Várad kiemelkedése Szent Lászlónak köszönhető, aki lerakta a majdani egyházi központ alapjait. Az uralkodók birtokadományokkal gazdagították, a jövedelmen a székeskáptalan és a püspök osztoztak, a közbeékelt földesúri birtokok pedig fokozatosan a kezükbe kerültek. Kiépült a kolostor, valamint a székesegyház.

László király szentté avatását III. Béla kezdeményezte – ehhez csodák felsorolása szükségeltetett. Várad kezdetben regionális, majd országosan kiemelt kultuszhellyé vált. Búcsúk alkalmából rendszeresen zarándokok keresték fel – a búcsúhelyre való zarándoklás a már meggyónt bűnök után járó purgatóriumi „tartózkodás” lerövidítésének hitében történt, betegek érkeztek Váradra, gyógyulást remélve.

A királyok – a koronázást követően – erkölcsi szakrális kötelezettségüknek tartották váradi látogatásukat. Szent László, a lovagkirály az Árpád-, Anjou-, Luxemburgi-, Jagelló-, Habsburg-, Hunyadi-házbeli uralkodók erkölcsi mércéje, példaképe volt, a nem Árpád-házi uralkodók esetében pedig legitimációs jelleget is öltött. Ez megnyilvánult a gyakori váradi temetkezésekben is. Oklevelek garmadája alapján lehet nyomon követni a királyok váradi látogatásainak dátumait.

Maga Várad hiteleshelyi központ volt, valamint itt folytatták le az ún. istenítéleteket is. Az egyház kezdetben nem helyeselte ezt az eljárást, mondván, hogy az úr holtak, nem pedig élők felett ítél, ugyanakkor a szentek az úr oldalán mintegy legitimációs forrást jelentettek már az élők feletti ítélkezésekre.

A térségben bencések, domonkosok, ferencesek, pálosok telepedtek le. A királyi kiváltságok és azok fokozatos bővítése alapozta meg a városfejlődést. A hadjáratok alkalmával a királyi sereg itt gyűlt össze, a város fontos kereskedelmi és hadiút mentén feküdt. Ellenséges háborúk esetén szinte magától értetődő volt Szent László sírjának felkeresése, mintegy „segítség” kérése az elkövetkezendő hadjáratra.

Királyi találkozók színhelyeként szintén szerepelt (Zsigmond és a Jagelló uralkodó tárgyalása), valamint békekötés is született itt, amelyet azonban nem tartottak be (I. Ulászló). Tudjuk, hogy Károly Róbert felesége, Luxemburgi Beatrix temetésének a színhelye volt, de itt élt fogságban Cillei Borbála, Luxemburgi Zsigmond második felesége, akinek védőrizetéért Csolári András püspök felelt.

Híres királyszobrok is őrizték Váradot (Kolozsvári Márton). László fejereklyéje egy pusztító tűzben megsemmisült, szerencsére az ereklyetok épen maradt – a kortársak ezt isteni csodának tartották. László király hermája pedig – mint tudjuk – ma Győrben, a Székesegyházban tekinthető meg.

Csiszár Antal