Szépirodalmi klasszikusok újrafordítása

Vass György írása

szepirodalmi-klasszikusok-ujraforditasa

Az elmúlt bő egy évtizedben több világirodalmi klasszikus is megjelent újrafordításban Magyarországon. Máig tartóan termékeny és minőségi korszaka ez a magyar szépirodalmi fordításirodalomnak.

Ezen újrafordítások nagy része kedvező szakmai fogadtatásban részesült, és az olvasóközönség tetszését is elnyerte. Kisebb részük azonban már kritikusabb vélemények kimondására sarkallta mind a szakmai, mind a laikus olvasót. (A legzajosabb visszhangot egyértelműen Salinger ikonikus regényének újabb – címében is megváltozott – magyarra fordítása keltette.)

Újrafordításra kétségtelenül szükség van. A megvalósulás alapvetően a szükség kényszerítő erejének függvénye. Újrafordításról általában akkor beszélünk, ha egy forrásnyelvi szövegről egy újabb célnyelvi változat készül. (Más értelmezésben az újrafordítás jelentheti azt is, hogy egy már fordított szöveget forrásként használnak fel egy harmadik nyelvre történő fordításhoz.)

Milyen okai lehetnek egy újrafordításnak? (Hisz közismert fordítástudományi axióma, hogy tökéletes fordítás nem létezik.) A legkézenfekvőbbek a következők: a szöveg megkopása, elöregedése, időtállótlansága; a szöveg többféle értelmezhetőségének igénye; félrefordítások, tárgyi tévedések, értelmezési hibák, nyelvi pontatlanságok; a fordítási norma változása; a szöveggel szembeni erősödő általános elégedetlenség; üzleti okok (például olcsóbb az újrafordíttatás, mint a korábbi fordítás jogainak megszerzése). És végül egy különös és paradox, kihívásos és megkísértő ok: a fordíthatatlanság eszméjéből fakadó újrafordítás.

Egyébként a szakirodalom szerint a szövegek elévülési ideje kb. egy fél évszázad. Ennyi idő után a klasszikus szövegeket valóban érdemes újrafordítani. Hisz minden kor másképp látja, hallja, olvassa és értelmezi őket. És mert talán ez a kor kikerülhetetlen parancsa is. A fordítás tehát egyfajta gesztus az új kornak, az új nemzedéknek, a mindenkori olvasónak. Gesztus egy tisztelt kultúrának. Egyben talán az adott világ élményalapú újraértelmezése is. Mindenesetre bennünk születik meg majd a válasz mindenre.

Lucian Blaga így látja a fordítás értelmét, jelentőségét és hatását: „Fordítani annyi, mint hódítani. Egy nép meghódíthatja a másikat, ha annak irodalmát átülteti a maga nyelvére. Íme, a hódítás fennkölt és nemes módja. A meghódított nép nem veszít semmit, a hódító azonban gyarapszik és emelkedik.”

Összegyűjtöttünk a jelenből-közelmúltból 21 magyar nyelvű újrafordítást, melyek mindegyike megtalálható a győri Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér állományában, így nem marad(t) más hátra, mint az – esetleges – újrafelfedezésük. (A szerző és cím mögött zárójelben a fordító neve, az újrafordítás első kiadása, valamint – ha van – az előző fordítás címe olvasható; a szerző-címre kattintva a könyvtári példányok tekinthetők meg.)