Az 1973-ban született hölgy egy Pest megyei községben nőtt fel, de gyermekként sok időt töltött Kisnémediben is, ahol a nagymamája született. 1998-ban végzett angol-történelem szakon a Miskolci Egyetemen, majd pár évvel később az ELTE francia szakán szerzett oklevelet. Fábián Janka teljes odaadással lelkesedik a 20. századi magyar történelem iránt, nosztalgikus ízű regényei a magyar romantikus irodalom legszebb hagyományait élesztik újjá. Kedvenc korszaka a századforduló, az „aranykor”, s ahogyan ő maga mondja: „Nemcsak azért, mert annyira szép és jó volt, hanem múltunkból érthetjük meg a jelenünket, és azt a kort, amelyben élünk. Nemcsak száraz történelemkönyvekből, hanem romantikus regényekből is szerezhetünk ismereteket.” Könyveiben az események igazi magyar emberek közt, hiteles magyar helyszíneken játszódnak, de ami számára a leglényegesebb: „Fontosnak tartom, hogy a könyveimben megjelenő egyéni és családi sorsok mellett továbbadjam a történelem szeretetét, hiszen az akkor történtek kihatnak a jelenre, és fontos, hogy tudjunk róluk. Részben ez a küldetésem.”

A 2012-ben az Ulpius-ház gondozásában (újra) megjelent A német lány (a Virágszállal együtt) első kiadott regénye volt 2010-ben (Hungarovox Kiadó), de nevét csak a 2011-ben megjelent Az angyalos ház és az Emma-trilógia (Emma fiai, Emma lánya, Emma szerelme) után ismerte meg igazán a közönség. A német lányban Sepp Weinbach, azaz Borpataky Jóska, a baranyai sváb fiatalember a német hadsereg századosaként vesz részt először Franciaország megszállásában, majd Sztálingrád ostromában. A két esemény más-más okból örökre megváltoztatja az életét. A háború után Bajorországban letelepedő férfit csakhamar utoléri a múltja egy furcsa félárva kislány, Rose képében. A gazdag bortermelő, hogy levezekelje önnön és mások bűneit, örökbe fogadja a lányt, felneveli, majd tizennyolc éves korában – a hatvanas évek elején – Párizsba küldi tanulni. A regény Rose boldogságkereséséről szól: vajon képes lesz-e megküzdeni a saját maga és a már csaknem húsz éve véget ért, de a lelkekben még dúló háború démonaival? Képes lesz-e megtalálni a helyét egy családban, amelyet már a felbukkanása előtt is meglehetősen kusza viszonyok, elhallgatott titkok és fel nem dolgozott tragédiák jellemeztek? Végül pedig: többszöri próbálkozás után sikerül-e megtalálnia az igaz szerelmet?

A német lányt Fábián Janka nagyapja emlékének ajánlotta, aki 1990-ben vesztette életét. A regény írása során talán a legnagyobb nehézséget a sztálingrádi csatáról szóló fejezet jelentette a számára, hiszen mindamellett, hogy 100%-ig próbálta szem előtt tartani a történelmi hűséget, szereplőit bele kellett helyeznie abba a hatalmas tablóba, amely a történelmi léptékű tragédia mellett személyes sorsok bemutatására is alkalmassá kellett, hogy váljon. Saját bevallása szerint ez a rövid fejezet annyira megviselte, hogy utána egy ideig abba is hagyta az írást. A nehézségek mellett azonban üdítő ellenpont lehet a zene, amely A német lányban az addigi regényeihez viszonyítva is nagyobb szerepet játszik. Fábián Janka a saját honlapján különösen három zeneműre hívta fel a figyelmet, amelyeket a legjobb talán együtt hallgatni az olvasással: Lehár Ferenc – Wolgalied (Volga-dal); Debussy – Clair de lune; Liszt Ferenc – Magyar rapszódia. Egy interjúban (www.minok.hu, Baracsi Katalin) korábban elmondta azt is, hogy három dolgot tart elengedhetetlennek a „komoly” íráshoz: kerettörténetet, bátorságot és elég időt. Ez utóbbi nélkülözhetetlen az aprólékos és pontos történelmi kutatómunkához, amelyek kulisszái között kapnak helyet a néhol valós mintákra, olvasmányélményekre és saját tapasztalatokra épülő karakterek. Ugyanebben az interjúban Fábián Janka nyíltan bevallotta, hogy roppant nehezen engedte el a szereplői kezét, s nem nagyon akaródzott neki befejezni a regényt, „éppen ezért valószínűnek tartom, hogy lesz folytatása ennek a történetnek”. Ami 2013-ban be is következett, A francia nő címmel.

Szilvási Krisztián