1923. február 18-án látta meg a napvilágot Budapesten Reisz Róbert néven. Édesapja, a zsidó vallású Reisz Lajos, édesanyja, Bronner Stefánia jámbor katolikus asszony volt. Apai nagyapja, Reisz Dávid fűszerüzlettel rendelkezett, anyai nagyapja, Bronner Miksa a Felvidékről került Pestre 18 évesen: először pincérként dolgozott, majd megnyitotta a híres Simplon, később a Kristály Kávéházat, melynek konyhájában Újházi Ede színművész maga főzte a híres Újházi tyúkhúslevest. A Nyugati mellett lett tulajdonosa a Westend Kávéháznak. Bronner papa és unokája nagyon szerették egymást, a kis Robi sokat időzött a Westendben. Jobban szerette a babákat, mint a fiús játékokat, saját bábszínháza is volt, a darabok történeteit maga találta ki. Első színházi élményét négyévesen szerezte, amikor Manci néni elvitte a Király Színházba, egy operettelőadásra. A kis Robi kijelentette: színész lesz.

Amikor Bronner Miksa meghalt, a Westend Kávéház árverésre került. Róbert apja fűszerüzletet nyitott, de csődbe ment. Kitanulta a pékmesterséget, ekkor ő még az elemibe járt. Egy súlyos skarlát után szülei néhány hétre ausztriai nyaralóintézetbe küldték, ahonnan pluszkilókkal tért vissza, iskolatársai sokat gúnyolták emiatt. A reáltárgyakkal nehezen boldogult, magyarból és énekből viszont kitűnő volt. Utána a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba járt, a főváros egyik legelőkelőbb tanintézetébe. Szülei zenei képzésére is ügyeltek: nyolcéves kora óta taníttatták zongorázni, hegedülni, miközben a megélhetésért küzdöttek. Osztályfőnöke elnézte matematikai hiányosságait, és értékelte színészi teljesítményeit. Rendszeresen fellépett az iskolai rendezvényeken, szerkesztője volt az intézmény diáklapjának, és másodhegedűse az iskola zenekarának.

Reisz Róbert elsőként a Színművészetire akart menni, de nem vették fel. Ekkor Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába jelentkezett, aki megszabadította a dadogástól, majd beavatta a színjátszás mesterfogásaiba. A prózai darabok hősét látta benne, azt nyilatkozta, személyében a korszak legnagyobb Hamletje készülődik a hivatásra. A fiú közben megváltoztatta a nevét Rátonyira. Rajongott a zenés műfajért, de nem tudott táncolni. Egy nap aztán Horváth Árpád, a Vígszínház rendezője, mivel veszélybe került az Operettszínházban a Kata-Kitty-Katinka egyik előadása, a darabból kieső ifjú hős szerepére keresett tehetséges „beugrót.” Róbert 19 évesen már nagy sikerrel énekelt duettet a kor egyik legnagyobb primadonnája, Kosáry Emmi partnereként. Első operettszínházi fellépése után Horváth felkereste az öltözőben, ahol megkérte, látogassa meg az irodájában, aláírhatja a szerződését. Mire azonban megkötötték volna, Horváth csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. A sikeres vizsgát tett színész több teátrumnál próbálkozott, de félzsidóként nem számíthatott szerződésre.

Műsoros matinék szervezőit kereste meg: azzal a feltétellel kapott fellépési lehetőséget a Vigadó estjein, ha hoz 30 fizető nézőt. Egy év után aztán a Vigadó szervezője azt mondta neki: „Több jegyet nem kell eladnia. Most már én fizetek magának!” Olyan művészek mellett kapott lehetőséget, mint Karády Katalin, Sárdy János és a példakép Latabár Kálmán. Kitűnő parodistának bizonyult. Nagy sikert aratott a Városi Színházban, utána a Moulin Rouge ajánlott neki szerződést. Hamarosan azonban kiderült, hogy táncolnia is kell. Latabár Árpád felajánlotta, hogy a próbák előtt segít neki gyakorolni. Később is sok támogatást kapott tőle, összebarátkoztak. Beiratkozott Feleki Kamill tánciskolájába, majd amikor lejárt a szerződése, a Royal Revü Színházban lépett fel.

A „Váci utcán, Váci utcán” című új esztrádműsor próbája Honthy Hannával és Rátonyi Róberttel (1957)

A német megszállást követően behívták katonának: a budaörsi laktanyában rádiósnak képezték ki, hamarosan pedig Vácon találta magát. Egy őrmesternek köszönhetően ‒ aki ismerte a Royal Revüből ‒ szerencsésen visszajutott a fővárosba, de otthonát fapalánk vette körül. Néhány éjszakát egy kávéház szemetesládájában töltött, miközben nyilasok járőröztek. Óvatosan eljutott a Pozsonyi útra, ott lakott a cseh Bata Cipőgyár magyar képviseletének igazgatója, akit a Moulin Rouge-ból ismert, így napközben a direktor szekrényében jutott menedékhez. Amikor a német tiszteknek adott vacsorát, felkérte, hogy szórakoztassa vendégeit énekkel és zongorajátékkal. Közben megtudta: szülei életben vannak.

A Pódium Kabaré volt az első színház, amely az ostrom után megnyitott. Az igazgató, Békeffi Gábor közölte vele, hogy még sosem hallott róla, de plakátragasztónak felveszi. Az új kabaréműsor főpróbáján Herczeg Jenő (az első Hacsek) idegösszeomlást kapott, Rátonyi pedig vállalta, hogy az esti bemutatóra átveszi a helyét. Kabarészerepei mellett jelentkezett egy önkéntes építőbrigádba, így ismerkedett meg a rádió főrendezőjével, majd hamarosan gróf Fritz Rottenberg lett belőle a Leányvásár rádiós változatában. Aztán Kiss Manyival műsorvezetőként tűnt fel egy zenés, szórakoztató adásban. Fényes Szabolcs, az Operettszínház igazgatója felajánlotta neki a Napsugárkisasszonyok egyik szerepét, mire ő azt felelte: „Én prózai színésznek készülök.” Végül a gázsi és a partnerek személye miatt mégis vállalta, és hamarosan az operett egyik legnagyobb egyénisége lett. Közben szerelembe esett Virág Lilivel, egyik (házas) partnerével.

Kardos Magda és Rátonyi Róbert (1958)

A Művész Színház alapítója, Várkonyi Zoltán szerződést ajánlott neki. Shakespeare Makrancos hölgy c. darabjában debütált – a főszerepeket Jávor Pál és Turay Ida alakították –, következő szerepét pedig A meztelen lány c. bohózatban kapta. Egyik előadását megtekintette a Vígszínház igazgatója, ezután oda szerződött. Sorra kapta a jobbnál jobb prózai szerepeket, kollégái között volt Mezei Mária, Benkő Gyula, Szabó Sándor, Tolnay Klári. A Magyar Színházat igazgató Gáspár Margit felajánlotta neki egy operett szerepét, majd 1949-ben, a színházak államosítása idején itt dolgozott. Amikor Gáspárt kinevezték az Operettszínház igazgatójának, követte őt a teátrumba. Kitűnő drámai képességei ellenére zenés színpadi művész lett: énekelt, szteppelt, táncolt. Érezte a játék ritmusát, tudta, mikor kell a színpadra berobbanni, meddig szabad a feszültséget fokozni. Az Állami Áruház is közönségsikert aratott, melyben példaképével, Latabár Kálmánnal szerepelt. Operettszínházi pályafutásában aztán olyan színészek társaságában játszott, mint Honthy Hanna, Feleki Kamill és Bilicsi Tivadar. Eleinte másod-táncos-komikusi feladatokat kapott, de Gáspár Margit azt ígérte neki, ő lesz majd a társulat fő táncos-komikusa.

Az Operettszínház 1954-ben mutatta be Szinetár Miklós rendezésében A csárdáskirálynőt, amelyben Bóni grófot játszotta (ezt a szerepet aztán kétezerszer öltötte magára, tíz különböző nyelven). Ezután kihagyhatatlan lett az Operettszínház jelentős bemutatóiból, több újítást is bevetett. Az Operettszínház Moszkvában három előadását is bemutatta, természetesen A csárdáskirálynő aratta a legnagyobb sikert. A Két szerelem c. bányászoperettben Dohányos Pista vájár szerepét alakította. 1956-ban Jászai Mari-díjjal értékelték a Boci-boci tarka Fecske Tóbiását, a Két szerelem Dohányos Pistáját és A csárdáskirálynő Bóniját. A forradalom leverése után, A csárdáskirálynő előtt megfájdult a torka. A színház gégésze letiltotta a színpadról, mégis színre lépett, de a második felvonás után elment a hangja. Másnap bement a kórházba, gégetályoggal operálták meg – kiderült, hogy megfulladhatott volna.

A Magyar Rádió 6-os stúdiójában (1961)

Rátonyi Róbert 1947 nyarán, a Széchenyi fürdőben ismerkedett meg későbbi feleségével, Németh Margittal, aki művelt, több nyelvet beszélő lány volt, az ötvenes évek elején vette feleségül. A bankettet a Savoyban tartották: libamáj, kaviár, bélszín, déligyümölcsök szerepeltek a fogásokon, de a főszakács megnyugtatta az ifjú férjet, hogy egy fillért sem kell fizetnie, mert a lakomához valókat Rákosi egyik fogadásán „spórolta” meg nekik. 1953-ban született első gyermeke, Róbert, 1955-ben pedig Hajnal: fia zongoraművész, zeneszerző lett, a lánya pedig színművész.

Az ötvenes években a Fővárosi Nagycirkusz gyermekekhez szóló előadásaiban is színre lépett. A Csinn-Bumm cirkusz Robi bohócaként a manézsban is népszerű volt. A Jókai Színházban eljátszotta a Don Quijote utolsó kalandja címszerepét. Az Operettszínház tagjaként kapta meg második Jászai-díját, 1964-ben érdemes művész lett. A társulattal, színházi előadásaival vagy saját műsoraival bejárta a fél világot. Évtizedeken át volt az egyik legnagyobb operettszínész, negyedszázadon át játszott az Operettben, majd utána a Tháliában jutott prózai szerepekhez.

1971-ben Vámos László, az Operettszínház főrendezője beszélgetésre hívta a 48 éves színészt: kora miatt már nem kívánt igényt tartani rá (éppen Doolittle szerepét alakította a My Fair Lady-ben). Először Várkonyi Zoltánt hívta fel, majd a Madách igazgatóját, Ádám Ottót (akinél vendégként lépett fel korábban), végül a Thália Színházat igazgató Kazimir Károlyt. Utóbbi hívta vissza elsőként, hogy szívesen szerződtetné, de csak azt játszhatja, ami jut neki. Fényes Szabolcs Mit vesztett el kisasszony? c. zenés vígjátékának főszerepében búcsúzott az Operettszínház zokogó közönségétől. Rátonyi úgy értékelte, hogy a Thália társulata jóindulattal, de lenézéssel fogadta. Az első esztendők nehezek voltak a számára, Kazimir rendszeresen célzásokat tett zenés színházi múltjára, de igyekezett fontos szerepeket adni neki, mint például a Bánk bán Biberachja. Amikor a 60. születésnapja előtt Kazimir megkérdezte, mivel ünnepelne, azt ajánlotta, a színház anyagi helyzetére tekintettel egy one man show-val, az nem túl költséges.

A Fővárosi Operettszínház bejárata előtt Zentai Anna és Rátonyi Róbert (1965)

Elkötelezett és alázatos volt a hivatása iránt, mindig tökéletes szövegtudással érkezett a próbákra. A kollégákkal viszont akadtak problémái. Szerepeit a könnyedebb műfajú darabokban szerette kibővíteni, így előfordult, hogy olykor egy órányival is tovább tartott az előadás, ennek színésztársai nem örültek. Azt is nehezen viselték, hogy kijelentette: a fiatalabb kollégák jobban tennék, ha jeleneteik között nem a büfében kártyáznának, hanem idősebb kollégáikat figyelnék, abból is tanulnának. Újabb könyveket írt, folyamatosan tévézett, dolgozott a rádióban, sokat szinkronizált. Műsorvezetője volt a televízió Ez is operett, az is operett sorozatának, állandó munkatársa a Ludas Matyinak és a Fülesnek. Ennek ellenére az egyetlen dolog, ami hiányzott az életéből, az a túlhajszolt, régi Rátonyi-féle ritmus volt.

Olykor rendezést is vállalt, már az első találkozáskor becenevén szólította a sosem látott kollégákat. 1986-ban a Szolnoki Színház kérte fel A csárdáskirálynő rendezésére. 1985-ben Kiváló művész lett. Három alkalommal ajánlották fel neki, hogy vegye át az Operettszínház igazgatását, de visszautasította a lehetőséget. Meggyőződése volt, hogy komoly drámai feladatok maradtak ki a pályafutásából. Amikor Kazimir lemondott igazgatói posztjáról, az új direktor azt ígérte, folytatja a színház hagyományait – Rátonyinak tucatnyi ötlete volt, de bemutatásukra nem kapott lehetőséget. Az újságok betegségéről cikkeztek, de a már nagybeteg színész cáfolta ezt. Veszprémben vállalt rendezést, ahol Vándorfi László volt az igazgató. 1992-ben mutatták be a Nebáncsvirágot, amit ő rendezett. Az igazgató megbeszélte vele, hogy eljátssza majd Orgon szerepét a Tartuffe-ben. Ezzel szeretett volna búcsúzni a közönségtől. Az 1991-92-es évadban még fellépett a Mikroszkóp Színpadon. Utolsó szerepét a Thália helyén működő Arizona Színházban játszotta.

A Hotel Duna Intercontinental teraszán (1971)

1992 őszén legyengült állapotban vett részt a veszprémi színház évadnyitó ülésén. A Tartuffe olvasópróbáján a direktor azt ajánlotta neki, hogy a próbák elején maradjon otthon és pihenjen. Néhány nap múlva kórházba került, felesége kérte az igazgatót, találjon valakit Orgon szerepére. Október 8-án, Rátonyi Róbert halála napján az általa rendezett Nebáncsvirágot játszotta a veszprémi színház. A közönség még nem tudott a halálhírről, vastapssal ünnepelt. Amikor azonban leengedték a zsinórpadlásról a színész hatalmas fényképét, a publikum azonnal felállt, és néma csend lett. (A színész idős édesanyja ekkor szintén kórházban volt, egy évvel később, ugyanazon a napon halt meg, mint a fia, akinek elvesztését sosem tudta meg.) A Farkasréti temetőben búcsúztatták, ahol ravatalánál veszprémi színészek álltak sorfalat.

Rátonyi Róbert megkapta az Operettszínház örökös tagja címet, de a színház vezetése mégsem képviseltette magát hivatalosan a szertartáson. Halála után jelent meg róla Sugár Róbert könyve, amelyben Kazimir Károly is megszólalt, és hangsúlyozta: a színész rossz helyen, rossz korszakban született.

Sulyok Attiláné

Forrás: origo.hu; mek.oszk.hu; Színházművészeti lexikon Főszerk. Székely György. Budapest, Akadémiai 1994.; moly.hu

A képek a Fortepan gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői / tulajdonosai. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők / tulajdonosok megnevezéseivel itt találhatók: 1. kép: FORTEPAN / Kotnyek Antal; 2. kép: FORTEPAN / Bauer Sándor; 3. kép: FORTEPAN / Bauer Sándor; 4. kép: FORTEPAN / Szalay Zoltán; 5. kép: FORTEPAN / Kotnyek Antal; 6. kép: FORTEPAN / Kotnyek Antal.