A székesegyházi karnagy

A győri egyházi zene múltja évszázadokra nyúlik vissza, a székesegyház zenészei minden korban a város legképzettebb muzsikusai voltak, többen zeneművekkel gazdagították az egyházi zeneirodalmat, és egyben aktív szerepet vállaltak a város zenei életének szervezésében is. Közülük is kiemelkedett a székesegyház karnagyának 1832-ben megválasztott osztrák származású Richter Antal, ő alapította 1846-ban a Győri Férfidalegyletet, vezetője volt a polgárőrség zenekarának is. Ezek feloszlatása után Richter egyházi karnagyként működött haláláig, 1854-ig. Utódai: Wolf József (1854-1871), Kerlinger Nándor (1871-1894). Őt követte Fránek Gábor (1894-1930), akinek a helyét majd Halmos László karnagy veszi át 1931-től. Mindannyian egyházi zenészek, zeneszerzők és egyben a város polgári zenei életének meghatározó egyéniségei is voltak.

Fránek Gábor (eredetileg Gábriel Fránek, a sajtóban Franek névalakban is emlegették) 1863. december 13-án született Troubekben, Morvaországban. A főgimnáziumot Kremsierben végezte, a konzervatóriumot Prágában, ahol Skuherskinek tanítványa volt. Ott szerezte meg az egyházi dirigensi oklevelet. A zeneszerzést Bécsben tanulta, Berlinben megszerezte a porosz királyi katona-karmesteri oklevelet, és ugyanott kapott diplomát mint hangverseny- és operadirigens.

Volt orgonista a veszprémi székesegyháznál 1884-ig, később zenekari és színházi karmester, Pancsován tíz évig székesegyházi karnagy. Kerlinger Nándor halála után 1894 májusában került a győri székesegyházhoz karnagynak. Ekkor még németül beszélt, emiatt több bírálat érte, de a későbbiekben megtanulta a nyelvünket, kezdte tanulmányozni a magyar zenét is.

Azonnal reformokat vezetett be, ennek hatását a székesegyház közönsége is hamarosan érzékelhette. Intézkedéseit és annak eredményeit 1894 októberében így foglalta össze a Dunántúli Hírlap:

„Az új karmester, Fránek Gábor azonban ezt az irányt teljesen átváltoztatta. Ma, alig fél év eltelte után oly kolosszális változás ment végbe, hogy szinte hihetetlennek látszik. Célul tűzte maga elé, hogy műintézetet csinál a győri székesegyházból. Hála a finom ízlésű és művészetpártoló káptalannak, e cél már most elértnek mondható. A nevezetesebb változások közül megemlíthetjük: az énekes gyermekek számának megkettőzését; a székesegyházi kar tagjai fizetésének hasonlóképp megkettőzését; nagy próbaterem berendezését a székesegyházi templom első emeletén és a gázvilágítás bevezetését; egy új 3 manuális orgona beszerzése, mely megfelel az összes művészi követelményeknek.

Mindez alig fél év alatt történt. Ezen kívül a 26 állandóan szerződtetett, zenészekből, énekesekből és énekes fiúkból álló karhoz tekintélyes számú, kitűnő képzettségű dilettáns csatlakozott, úgy hogy az egyes elődadásoknál állandóan 52 személy működik közre. Fránek karmester energiájának tulajdonítható, hogy a próbákat szorgalmasan és oly lelkiismeretesen tartják, hogy azokról alig hiányzik egy műkedvelő is, a mi ez utóbbiak nagy dicséretére válik. De meg lehetnek elégedve az eredménnyel, mert a székesegyházba csak ügy tolul az ájtatos közönség…”

Dunántúli Hírlap, 1894. október 7.:

Simor János püspök még 1858-ban rendszeresítette az énekesfiúk intézményét, mely 1917-ig állt fenn. A székesegyházi karban éneklő fiúknak szállást, ellátást és zeneoktatást biztosítottak. A kórus az 1870-80-as évektől női énekesekkel bővült, kiegészült zenészekkel, 2 trombitással, 2 kürtössel és 1 dobossal, valamint zenekedvelő polgárokkal is. A karnagy feladatához tartozott e fiúk ének- és zeneoktatása. Fránek Gábor karnagy idejében a zeneiskola rendes növendékei közé kerültek e fiúk, és a filharmonikus egyesület előadásain is részt vettek.

Pályázat énekes- és zenészfiúk felvételéhez a győri székesegyházhoz (Győri Püspökség Körlevelei, 1909):

Fránek honosította meg a templomi – nálunk még szokatlan – egyházi hangversenyeket, az önkéntesekből állított vegyeskarhoz nagy ünnepeken a katonazenekar is csatlakozott. Közreműködésével 1895-ben a székesegyház új orgonát kapott, amelynek készítője a pécsi Angster József volt.

Tudósítás az új orgona átadásáról (Dunántúli Hírlap, 1895. május 30.):

A székesegyház zenéjéről az országos Zenelap is többször adott hírt (1897. december 15.):

Fráneket az egyházi zene terén többen bírálták németes ízlése miatt. Így tett Kerényi György is 1926-ban a Napkelet hasábjain. Bár elismerte zenei, karnagyi képességeit, szerinte csak német szerzők műveit adatja elő a székesegyházban, nem engedi be a magyar szerzőket és például Palestrina műveit sem. A Pápai Lapok tudósítása részben rácáfol erre.

Győri Hírlap, 1906. július 5.:

A Győri Ének- és Zenegylet zeneiskolájának igazgatója

Vasárnapi Lapok, 1897. június 27.:

A magyar-német vegyes lakosú városban a 19. század elejétől – többek közt dr. Kovács Pálnak is köszönhetően – felerősödtek a magyarosítási törekvések, melyet egy időre megszakított az 1848/1849-es szabadságharc bukása. A zenekarokat, egyleteket betiltották, így a Richter Antal alapította Győri Férfidalegyletet is. Az abszolutizmus enyhülése először a zenei életben volt tapasztalható, elindultak a szervezkedések, ezzel együtt egyre többen látták fontosnak a nemzeti zene létrehozását, illetve ápolását.

A Győri Közlöny 1858. augusztus 1-i cikke az „1848-ban betiltott zeneegylet” visszaállítását javasolta. Az első eredmény 1860 elején az ügyvéd Karvasy Kálmán karigazgatóval és Kerlinger Nándor zenei igazgatóval megalakult „dalárda” volt, mely magyar dalok előadásával ért el sikereket. Ezzel párhuzamosan egy másik alakulat is létrejött Győri dallkör néven. Az 1862. április 27-i közgyűlést már Kovács Pál ideiglenes elnök hívta össze zeneegyletté alakulás céljából. A létrejött Győri Ének- és Zeneegylet (a későbbiekben GYÉZE) egyesítette az előzményeket, Karvasyék dalárdáját és az újabb dalkört. A Simor János püspök támogatását is élvező egylet elnöke dr. Kovács Pál lett, karnagya Bőhm Gusztáv, akinek lemondása után feladatát Gócs Ede színigazgató vette át.

Az egyesület a kezdetektől zeneiskolát tartott fenn, mely nemcsak a zenészek képzésében játszott fontos szerepet, de műértő közönség nevelésében is, működtetése azonban sok költséggel járt. Az egyleti karnagy fizetését, illetve a zeneiskola fenntartását, a hangversenyek bevételein és zeneiskolai tandíjakon túl, a pártoló tagok befizetései biztosították, ezért számuk létkérdés volt. A költségvetési egyensúlyhoz legalább 250 pártoló tag kellett. A GYÉZE ezért keresett szélesebb társadalmi támogatást, például a város zeneileg képzett polgárainak bevonásával létrehozott műkedvelő operaelőadásokat.

A személyi és anyagi feltételek az évek során nem mindig voltak biztosítottak, többször válsággal küszködtek, sőt az egylet működése meg is szakadt egy időre. Az 1867. május 12-én lemondó dr. Kovács Pál elnök helyett Karvasy Kálmánt választották meg. A belső viták miatt októberben megfogalmazták az egylet működésének „zenészeti irányát”. A választmány kimondta, hogy a „fő súly a magyar zene ápolására fektettessék, mindamellett a classicai is kiváló gondnak tárgya legyen; oly megjegyzéssel, hogy a zeneművek, ha csak lehetséges, magyar szöveggel adassanak”.

Új távlatokat és stabilitást a zeneegylet életében dr. Angyal Armand rendőrkapitány, jogász személye hozott. Mindezt előbb az egylet igazgatójaként (1888-tól), majd elnökeként (1890-től), a Magyar Lant zenei szaklap szerkesztőjeként (1901-), valamint termékeny zeneszerzőként tette. Angyal Armandnak sikerült végre elérnie, hogy a város 200 Ft segéllyel támogassa a zeneiskolát. Népszerű rendezvények, dalosversenyek elismerései következtek, mindez az 1890-es években már 340 pártoló taggal.

A GYÉZE első négy évtizede főleg a férfikar fellépéseiről szólt, a győriek az országos és dunántúli dalosünnepélyeken sorra nyerték a díjakat. A Soproni Férfidalkör 1892-es győri látogatásakor határozták el, hogy „az elhanyagolt magyar zenének nemzeti szellemben való fejlesztésére” megalapítják a Dunántúli Dalosszövetséget.

A GYÉZE zeneiskolájának átszervezése 1894-ben valósult meg. A cél az volt, hogy az intézet a jövőben önálló vezetés alá kerüljön. A választmány igazgatónak meghívta Fránek Gábor székesegyházi karnagyot. Fránek munkába állásával nemcsak a zeneoktatás ügye nyert sokat, hanem kiváló szervezőképességével végre 1894-ben az egyleten belül létrejött a filharmóniai osztály is.

A filharmonikus zenekar szervezője, saját zeneiskola alapítója

Az Ének- és Zeneegylet vezetősége a kezdetektől saját zenekart akart felállítani, de ez csak időlegesen sikerült. Már az 1875-ös reformtervükben megállapították, hogy az egylet nem tölti be hivatását, mivel neve ellenére csak a dalművészetet ápolja, nincs szakszerű zenészekből álló zenekaruk. Ez abból fakadt, hogy helyben több hangszer, leginkább a fúvósok oktatása hiányzott. Ezért keltett reményt 1894 végén a Zeneegylet keretében létrejött filharmóniai osztály, amely 1895 januárjában mutatkozott be.

A Győri Hírlap 1895. januári 13-i száma lehozta a frissen alakult zenekar névsorát:

Beszámoló a filharmonikusok első hangversenyéről (Győri Hírlap, 1895. január 20.):

A megalakulás örvendetes eseményével együtt a zenei életben több évtizedes, rivalizálásig menő küzdelem is megkezdődött a zeneileg magasan képzett Fránek Gábor – aki a filharmonikus zenekar fellépéseit preferálta – és a GYÉZE vezetőségi tagjai közt, akik a magyar dalok éneklését, magyar költők verseinek megzenésítését és a magyar zeneszerzőket részesítették előnyben.

Az egyleten belül a filharmóniai osztály egyre inkább elszigetelődött, a maga útját járta, számos esetben túllépte a megengedett költségvetési határokat. A zeneegyleti tagok a fellépések során mellőzésről panaszkodtak. A Zeneegyleten belül a Fránek igazgatásával működő zeneiskolával kapcsolatban is egyre több súrlódás keletkezett. Oka részben vizsgák körüli gyakorlat, illetve, hogy a szerződésben kikötött feltételek (magyar tanerők alkalmazása, a vizsgáknak az egylet helyiségben való megtartása) nem teljesültek.

A felek tudták, hogy a korlátozott számú közönség megosztása egyiküknek sem érdeke, a viták mégis a végső elváláshoz vezettek. 1896 májusától a filharmónia alosztály kivált a Zeneegyletből mint Zenekedvelők Egyesülete, saját alapszabállyal, önállóan folytatta tevékenységét. Első nyilvános hangversenyüket novemberben a Lloydban tartották.

Az 1897-es esztendő elején egymást váltották az egyik, illetve másik egyesület rendezvényei, s bár erőltetették az egyletek az egymás közti jó viszonyt, ez hosszú távon tarthatatlanná vált. Október 24-én Zechmeister Károlyt választották meg a Zenekedvelők Egyesület elnökének, a pártoló tagok száma 300 volt.

Zenelap, 1897. november 15.:

Az elnökség felhívást intézett a város zeneértő polgáraihoz tagtoborzás céljából. Egy hónap múlva 41 nő és 28 férfi jelentkezéséről számolhattak be.

Részlet a Rómer Flóris Múzeumban őrzött Zenekedvelők Egyesülete tablójából (leltári szám: C.64.131.27.):

Fránek Gábor még 1896-ban megnyitotta saját zeneiskoláját is, ahol a növendékek olyan magas színvonlú képzésben részesültek, mely alkalmassá tette őket konzervatóriumi felvételre.

Győr Szab. Kir. Város és Győrvármegye cím és lakjegyzéke, 1909.:

A győri közönség 1900 szeptemberében már örömmel vette a hírt, hogy újból összeolvadt a Zeneegylet és a tőle elvált Zenekedvelők Egyesülete, a békülés jeleként a Zeneegylet nevébe bevette a „Zenekedvelők Egyesülete” elnevezést is. Sikeres hangversenyek következtek.

Zenelap, 1900. december 25.:

1901-ben újra széthúzás mutatkozott, amikor Angyal Armand és Vajda Emil, a GYÉZE oszlopos tagjai elindították a Magyar Lant című zenei szaklapot, Fránek Gábor ugyanakkor Filharmónia címmel adott ki lapot.

Már a sajtó is személyes ellentéteket látott a két lap kiadása kapcsán. A GYÉZE elnöke, Angyal Armand ekkor már országosan ismert volt, 30 éves zeneíró jubileumáról a Zenelap is megemlékezett 1904-ben.

Zenelap, 1904. február 25.:

1903-ban a Zenevilág lap úgy látta, hogy kevés város van, ahol a zenei élet olyan élénk lenne, mint Győrött. Így összegzett: „Van öt dalárdája, kik között az „első” a GYÉZE, Dr. Vajda Emil karnagy vezetésével. Minden középiskolának is van dalárdája és zenekara. A színházi zenekar karnagya Huber Sándor. Van egyházi zene- és énekkar, Franek Gábor karnaggyal. A katonazenekar is rendez hangversenyeket. A kiválóbb művészek Bécs és Pest közt útbaejtik a várost. A Vajda Emil vezette kamaraegyüttes is gyakran fellép. A vendégszereplőkkel együtt évi 10-12 hangversenyt szerveznek. Két zeneiskola is van a városban, a zeneegyleté Vajda Emil igazgatóval és Franek Gábor zeneiskolája, a két intézet növendékeinek száma 100 körül van.”

1904. február 24-én a GYÉZE -nek köszönhetően került sor a Kútban című opera bemutatására, amelyet Sabina írt, zenéjét Blodek szerezte, Sas Zsigmond fordította, a karnagy pedig Fránek Gábor volt (a kép közepén).

Végül 1905-ben véglegesen önállósodott Fránekkal a Győri Filharmóniai Társulat. Első hangversenyük a Lloydban volt november 11-én. A jól szervezett egyházi zenekart is bekebelezték az új egyesületbe, ugyanakkor 40 fős énekkart is sikerült kiállítaniuk. A filharmóniai zenekar régi gondját – miszerint nem volt kellő számú fúvós – megoldotta azzal, hogy a Győrött állomásozó katonai zenészeket kérte kölcsön.

Dunántúli Hírlap, 1905. november 21.:

Zenelap, 1910. január 10.:

Angyal Armand, a GYÉZE elnöke Győr zenei életéről írt cikkében így foglalja össze kollégája tevékenységét 1908-ban a Győri almanachban:

A két zenei társaság egymás mellett felváltva adta hangversenyeit, igyekezett a közönség kegyeit elnyerni. A Zeneegylet és a Filharmónia rivalizálása már mindkét fél létét veszélyeztette. Egy lelkes zenebarát csoport 1911 októberében végül részvénytársasági alapon létrehozott egy harmadik alakulatot, a Győri Hangversenyrendező Társaságot. Ez önálló hatáskörrel, nagy rendezvények szervezésével, híres vendégművészek meghívásával akart megfelelni a nívós hangversenyek iránti igényeknek. Bár a Zeneegylettől függetlenül, de hallgatólag annak alosztályaként jött létre. A Hangversenyrendező Társaság sikerét a meghívott neves művészek névsora és az 1911 őszétől induló hangversenyek jövedelmezősége is mutatja. (1914 őszétől működése a háború miatt 2 évre megszakadt.)

A GYÉZE vezetősége, látva a közönség mindinkább lankadó pártolását, miközben a Filharmónia Társaság zeneestjei továbbra is kedvező mérleggel zárultak, célszerűnek vélte a helyet újabb vezetőségnek átengedni, így Angyal Armand elnök és az orvos Pfeiffer Fülöp alelnök 1912 áprilisában lemondott. A közgyűlésen végre befejeződött a két társaság rivalizálása. Hosszas fáradozás után sikerült mindez dr. Németh Károlynak, a Filharmónia egyik volt tagjának és a Zeneegylet jelenlegi elnökének köszönhetően.

Miután a béke helyreállt, csakhamar sikerült ismét Fráneket és gárdáját a Zeneegyletben való közreműködésre megnyerni. Ez tette lehetővé, hogy éppen a Zeneegylet volt az, amelyik méltányolta Fráneknak városunk zenei életében betöltött szerepét.

Ugyanakkor a Filharmóniai Társaság 1914 májusában, a székesegyházban Dvořák Stabat mater oratóriumát adta elő a katonazenekar közreműködésével, decemberben pedig Mozart Requiemjét. A háború idején, 1915-ben már csak egy utolsó hangversenyt adott a székesegyházi zenekarral és a bosnyák zenekarral a rokkantak javára.

1919-ben Fránek Gábort választották meg az ének- és zeneegylet énekkarának karmesterévé, ezzel az egylet és a társaság között véglegesen helyreállt a béke. Fránek Gábor 1921. november 10-én a Zeneegylet tiszteletbeli tagja lett.

Fránek pályafutása során több kórusnak is karnagya volt, többek közt a vagongyári Egyetértés Dalkörnek, valamint számos műfajban szerzett zenét. Erről a következő cikkben olvashatnak majd.

Antaliné Hujter Szilvia

Felhasznált irodalom:
Angyal Ármánd dr. 30 éves zeneírói jubileuma alkalmából. Zenelap. 1904, 6. sz. 1-2.
Bedy Vince: A győri székesegyház Ének- és Zenekarának rövid története. 1931, 1-2. közlemény. Győri Szemle, 67- 78., 170-183.
Kerényi György: Templomi zene Győrben. In. Napkelet 1926, 7-8. 688-690.
Lengyel Alfréd: A győri zeneoktatás száz éve, 1862-1952-1962 Győr, 1962.
Magyar Lant. Zenemű folyóirat, a „Dunántúli dalárszövetség”, a „Győri ének- és zene-egylet” és a „Komáromi dalegyesület” hivatalos közlönye. Szerk. Angyal Armand – Vajda Erik. Győr 1901-1905.
Petz Lajos: Győr város zenei élete: 1497-1926. Győr 1930.
Vavrinecz Veronika: A Győri Székesegyház zenéjének története. In: A Győri Egyházmegye ezer éve. Szerk. Kiss Tamás. Győr 2000. 128-135.
Vörös Károly: Gazdaság és társadalom a dualizmus korában. In: Győr. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Dávid Lajos, Lengyel Alfréd, Z. Szabó László. Győr, 1971. 375-377.
Zenei élet Győrött. Zenevilág, 1903. 9. sz. 81.

A címlapképen részlet látható a Rómer Flóris Múzeumban őrzött Zenekedvelők Egyesülete tablójából (leltári szám C.64.131.27)

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.