, sem utána nem látott senki ilyen gyors, robbanásszerű irodalmi karriert.

Versei alapján egészséges, életvidám, bort és a lányokat kedvelő embernek tartották. Kortársai elbeszéléseiből tudjuk, hogy alacsony, sovány termetű volt, de bort csak ritkán ivott, bár ekkoriban sok bordalt írt. 1844 tavaszán két hónapot otthon töltött Dunavecsén, ekkor írta családi témájú műveit (Füstbe ment terv). Anyjáról mindig gyöngédséggel emlékezett meg, apjáról humorral, de büszkén. Már közelinek látta az időt, hogy segíthet drága szülein. Végre Pesten lehetett, az irodalmi élet központjában. Munka után ellátogatott a Pilvax-kávéházba, legjobb barátai közé tartozott Jókai Mór, Egressy Gábor, Tompa Mihály. Hatalmas munkabírással és tudatossággal dolgozott, ősszel megjelent első kötete 109 verssel, addigi költeményeivel. Novemberben megírta a János vitézt, melybe népmesei motívumokat szőtt (később rajzfilm, daljáték, bábelőadás és rockopera is készült belőle). Felvidéki körutazását az Úti jegyzetekben örökítette meg, egyre több művelt ember találkozott vele, útjai során népdalokat is gyűjtött.

1846 tavaszán megvált a Pesti Divatlaptól. Megszervezte fiatal írótársaival a Tízek Társasága nevű csoportot, elhatározták a kiadók uralma alóli szabadulást. Petőfi ekkor már egyértelműen a fiatal írók nemzedékének vezére volt. 1846-ban újra megfordult Győrben, ekkor beszélték meg dr. Kovács Pállal a Hazánk című folyóiratban történő munkát – az Életképeken kívül ekkor csak ebbe a lapba dolgozott. 1847-ben szövődött örök barátsága Arany Jánossal, akivel levelezést folytatott, de többször személyesen is találkoztak. Első levelét Petőfi a Toldi olvasása után írta, verssel köszöntve Aranyt: „TOLDI írójához elküldöm lelkemet / Meleg kézfogásra, forró ölelésre!… / Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, / S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.” Számos levelük tanúskodik erről, melyet olvasónk nagyon érdekesen mutatott be a rendezvényen, kitérve még arra is, hogyan szólították egymást a leveleikben. A legfiatalabb résztvevő pedig az Arany Lacinak írt verset olvasta fel.

1846 őszén kezdődött életének és költészetének virágkora. Szeptember 8-án, egy nagykárolyi bálon megismerte Szendrey Júliát, az erdődi jószágigazgató 18 éves lányát. Júlia kezét többször hiába kérte az apjától, folyton visszautasítást kapott, de nem adta fel. Egy év múlva végül sikerült megtartani az esküvőt, amelyen a menyasszonynak csak az anyja és a húga jelent meg. Az apa áldás nélkül bocsátotta őket útnak, és anyagi segítséget sem adott. Gróf Teleki Sándor koltói kastélyában töltötték a mézesheteket. Petőfi házasságát, szerelmét számos versben örökítette meg – ez egészen újszerűnek számított, hiszen a hitveshez addig nem írtak verseket. Szerelmi költészete a magánéletben megtalált boldogság örömét hirdette, ezt azonban egyre gyakrabban összekötötte verseiben a közösségért végzett tevékenység vállalásával. 1847 tavaszán megjelentette Összes költeményeit, amit hálája és tisztelete jeléül Vörösmartynak ajánlott. Versei elé ezt a mottót tűzte: „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem.”

A „márciusi ifjak” egyik vezetőjeként részt vett az 1848. március 15-i forradalomban: „Ezt a napot Petőfi napjának nevezte a magyar nép. Ő az egyetlen költő, aki egy forradalmat személyesen vezetett.” Hamarosan politikai hadjárat indult ellene, népszerűsége rohamosan csökkent. Szerette volna a népet képviselni az országgyűlésben. Szülőhazájában indult követjelöltként, azonban a népet ellene fordították, ezért elbukott a választáson. A 26 éves költő a szabadságharc küzdelmeiben is részt vett. A harcok lelkesítették, de félt is a bukástól. 1848 őszétől a 28. honvéd zászlóalj századosa volt a szabadságharcban. Decemberben megszületett Zoltán nevű fia, ezért meglátogatta családját. Ellenségei harctéri távolmaradását kigúnyolták. Áthelyeztette magát Bem József erdélyi hadseregéhez, és januárban feleségét és fiát Aranyékra bízva indult Erdélybe. Rajongott Bemért, kölcsönösen kedvelték egymást, szinte apa-fiú kapcsolat jött létre közöttük. Bem kímélni akarta a harc veszélyeitől, de a költő mégis többször belekerült az ütközetbe. A vízaknai csatában bátran viselkedett. Bem a segédtisztjévé nevezte ki, és egyik kedves lovával ajándékozta meg.

1849 tavaszán szülei szinte egyszerre, 2 hónapon belül haltak meg: apja tífuszban, anyja kolerában, ez rettenetesen lesújtotta. Amikor a kormány Pestről menekült, július elején családjával Orlayékhoz ment Mezőberénybe. Itt született utolsó költeménye, a Szörnyű idő… Bem 6000 fős serege 1849. július 31-én találkozott a 12.000-es orosz haddal Fehéregyháza és Segesvár között, itt zajlott a csata, mely a magyarok vereségével végződött. A csata kezdetén Petőfi Bem körül volt. Egy katonaorvos beszámolója szerint négy óra körül a fehéregyházi hídfőnél állt, és még akkor se futott el, amikor egy ágyúgolyó tőle 30 lépésre csapódott a földbe. Bem felderítőtisztje naplójában ezt írta: „Két kozák lovas érte utol a költőt, akin súlyos sebeket ejtettek.” Beteljesedett az, amit az Egy gondolat bánt engemet című versében fogalmazott meg. Petőfi a szabadságharc egyik legismertebb áldozata. Eltűnésének körülményei a mai napig sem tisztázódtak, ez az egyik legtitokzatosabb történet a magyar irodalomban. Szendrey Júlia sokáig kerestette őt, majd 1850 nyarán feleségül ment Horvát Árpád történészhez – emiatt sokan elítélték.

Az irodalmi műsorban még megemlítettem néhány érdekességet: Petőfi balkezes volt, de mindkét kezével szépen tudott írni, és kitűnően rajzolt. Baráti köre többször megmentette a legnagyobb nélkülözésből. Bár nagyon szerelmes volt Júliába, majdnem elvett egy debreceni színésznőt, Prielle Kornéliát. Sokat sportolt: jól vívott és remek evezős is volt. Egy kiránduláson megmentette egy vízbe esett férfi életét. Imádta a feltűnést: akkor, amikor a férfiak frakkot és kalapot hordtak, ő ragaszkodott a zsinóros attilához és a kucsmához. Gyakran vitt fokost, és nem a járdán, hanem inkább az út közepén közlekedett. Bem a fiaként szerette, de Klapka számára ellenszenvesnek bizonyult zabolázatlan természete miatt, minden találkozásukkor összevitatkoztak. Gyűlölte a fényképet, mert azon nehezen lehetett módosítani, jobban kedvelte, ha rajzok és festmények készültek róla.

A Kárpát-medencében sok településen neveztek el Petőfi Sándorról közterületet. Számos oktatási intézmény viseli a nevét, mint például a ménfőcsanaki, a győrzámolyi és a rábapatonai iskola. Jelenleg 2788 utca, út, tér, két település, 51 általános és 7 középiskola, 3 óvoda, 21 művelődési ház és könyvtár, 19 múzeum és 5 mozi viseli a költő nevét. Ezenkívül tévé, rádió, hidak, számtalan szobor és emléktábla, sőt még kisbolygó is megörökítette az emlékét. Kínában szobrokat állítottak tiszteletére, költészete pedig tananyag a kínai középiskolákban. „Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. 26 évet élt, de világirodalmi rangú életmű maradt utána” – írta róla Németh G. Béla.

A Petőfi Sándor-emlékévhez kapcsolódva a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér további programokkal és rendezvényekkel készül 2023-ban: Petőfi Győrben címmel három részből álló, jubileumi ünnepségsorozatot szervez. Elsőként Az élő Petőfi tudományos konferenciára kerül sor a győri városháza dísztermében március 23-24-én, majd Hangzó Petőfi címmel Kárpát-medencei vers- és prózamondó versenyre, amelynek gáláját május 19-20-án, a Kisfaludy Károly Könyvtárban tartják. Harmadikként pedig Zengő Petőfi címmel kétnapos énekeltvers fesztivált terveznek, amelyhez majd CD-mellékletet is tartalmazó kiadvány is készül. A részletekről, friss információkról a győri könyvtár honlapján, közösségi oldalain, valamint a rendezvény saját weboldalán tájékozódhatnak az érdeklődők.

Sulyok Attiláné

Fotógaléria: Petőfi Sándor felolvasóest Ménfőcsanakon, a Bezerédj-kastélyban

Sulyok Attiláné fotói

33 kép

 

Forrás: tudasbazis.sulinet.hu, erettsegi.com, wikipedia.hu, Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 3 Bp, 2022