„Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom
Az életet,
Szabadságért föláldozom
Szerelmemet.”

E szózatszerű kinyilatkoztatás Petőfi jelszavaként vagy Petőfi fogadalmaként is él a köztudatban. Ez a votum Petőfianum. A költő világfelfogásának epigrammatikus tömörségű – szükségképpen leegyszerűsített –, elegáns és tetszetős összefoglalása. Petőfi munkásságának egyik korai elemzője, Meltzl Hugó bölcsész többek között műfaji besorolhatatlansága kapcsán írta 1885-ben: „Ki merné epigrammnak nevezni a szabadság eszméjének ezt a dicsőítését, apotheosisát?” Ferenczi Zoltán irodalomtörténész és könyvtártudós pedig ezt írta Petőfi életrajzának 3. kötetében 1896-ban: „E pár sorban egész lelkét annyira kifejezte, mint talán költő sohasem és összesűrített alapeszméje e kis költemény a költő egész életének és költői pályájának.” Aztán egy másik megközelítésű látószög Horváth János irodalomtörténésztől 1922-ből: „… jeligének kitűnő, lírai költeménynek azonban aligha nevezhető.”

Mindannyiunk számára közismertek Petőfi Sándor szabadsággal kapcsolatos lelkesült gondolatai, vallomásai, eszméi és víziói. A szabadság legszemélyesebb ügye volt; szinte már vallása. Margócsy István írta erről a megélt élményről 1999-es könyvében: „… folyamatosan szabadságideológiák varázsában élt és alkotott… mind a magánéletet, mind a társadalmi emelkedést, mind az elméleti vagy gyakorlati politizálást csak és kizárólag a szabadság jegyében tudja elképzelni és láttatni.”

Az idézett mottóban Petőfi tökéletesen valósította meg a magyaros (ütemhangsúlyos) verselés és az időmértékes verselés szintézisét, mivel a sorok mindkét hangsúlyozási szempontból ütemezhetők. A már idézett Ferenczi Zoltán vette észre azt a keretes bravúrt is, hogy az emblematikus kötet első szava (mottó: Szabadság) és az utolsó szava (Egy gondolat bánt engemet...: Világszabadság) teljesen egybecseng. Mintegy rárímelnek egymásra. Ezzel teremtve meg a térbeli határtalanságot.

Március tizenötödike Petőfi Sándor napja. A szabadságért vívott küzdelem első felvonása. A forradalom kezdete. Ezért, mielőtt egy másik nézőpontból tekintenénk a mottó szövegére, idézzük meg Arany János megtisztító erejű szavaival – az akkori borús-esős időjárás ellenére is – ama gyönyörű és felemelő március 15-i szerdai napot, bő fél év távolából: „A mi forradalmunk Pesten, március 15-én, nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe; ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondák Petőfi Sándor után az eskü szavait:

’A magyarok Istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!’”

A Szabadság, szerelem! szinte már megszületésétől kezdve komoly nemzetközi karriert futott be. Költők és írók Európa-szerte érezték lelki és érzelmi szükségét annak, hogy lefordítsák a verset anyanyelvükre. Mára már közel félszáz nyelven jóval több mint száz fordítás született. A magyar könyvkiadás többek között e fordítások pazar kiállítású minikönyvbe gyűjtésével tisztelgett Petőfi Sándor emléke előtt 1973-ban, születésének 150. évfordulóján, Votum Petőfianum címmel. A kis, 4x4 centiméteres, 5 dekagramm súlyú, 241 oldalas, „mikroszkopikus” szövegfelületű exkluzív könyvecske – természetesen nem véletlenül – január elsején jelent meg 13000 példányban, egészbőr-kötésben. Ebből 1000 darab volt aranyozott bőrkötésű, 1-től 1000-ig számozva.

A kötetet Radó György szerkesztette, az illusztrációkat Kass János készítette, a tipográfia és a kötésterv Erdélyi János munkája volt. Az értékes könyvritkaság a Zrínyi Nyomdában készült a Kossuth Kiadó gondozásában. Összesen 114 fordítást tartalmaz 48 nyelven. Ahogy a könyvecske bevezetőjében olvasható: „E fordítások gyűjteménye a költő hírnevét, valamint a versfordítás módszereinek sokféleségét mutatja.” Ebből a kincsesbányából szeretnénk most egy kis ízelítőt adni: a jeles ünnep napdátumára utalva 15 nyelv (13 élő, 1 holt és 1 mesterséges) egy-egy modernebb megoldású műfordítását kínáljuk felfedező olvasásra. Ennyi szólamú lesz most Petőfi Sándor kötetnyitó költeménye. Fogadják szeretettel ezt a költő emlékét megidéző nemzeti ünnepi útravalót, a bicentenárium jegyében, melyhez Reményik Sándor ihletett szavaival kívánunk elmélyülést, miközben fejet hajtunk a műfordítás művészetének érték- és élményközvetítése és a műfordítók művészi teljesítménye előtt. Általában is és most is. A Reményik-versrészlet, melyet a költő Károli Gáspár születésének valószínűsített 400. évfordulója (1929) alkalmából írt, így szól:

„A fordítás, a fordítás – alázat.
Fordítni annyit tesz, mint meghajolni,
Fordítni annyit tesz, mint kötve lenni,
Valaki mást, nagyobbat átkarolva
Félig őt vinni, félig vele menni.”

Most pedig következzen a 15 műfordítás a nyelvek betűrendjében:

Angolul:

Liberty and love,
These two I must have.
For my love I’ll sacrifice
My life.
For liberty I’ll sacrifice
My love.

(G. F. Cushing, 1972)

Dánul:

Frihed og kærlighed:
Det herligste jeg ved.
For kærlighed vil gerne livet
Opofre jeg;
For frihed skal min kærlighed så
Opofre sig.

(Frantz Kemény, 1972)

Eszperantóul:

Libereco kaj la amo
Estas mia vivornamo.
Por la amo mi oferus
Vivon čiam,
Kaj por libereco ankaǔ
Amon mian!

(Euġeno Fuchs, 1910)

Finnül:

Vapaus, rakkaus: 
Kumpikin – kutsumus!
Rakkaus jos vaatii hengen,
Uhraan senkin -
Vapaus jos vaatii, uhraan
Rakkaudenkin.

(Toivo Lyy, 1970)

Franciául:

Liberté! Amour! ces deux
Sont tout ce que je veux.
Je sacrifierais ma vie
Pour l’amour,
Pour liberté je sacrifie
Mon amour.

(Georges Radó, 1972)

Hollandul:

Vrijheid en liefde
Is wat mij geriefde.
Voor de liefde offer ik
Mijn leven,
Wil voor de vrijheid
Mijn liefde geven.

(Antal Sivirsky, 1972)

Latinul:

Libertas et amor!
Haec duo sunt mea vota.
Pro amore profundam
Vitam et sanguinem ego,
Ast amorem etiam pro
Libertate dabo.

(Johannes Csengeri, 1909)

Lengyelül:

Wolność i kochanie,
Tego trzeba dla mnie.
Życie swoje ja poświęcę
Za swą milość,
A za wolność – poświęcę
Ja swą milość.

(Jerzy Radó, 1972)

Németül:

Freiheit und Liebe
Sind all mein Streben!
Für meine Liebe
Könnt ich das Leben,
Doch für die Freiheit
Die Liebe selbst geben.

(Martin Remané, 1972)

Olaszul:

La libertà, l’amor
Bisognano al mio cuor.
Sacrifico la mia vita
Per l’amore.
Sacrifico per la libertà
L’amore.

(Giorgio Radó, 1972)

Portugálul:

Liberdade e amór me amparão
E engrandecem minha illusão.
Por meu amór darei
A vida,
Pela Liberdade
Meu amór!

(Ladislao Tóth, 1909)

Spanyolul:

La libertad y el amor son
Tesoros de mi corazón.
Por el amor querria yo
La vida dar,
Por la libertad el amor
Sacrificar.

(Francisco Kemény, 1972)

Szlovákul:

Sloboda, láska! Mne
Tie dve sú potrebné,
Za lásku ja obetujem
Život sám,
Za slobodu lásku svoju
V obeť dám.

(Ján Smrek, 1953)

Törökül:

Hürriyetle sevda,
Bunlar lazım bana,
Aşk sevdama kurban olsun
Benim de şanım,
Hürriyete feda olsun
Benim aşkım.

(Kunos Ignác, 1909)

Ukránul:

Свобода i любов! -
Тверджу я знов i знов.
Я за любов свою вiддам
Життя в бою,
А за свободу я вiддам
Любов свою.

(Юрiŭ Шкробиневъ, 1972)

Vass György