„A becsvágy nem csupán messzebb hajt annál, ameddig mások eljutottak, hanem egészen addig, ameddig az ember csak eljuthat.” Felfedezőútjai azonban az elért földrajzi és csillagászati eredmények, valamint a gyarmatosítás miatt vegyes megítélésűek. James Cook Yorkshire-ben született földművesek gyermekeként, korán kitűnt tudományos érdeklődésével. A tengeren először kereskedőhajókon szolgált már fiatalon, 18 évesen hajósinasként. 1755-ben belépett a Királyi Tengerészet szolgálatába, ahol hamarosan első tiszt lett. Feladata az észak-amerikai partok, Kanada és Új-Fundland feltérképezése volt, de részletes dokumentációt készített a napfogyatkozásról is. Katonai pályafutását a gyarmati hétéves háborúban kezdte. Hadnagyi rangot kapott, és megbízták egy tahiti expedíció vezetésével. Utazása során felfedezte Új-Zéland szigetét, birtokba vette Ausztrália keleti partvidékét, majd visszatért Európába. Következő útján megcélozta a Csendes-óceán szigeteit, utána körülhajózta az Antarktiszt, az „ismeretlen déli földrészt”. Harmadik expedíciójának célja a régóta keresett északnyugati átjáró nyugati kijáratának megtalálása volt.

Cook felfedezései során átrajzolta a világtérképeket. Három utazása során bővítette az európaiak ismereteit a hatalmas Csendes-óceán térségéről. Több ezer kilométert hajózott a Föld felszínének harmadát jelentő, nagyrészt felderítetlen vízfelületen, és térképre helyezte a szárazföldeket Új-Zélandtól kezdve az északi Bering-szorosig. Rendkívüli tájékozódási jártasságán kívül olyan emberi és vezetői képességekkel rendelkezett, melyek korának kiemelkedő felfedezőjévé tették. A hajónaplók leírják, hogyan nyugtatta meg a bizalmatlan szigetlakókat az ismeretlen földön a partra érkezés kritikus pillanataiban.

1778-ban egy ismeretlen szigetcsoportra bukkant a Csendes-óceán északi részén, melyet Sandwich-szigeteknek nevezett el az Admiralitás első lordja után (ezek később a Hawaii-szigetek nevet kapták). Ő volt az első európai, aki partra szállt Hawaiin, ám akkor keveset tartózkodott itt, ment tovább. Feltérképezte Kanada és Alaszka partvidékét, de az északnyugati átjáró helyett csak jéggel borított tengert talált. Visszafordult, és 1779 januárjában újra partra szállt Hawaii szigetén, ahol hatalmas rokonszenvvel fogadták a bennszülöttek. A kutatók később ezt azzal magyarázták, hogy érkezésük egybeesett a mahakiki ünnepével, amikor a bennszülöttek Lono isten tiszteletére fesztivált tartottak. Az európai hajók és a legénységnél látott különleges használati tárgyak miatt az őslakók azt gondolhatták, hogy Cook kapitány személyében Lono, a fény, a béke és a termékenység hawaii istenének reinkarnációja látogatott el hozzájuk.

Charles Clerke, az expedíció második kapitánya leírta, hogy 1779-ben körbehajózták Hawaii szigetét, mielőtt horgonyt vetettek volna a Kealakekua-öbölben. A legénység ekkor még lelkes fogadtatásban részesült. Clerk szerint „meghaladt mindent, amit korábban tapasztaltunk”. Ott-tartózkodásuk néhány hete alatt a hajókat megpakolták sertésekkel, kenyérfagyümölccsel és banánnal. Cook bármikor partra lépett, olyan tisztelettel kezelték, „ami inkább járt volna ki egy istenségnek, mint egy emberi lénynek”. A felfedező az ünnepség után továbbindult. Hamarosan azonban, egy vihar során hajójuk, a Resolution súlyos sérüléseket szerzett, eltörött egy vitorlája, és emiatt kénytelenek voltak visszatérni a szigetre. A harmadik partraszálláskor viszont az őslakosok már ellenségesen fogadták őket. Február 13-án éjjel ellopták az európaiak egyik csónakját, másnap Cook tíz matrózzal együtt partra szállt, hogy foglyul ejtsék a sziget uralkodóját. Dulakodás támadt néhány helyivel, ezért a kapitány tüzet vezényelt, ezzel azonban nagy hibát követett el, mert a bennszülöttek vérszemet kaptak. Cookot és kis csapatát legyűrték a harcosok, akik husángokkal, tőrökkel és kövekkel voltak felszerelve. Mielőtt az európaiak elérhették volna csónakjaikat, a kapitányt és négy matrózát megölték.

Az Angliába érkező, Cook tragikus haláláról szóló hírek megdöbbenést keltettek, sokan feszülten várták a hajók visszatértét. A Resolution és a Discovery csak 1780 októberében, több mint másfél évvel később ért vissza Angliába, ahol hamarosan megkezdődött az utazásról szóló hivatalos jelentés összeállítása. Az elsődleges írott forrás, Cook saját kezűleg írt hajónaplója több mint 600 lapból állt, amelynek azonban több oldala is nyomtalanul eltűnt. Vajon egyszerűen elvesztek, vagy bizonyos események leplezése érdekében eltüntették őket? És éppen a Hawaiin töltött hetek hiányoznak: az 1779. január 6-i bejegyzés megszakadt az oldal kétharmadánál, egy héttel a kikötés előtt. Ezt a naplót kiegészíti egy másik jegyzet, amit Cook a következő tíz napban vezetett, de ez is váratlanul abbamaradt január 17-én, amikor először lépett partra az öbölben. Mindkét iratot a Douglas család őrizte 1872-ig, amikor a British Museum megvette őket (ma a British Library-ben találhatók).

Cook utolsó leírt mondata így szól: „Touahah (Koa, a pap) kézen fogott, és egy nagy moraihoz (szentélyhez) vezetett, a többiek pedig Pareával (Palea törzsfőnök) és négy vagy öt bennszülöttel követtek.” Aznap este írta ezt, miután visszatért a hajóra, de néhány sor után félbehagyta a bejegyzést – rejtély, hogy miért. A feljegyzések eltűnése lehetővé tette, hogy John Douglas, James King kapitány és az Admiralitás a saját szájízük szerint alakítsák a Hawaiin történtek leírását. John Rickman, a Discovery hadnagya egy erőszakosabb Cookot ábrázolt. Beszámolói arra utaltak, hogy a harmadik úton nem volt minden rendben: egy bosszúálló kapitányt írt le, aki néha szembefordult saját legénységével. Olyan Cookot, aki Hawaiin nemcsak elfogadta, de bátorította is, hogy a helyiek istenként imádják.

James Cook kapitány utolsó útjának hivatalos leírása 1784-ben jelent meg Utazás a Csendes-óceánon Őfelsége parancsára, felfedezéseket végezve az északi féltekén címmel. Szerkesztője, Dr. John Douglas „a valaha született legtehetségesebb és legnevezetesebb hajós emlékének” ajánlotta. A könyv nagy sikert aratott, szinte az összes példányt elkapkodták már a megjelenés napján. Cook halálával és az azt megelőző hetek eseményeivel foglalkozott, részletesen leírta a kapitány fogadtatását a szigeten: a partra érkezése után szent vörös szövettel borították be, és a papok „Erono” (Lono) kántálása közben a kőszentélyhez vezették, ahol egy disznót ajánlottak fel neki. A következő napokban ahányszor partra lépett, egy pap kísérte őt, a helyiek arcra borultak előtte, és eltakarták a szemüket.

Douglas számos változtatást végzett a kapitány kéziratán: néhol csak stilisztikaiakat, máshol viszont a felfedező hírnevének növelésére szolgálókat. Mindenesetre a Douglas-féle kiadás jelentős szerepet játszott abban, hogy Cook hősként és mártírként vonult be a történelembe. Halálának leírása King beszámolóján alapult, és nem vette figyelembe Clerke véleményét, aki szerint a sorsdöntő hibát Cook tűzparancsa jelentette. A kapitány bízhatott benne, hogy ezzel szétoszlathatja a tömeget. A hivatalos beszámoló hangsúlyozta, hogy Cook a víz szélénél, támadóinak háttal állt, és a csónakok legénységének jelezte, szüntessék be a tüzet. Ezt az értelmezést támasztotta alá John Webber híres festménye is, mely a végzetes pillanatot örökítette meg.

Az expedíció további naplóinak írói közül azonban senki sem merte egyenesen leírni, hogy Cookot a helyiek istenként kezelték volna. Mindenki inkább csak kerülgette a témát, és a „rajongáshoz közelítő” célzásokat tettek. Az őslakosok viselkedését a mai napig homály fedi, hiszen a meggyilkolt felfedezőt Hawaii szigetén később előkelőknek kijáró végső tiszteletadásban részesítették, csontjait valóságos ereklyeként kezelték. Sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy csontjából nyílvesszőt készítettek, amelyet az 1890-es években adományozták a sydney-i Australian Museumnak. A legendák 1824-ig vezethetők vissza, ekkor a hawaii Kamehameha király halálos ágyán átadta a nyílvesszőt Cook özvegye egyik rokonának, William Adamsnek. A király azt mondta a londoni sebésznek, hogy a nyílvesszőt a kapitány csontjából faragták ki, miután megölték a szigetlakók. Egy DNS-vizsgálat szerint azonban a csont – amelyből a nyíl készült – állati eredetű, agancsból faraghatták. Cook rajongói továbbra is bíznak abban, hogy egyszer még előkerülnek a felfedező földi maradványai.

Sulyok Attiláné

Forrás: rubicon.hu, mult-kor.hu, ng.24.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.