A Bargello Nemzeti Múzeumban őrzött szobor esszenciája annak a kutató és alkotómunkának, amit Giambologna szentelt kedves témájának, amely hosszan kísérte őt, hiszen húsz év alatt Merkúrnak legalább négy változatát készítette el. Mi inspirálhatta erre? A történet szerint a művész éppen a Piazza Maggiore szökőkútján dolgozott, amikor egy pápai küldött érkezett hozzá azzal a megrendeléssel, hogy készítsen egy Merkúr szobrot a nagy múltú és tekintélyes Bolognai Egyetem akkori főépülete, az Archiginnasio udvarára. A felkérés arra is kitért, hogy az alkotás bronzból készüljön, és hogy felfelé nyújtott mutatóujjal ábrázolja az istent, a tudás égi eredetére utalva, figyelmeztetésül minden tanítvány számára.

Ez a projekt ugyan soha nem fejeződött be, de Giambologna valószínűleg ezek után kezdte el kidolgozni Merkúr változatait, és munkája során egyre dinamikusabb és légiesebb szobrok születettek, egyre inkább testet öltött a repülésre mindig kész isteni hírnök.

Amikor pedig a szobrász visszatért Firenzébe, a Mediciek lelkesen fogadták, és ellátták megrendelésekkel. Többek között ekkortájt készült el a „nagy Merkúr”, amelyet eredetileg a Mediciek villájába szántak. Ez az egyetlen változat, amelynek alapját Zephürosz arca alkotja, aki leheletével felfelé emeli az isteni hírnököt, ezzel is kihangsúlyozva az anyagtalanság érzését.

Giambologna

Giovanni da Bologna, eredeti nevén Jean Boulogne, Giambologna néven is ismert (Donai, 1524. ‒ Firenze, 1608. augusztus 13.) németalföldi szobrász. Kezdeti munkásságát követően Itáliában tevékenykedett. Alkotóművészete fontos közbenső stílusfejlődési állomás Michelangelo és Bernini, a reneszánsz és a barokk stíluskorszakai között.

Flandriai szülőhazájában sajátította el a mintázást, faragást. Mestere a Flandriában jónevű, Itáliát is megjárt Jacques Dubroeucq volt, akitől átvette az itáliai klasszicizáló stílust.

Giambologna 1553 és 1555 között maga is járt Rómában, ahol görög-római és reneszánsz szobrokat utánzó műveket készített. Életének meghatározó találkozása volt, amikor a már idősödő Michelangelo megbírálta egyik túlságosan kidolgozott modelljét. Azt vetette a szemére, hogy még meg sem találta a figura lényegi mozdulatát, és máris a részletekbe merült. Ezt a mesteri leckét sohasem felejtette el. Ezután, ha egy-egy kompozícióhoz készülődött, először vázlatokat mintázott hozzá viaszból vagy agyagból. (Ezekből sok meg is maradt, például a londoni Victoria and Albert Museumban is látható néhány). Bizonyára Michelangelo tanítása is hozzájárult a Merkúr témában való elmélyedéséhez.

Nagy hatással volt rá a hellenisztikus szobrászat technikai és anatómiai virtuozitása, és előszeretettel alkalmazta a kontraposzt kompozíciós elvet: az ábrázolt emberi test ellentétes irányú, összetett mozdulataiból kialakított harmonikus egyensúlyi helyzetet. Ez az elv különösen illik Merkúr alakjához, hiszen az istenség egyik képessége az ellentétek egyesítése. A kezében caduceus botot tart, amely a világban ható ellentétek szintézisének szimbóluma.

Giambologna, akit 1561-től a Mediciek havi javadalmazásban részesítettek, stílusával új életet hozott a firenzei szobrászatba, amely a század közepe táján Baccio Bandinelli és Benvenuto Cellini munkáinak következtében már szinte akadémikussá merevedett.

Mit jelenthet számunkra Merkúr?

A leleményesség, a fürge észjárás megtestesítője, az új kezdet előremozdítója és a határvonalak átlépője, a lelkek alvilági kalauza és az istenek szárnyas hírnöke – Merkúr, avagy Hermész ( / ˈh ɜːr m iː z / ; görögül Ἑρμῆς ). Az olimposzi istenséget az emberi hírnökök, utazók, tolvajok, kereskedők és szónokok védelmezőjének is tartják. Gyorsan és szabadon tud mozogni a halandó és az isteni világ között. A görög mitológiában Hermész a „lélekvezető” – az emberi lelkeket kíséri a túlvilágra. Az alkímiában a higany kapcsolódik hozzá, szimbolikus jelentése: az anyagba rejtett lélek.

Mint archetípus, Merkúr az embereken belül is megnyilvánulhat. Akiben erősen jelen van, az az ember barátságos és beszédes, társaságkedvelő lesz. Kreatív gondolkodása elsőrangú problémamegoldóvá teszi. Ékesszóló, gyors észjárású, jól kommunikál, és birtokosa a szinkronicitás misztériumának, amikor minden spontán és könnyedén egybeesni látszik. Gyorsasága segítségével ellentétes világokat köt össze. Negatív oldala lehet a szélhámosság, de ha az ember a képességeit igyekszik mások segítésére fordítani, akkor leküzdheti az efféle hajlamait.

Merkúr legfontosabb hatása talán az, hogy az élet legmélyebb kérdéseinek kutatására inspirál, és a bennünk rejlő szellemi értékek felfedezésére.

Amikor Giambologna mesteri alkotását szemléljük, mindez felidéződhet bennünk, mert Merkúr légies alakja saját elvesztett szárnyainkra emlékeztet.

Szabados Éva

Forrás: wikipédia (magyar, angol, olasz), galleriabazzanti.it, firenzemuseistore.com, Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő Istennők, ujakropolisz.hu 1, ujakropolisz.hu 2, Szimbólumtár

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély
80. rész: Raffaello: Sixtus Madonna
81. rész: Mont-Saint-Michel
82. rész: Jan Vermeer: Csipkeverőnő
83. rész: A millau-i völgyhíd
84. rész: Flora Farnese
85. rész: Thomas Pitts: Pagoda epergne
86. rész: A Kuangcsoui Operaház
87. rész: A brüsszeli csipke