Fegyveres őrök kíséretében szállították a szakemberek a Széchenyi István Egyetemre azokat a történelmi ereklyéket, amelyek pótolhatatlan adalékot jelentenek hazánk XII-XVIII. századi történetéhez. Dr. Rácz György (a kép bal szélén), a Magyar Nemzeti Levéltár tudományos igazgatóhelyettese kifejtette: tavaly ünnepeltük II. András király Aranybullájának 800. évfordulóját. Ennek kapcsán vetődött fel, hogy érdemes volna a legkorszerűbb tudományos módszerekkel megvizsgálni a hazánkban fennmaradt valamennyi aranybullát – azaz királyi aranypecsétet –, amire eddig sohasem került sor.

„A nevezetes 1222-es oklevélről, az Aranybulláról tudjuk, hogy hét példányban készült, amelyek azonban elvesztek, csak átiratokból ismerjük a szövegét. Számos aranypecsét ugyanakkor átvészelte a történelem viharait Magyarországon, amelyek közül nyolc a mi intézményünk, négy pedig a Magyar Nemzeti Múzeum birtokában van. Valamennyit elhoztuk a Széchenyi István Egyetemre, itt található ugyanis hazánkban a legjobb olyan berendezés, amivel ipari CT-felvételek készíthetők. A bullák szerkezetére, anyagára, készítési technikájára vagyunk elsősorban kíváncsiak” – fejtette ki dr. Rácz György. Hozzátette: II. Andrástól egy 1221-es és egy 1224-es oklevélen maradt fenn aranypecsét, amelyek ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek, ilyen függhetett az Aranybullán is. (Van még egy II. András-kori példány egy 1233-as oklevélen az esztergomi Prímási Levéltárban is, de ők az utolsó pillanatban lemondták a projektben való részvételt, így az ott őrzött pecsétek – a másik egy Hunyadi Mátyás-pecsét – sajnos kimaradtak a kutatásból.)

IV. Béla király 1258-ban készült aranybullája

A hazai aranybullák közül a legrégebbi – egy kisméretű, két préselt darabból összeállított – III. Bélától (1172-1196) származik, a legkésőbbi pedig Mária Teréziáé (1740-1780), amelyet az erdélyi kiváltságlevélre erősítettek. Különleges példány Imre királyé 1202-ből, amelyen a magyar sávozott címer legkorábbi datált ábrázolása látható. Ezeken kívül IV. Bélától (1235-1270) négy, IV. (Luxemburgi) Károly német-római császártól (1355-1378) kettő, I. Mátyástól (1458-1490) és II. Ferdinándtól (1619-1637) egy-egy aranypecsét maradt fenn (Mátyásé Sopron város 1464-es kiváltságlevelén). Orosz Péter (a kép jobb szélén), a kutatócsoport tagja, az Iparművészeti Múzeum ötvös restaurátora, a Néprajzi Múzeum állományvédelmi csoportvezetője szerint a CT-vizsgálatok nyomán látszanak a készítéstechnikára utaló jelek – például peremhajtások, forrasztási nyomok –, valamint kimutathatók a cizellálás során használt anyagok maradványai.

Dr. Kozma István (a képen balról a negyedik), a Széchenyi István Egyetem Röntgen-CT Laboratóriumának vezetője elmondta, hogy a laborban elsősorban anyagvizsgálatokat, roncsolásmentes káreset-analíziseket, elektronikai alkatrészek vizsgálatát, geometriai méréseket, elemzéseket végeznek külső partnereknek, de az elmúlt másfél évtizedben több történelmi jelentőségű kutatásban – így például Széchényi Pál kalocsai érsek Nagycenken található múmiája, valamint a Szent László-herma vizsgálatában – is részt vettek. „Nagy előnyt jelent, hogy nálunk található az ország legnagyobb teljesítményű ipari CT-berendezése. Ezzel rendkívül pontos, nagy felbontású felvételek készíthetők, akár nagyobb falvastagság esetén is. A gép mikrofókuszú röntgencsővel és síkdetektorral is rendelkezik, aminek köszönhetően rendkívül szép rekonstrukciót, »digitális másolatot« tud készíteni a vizsgált tárgyakról, így az aranybullákról” – részletezte dr. Kozma István.

II. András király 1221-ből és 1224-ből fennmaradt aranybullája

Dr. Rácz György végezetül elmondta: a két közgyűjtemény – a Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Nemzeti Múzeum –, valamint a többi konzorciumi partner összefogásával tovább folyik az aranybullák vizsgálata, amelynek eredményeiről közös tudományos publikációban számolnak majd be.

Széchenyi István Egyetem
Fotók: Májer Csaba József