A most következő hölgyek nem elégedtek meg a háziasszonyi szerepkörrel, többre vágytak, példát mutattak céltudatosságból, kitartásból, hitből és más emberi nagyságból is. Nem érdemtelenül szerepeltek már a Győri Szalon hasábjain (a nevekre kattintva olvashatók korábbi írásaink). Idézzük fel alakjukat, tetteiket, hogyan törték át a korlátokat, hogyan jutottak mindig egy kicsit közelebb a vágyott egyenjogúsághoz.

A feltaláló: Lady Edison

Lady Edison, vagyis Margaret Eloise Knight neve idehaza alig ismert, pedig újítását, a hajtott aljú papírzacskót mindenki ismeri, és szinte nap mint nap használja. Szerény, hétköznapi találmánya a leghíresebb feltaláló nővé avatta őt, aki a 19. század végén volt elég „pimasz” és bátor, hogy nőként kivívja a megérdemelt tiszteletet. Kreatív fantáziája, a dolgok működése iránti kíváncsisága már gyerekként is szinte határtalannak bizonyult. Textilgyári munkásként olyan szerkezetet tervezett, amellyel bizonyos balesetek elkerülhetővé váltak. Ez a forradalmi ötlete nagy hasznot hozott a gyapotfeldolgozó iparvállalatnak, de neki semmi előnye nem származott belőle. Nőként – szó szerint – meg kellett harcolnia az elismerésért és a jogaiért. A harcot persze nem a csatatéren vívta, hanem a bíróságon, ahol időt és anyagi áldozatokat nem sajnálva végül bizonyította igazát. Fegyvere a tudás és a jól felkészültség volt, szakmák egész sorához értett kiválóan, autodidaktaként vált mérnökké egy olyan korban, amikor a nők szellemi tulajdonát még nem ismerték el.

Margaret E. Knight – Jeanne d'Arc – Marie Curie

A hit harcosa: Jeanne d’Arc, avagy Szent Johanna

Szent Johanna egy parasztlány volt a 15. században, aki a „semmiből érkezett”, mégis győzelemre vitte a rá bízott sereget, nemzeti hőssé vált. A legkülönösebb történelmi alakok egyike, aki bár Franciaország megmentője lett, mégis keresztény mártír módjára halt meg. Nem hadi tudásával vagy erejével tűnt ki, hanem saját példájával, hihetetlen elszántságával és hitével lelkesítette a katonákat. Mark Twain, a 19-20. századi amerikai író így emlékezik róla:

„Ha meggondoljuk, milyen körülmények között hajtotta végre vállalkozásait, milyen akadályok álltak útjában, és milyen eszközökkel rendelkezett, joggal mondhatjuk, hogy Jeanne d’Arc műve felér bármilyen tettel, amit a történelemkönyvekben feljegyeztek. (…) Jeanne d’Arc csak egy szegény, tanulatlan, írástudatlan falusi lányka volt (…), de amikor látta, hogy hazája béklyóba verve, ily csüggedten és tehetetlenül vergődik az idegen uralom jármában, kincstára kiürült, katonái gyáván szétszéledtek, a gyilkos idegen és hazai elnyomás kiölte a nép szívéből a harci kedvet és a bátorságot, és megfélemlített királya megadván magát sorsának, menekülni készül francia földről – kezének érintésével feltámasztotta e tetemet, halálba dermedt hazáját, az pedig valóban életre kelt és követte őt.”

A tudós-doktor: Marie Curie

A lengyel születésű Marie Curie tudós volt és fizikus, az első nő, aki doktori címet szerzett Franciaországban. A radioaktivitás úttörő kutatójaként felfedezett két új kémiai elemet, a rádiumot és a polóniumot, és kifejlesztett egy hordozható röntgenkészüléket. Elsőként nyert két különböző Nobel-díjat, egyet fizikából, egyet pedig kémiából. Több lengyel egyetemtől is tiszteletbeli doktorátust kapott, és kitüntették a francia Becsületrenddel. Példájával magfizikusok és kémikusok nemzedékeit inspirálta. Mindezt a tudomány férfiak által uralt területén érte el, miközben egész pályafutása során állandóan szembesülnie kellett a diszkriminációval. Egy tőle származó idézettel erre a választ is megkapjuk: „Az életben nincs olyan, amitől félni kéne, csak amit meg kell érteni. Itt az ideje, hogy többet értsünk és talán kevesebbet fogunk félni.” És egy másik híres mondata, amely jó útravaló lehet az életben: „Az élet egyikünk számára sem könnyű, de nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása, s főleg önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és azt a valamit el is kell érnünk.”

Az irgalom angyala: Florence Nightingale

Az előkelő, gazdag, ám szokatlanul művelt Florence Nightingale-re a kor szokásainak megfelelően egy rangjához illő házasság, háztartási gondok, gyermeknevelés várt. Ő azonban másra vágyott, nem aranykalitkára, ahogy ő fogalmazott, értelmes és rendszeres elfoglaltságra, így lett belőle ápolónő a családja legnagyobb tiltakozása ellenére. Titokban tanult ápolónőnek, alaposan tanulmányozta a kórházi életet, terveket dolgozott ki, hogyan lehetne jobban szervezni az ápolást. Hamarosan kirobbant a krími háború, Florance és jó néhány társa nem félt a csataterek közelében ellátni a feladatát. Az ott tapasztalt szörnyű körülményeket szigorú higiéniai szabályokkal sikerült lényegesen javítani, a halálozási arányt látványosan csökkenteni. Miközben életeket mentett, állandóan azon is dolgozott, hogy megfogalmazza az ideális betegápolás alapelveit, az ápoló nővér legfontosabb tulajdonságait: „Az ápolónő legyen józan, becsületes és megvesztegethetetlen, legyen igazmondó és megbízható, legyen pillanatra pontos és hajszálig rendes, gyors kezű, de nem kapkodó, szelíd, de nem lassú, nyájas, de nem fecsegő. Legyen tapintatos, de sohasem tétovázó, mindig derűs és bizakodó, tiszta saját személyében és tisztaságot teremtő a beteg körül, legyen szíves és szolgálatra kész, a betegekre gondoljon és ne önmagára.” Elvei napjainkban éppúgy példaértékűek, mint amikor leírta.

Florence Nightingale – Brunszvik Teréz – Élisabeth Vigée Le Brun

A rendkívüli festőtehetség: Élisabeth Vigée Le Brun

A XVIII-XIX. század fordulóján kirívó jelenségnek számított, hogy nő létére Le Brun kisasszony Franciaország – és később fél Európa – arisztokráciájának ünnepelt portréfestőjeként elismerést szerezzen. Karrierjének csúcspontjaként azt szokták tekinteni, amikor Marie Antoinette királyné udvari festője lett, alig húszévesen. Már ezt megelőzően, tizenöt éves korában ő tartotta el a családot, mégpedig festőként. Hivatalos engedély hiányában műtermét lefoglalták. A professzionális működéshez akadémiai tagságra volt szükség, de ekkor még elképzelhetetlen dolognak számított, hogy egy nő bekerüljön a tagjai közé. A felvilágosodás hatására végül 1783 májusában végre mégis elfogadták Élisabeth jelentkezését, amivel az a lehetőség is járt, hogy kiállíthatott az évente megrendezendő művészeti seregszemléken, a hivatalos Szalonokon is. A művésznő egyike volt annak a 15 nőnek, akik 1648 és 1793 között teljes jogú tagságot kaptak az Académie-ben. A jól képzett, világlátott és bátor hölgy sokat utazott, egy útja során az Esterházy család egyik nőtagjáról is készített portrét.

A nevelés apostola: Brunszvik Teréz

„A korai nevelés a legfontosabb. Amit az ember gyermekként lát, az segíti egész életében, hogy a jó felé orientálódjék” – ebből az alapelvből indulhatunk ki, amikor Brunszvik Teréz neve felmerül. Hogyan emelkedett ő nőként a magyar reformkor nagyjainak sorába? Hogyan vált a nőnevelés úttörőjévé? Hogyan sikerült megalapítania az első magyar óvodát?

„Minden ember egyformán nagy lehet a maga hatáskörében. Amennyiben a kötelességérzet vezeti, úgy a parasztember, a kocsis, a konyhalány és mindenki, aki hivatását teljesen betölti, olyan tiszteletreméltó, mint a király, aki trónján teljesíti kötelességét.”

Környezete minden tiltakozása ellenére megnyitotta a Habsburg Birodalom és egyúttal Közép-Európa első kisdedóvodáját Budán, Krisztinavárosban, a Mikó utcában, édesanyja házában. Ez volt a híres Angyalkert. Ezt is és a következő intézeteket is a saját vagyonából hozta létre, a későbbiekben majdnem mindenét eladta a nemes célért. De nem csak anyagiakat áldozott. Minden idejét a nevelés megismerésére szánta, tanulmányozta az angol óvodákat. A kisdedóvót erkölcsépítő, a jóra vezető, a képességeket kibontakozni segítő, az otthoni nevelés hiányosságait pótló intézményeknek szánta. Ezek több vonásukban inkább kisgyermekiskolákra hasonlítottak. A híres pedagógus, Pestalozzi didaktikai elveinek szellemében elemi oktatás is folyt a szemléltetés széles körű felhasználásával. Elsőnek fogalmazta meg azt, hogy a nevelést tanulni kell, még a családi nevelést is.

Kiss Manyi és a jó habos sütemény (jobb oldali kép forrása Fortepan/Kotnyek Antal)

Aki élte a szerepeit: Kiss Manyi

Kiss Manyi a színpadon és a mozivásznon nyújtott emlékezetesen kiemelkedőt. Fénykora a Madách Színház híres korszakához kapcsolódik, bár a főváros szinte valamennyi társulatánál megfordult. Egy híján száz filmet forgattak vele, ezek közül is talán a Mici néni két élete címszerepében volt a legemlékezetesebb, mintha önmagát alakította volna. Ez nem is csoda, hiszen ahogy megírták róla: „Nem játszotta, hanem élte a szerepeit. Minden egyes karaktere szívtől és lélektől duzzadó volt.” „Egyik nap tragika, másnap komika, másik nap drámai hősnő. És minden nap, minden szerepében emberi.” Volt fejkendős parasztasszony, operett naiva, munkásfeleség, kacér dizőz. Mindig, mindenhol hiteles, őszinte, ösztönös tehetséggel jelent meg. „Szerepre készülve nem szeretett elemezni, olvasgatni. Játékával mégis tűpontosan fogalmazta meg mindazt, amit az adott darabban képviselt. Tudta, hogy irigyei a háta mögött „műveletlenségén” élcelődnek olykor, de természetes bölcsességével csak akkor iskolázott le bárkit is, ha valaki nem vette komolyan a hivatást, a színpadi munkát.”

Egy interjúban azt nyilatkozta: „Én úgy akartam megnevettetni a közönséget, hogy az egy kicsit fájjon, mert minden groteszkség mögött mélységek vannak. A közönség sírni is szeret, meg nevetni is. Még sosem fordult elő, hogy fordítva reagáltak arra, amit csinálok. Mert ez a lényeg: a közönséggel való összjáték.” És valóban, ha valaki meghallgatja Eisemann Mihály Fiatalság, bolondság című operettjéből, amint Kiss Manyi Babszi szerepében a Jaj, de jó a habos sütemény kezdetű dalt énekli, átérzi, hogy az együgyű kis dal az ő zsenialitásának köszönhetően vált emblematikussá.

A rendkívüli hölgyek sorát még lehetne folytatni. A róluk való megemlékezés azért is fontos, mert példát állítanak elénk kitartásból, céltudatosságból, hitből és olyan emberi értékekből, amelyek bárki – még a férfiak – számára inspirálók lehetnek. A világnapok sorában az egyik legrégebbi a nemzetközi nőnap, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án ünnepelünk. Az ENSZ is felvette a világnapok listájára mint a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napját. Mégse csak a nőnapon jusson eszünkbe ezeknek a hölgyeknek a rendkívülisége!

SzaSzi

A képek a Wikimedia Commons és a Fortepan szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép, 6. kép, 7. kép, 8. kép, 9. kép, 10. kép, 11. kép, 12. kép, 13. kép, 14. kép, 15. kép, 16. kép, 17. kép.