Ahová még a Nádasd nemzetségből kinövő Nádasdyak hívtak be szlovén vagy vend telepeseket, tehát szlávokat. És állítólag a szlávokat akkoriban egyöntetűen tótoknak hívtuk mi magyarok, így lett aztán Tótfalu Tótfalu. Amelynek elhelyezkedése meglehetősen jó volt, mellette futott le az Őrség fennsíkjáról a Rába völgyébe friss vizével a Berki-patak, a hátát Marác falu védte, a magaslatról pedig jól be lehetett látni a völgyet is. S mint tudjuk, a Nádasdyak voltak erre a birtokosok, akik az első birtokközpontról, a Tótfalutól talán 7-8 kilométerre lévő Nádasdról vették a nevüket.

Itt volt a várárok (varbarat.hu)

Tótfalu kapcsán Nádasdy Imrét emlegetik az összeírások, aki IV. Béla királyunk apródja volt, majd testvérét, Karácsonyt is, aki egy 1258-as birtokmegosztás szerint a Berki-patakra a dombok alján épített vízimalmot bírta. Aztán a Nádasdyak után a Maráczy família lett Tótfalu birtokosa, hogy aztán a 15. században a Csányiaké legyen a falu. Ők pedig kastélyt, vagy inkább udvarházat is emeltek itt, ezt erősítették meg az 1550-es években az egyre szaporodó török portyák miatt. Az bizonyos, hogy ástak egy 3-6 méter mély vizesárkot, amely a 34 x 38 méteres megerődített területet körbevette. Ez az erődítés úgy nézhetett ki, hogy egy vagy két oldalát az udvarház adta, a többi pedig vesszőfonatból, agyagtapasztással készült, gyilokjáróval ellátott fal lehetett, talán egy felvonóhidas kapuja is volt valahol.

A körmendi kastély korábban négy körbástyával megerősített vár volt (Kuny Domokos Múzeum CC BY)

Azt is tudjuk, hogy a kérdéses időszakban 10 hajdú szolgált benne, környékbeliek, akiknek jobban tetszett a katonaélet, mint a földművelés. „Aprólék végház” volt hát a vár, ahogyan akkoriban minősítették, de arra jó volt, hogy mozsárpukkantással a csákányi várnak vagy Körmendnek veszélyt jelezzen, vagy egy 30-50 fős, török portyázó csapat elől is ide lehetett menekülni, és azzal a néhány puskával el lehetett riasztani a rablásban, nem a harcban érdekelt hódítókat. Aztán 1664 augusztusának végén nem ötven, hanem egyes vélemények szerint 90.000 török vonult erre, igaz, közülük csak 30.000 volt reguláris, kiképzett katona. Kiürítették hát a várat is, és Csányi Bernát, a kapitány (akinek széke és terítéke volt a Batthyányak körmendi asztalánál) maga vezette katonáit az augusztus elsején zajló szentgotthárdi csatában.

1664-ben a török Csörötneknél is megpróbált átkelni a Rábán (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum CC BY-NC-ND)

Ahol hősi halált halt, de a keresztény sereg fényes győzelmet aratott. A visszavonuló török viszont dühében szétrombolta Csányi uram várát, amit aztán utódai újjáépítettek, és meg is tartottak 1853-ig. Amikor is már a szomszédos Iváncon székelő Sigray grófok kezében van Tótfalu, akik majort rendeztek be itt. Az ő cselédeik vagy húszan laktak benne még 1945-ben is. Egy tűzvész után aztán 1961-ben bontásra ítéltetett az épület, aminek már a vizesárok és egy emlékkereszt kivételével nyoma sincsen.

Címlapkép: A 3-6 méter mély vizesárokból ennyi maradt (varbarat.hu)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu