Hamvas Béla szerint a világ tükör, amelyben különböző szögekből szemlélhetjük magunkat. De ezek egyike sem a valódi ÉN-t mutatja, hanem csak a látszatot, s ami látszik, az a maszk. Az ember igazsága a maszk alatt van, s ezért mondja Montaigne-nyel együtt, hogy „az emberek és a dolgok álarcát le kell venni”. De hogyan?

A karneváli válasz: először fel kell venni, meg kell élni, hogy maszkban vagyunk, hogy azután le is tehessük. „Az embernek meg kell őrülnie, hogy normális legyen, és el kell veszítenie az eszét, hogy fel tudjon ébredni, és elérkezzen oda, hogy tudja, hogy él, végre ne legyen álomkóros és fantaszta, hanem normális ember.” (Hamvas Béla: Karnevál)

A maszk szerepe

A farsangi időszak csúcsa a karnevál, amelynek nélkülözhetetlen eleme a maszkosok, maskarák felvonulása. A világ legkülönbözőbb pontjain találkozhatunk ezzel a hagyománnyal. Az egyik arculata a groteszk forma, amelynek egyik példája a mohácsi busójárás is (a lenti képen).

„A groteszk maszk a legkülönbözőbb szinteken létezik. Általában ’apotropeikus’ (bajelhárító) erénnyel bír, azáltal ugyanis, hogy leleplezi bizonyos ártó erők valódi természetét, menekülésre készteti azokat. A maszk olyan tendenciákat, olyan erőket „objektivizál”, amelyek annál veszélyesebbek, minél inkább a homályban, tudat alatt munkálkodnak; szembesíti azokat önnön csúf, megvetésre méltó ábrázatukkal, hogy ezáltal lefegyverezze őket.” (Titus Burckhardt: A szakrális maszk)

Velence ad otthont az egyik leggazdagabb múlttal rendelkező európai karneválnak. A 80-as években újjáélesztett különleges rendezvény rengeteg turistát vonz utánozhatatlan hangulatával. A legfőbb látványosságot a pompás jelmezek és díszes maszkok jelentik (a lenti képen). Ha szerencsések vagyunk, ma is láthatunk allegorikus alakokat – Hold és Nap, Ördög és Angyal, Bölcs és Bolond, Élet és Halál –, akik felidézik a karnevál mélyebb jelentését.

„A maszkos a maszkok birodalmában él. Úgy zárja magába a titkokat, mint a lagúnák a több millió cölöpöt, amelyre a város épült.” (Galla Ágnes: Karnevál Velencében)

Az eredeti hagyományok szerint a maszk mögött nem szabadott megszólalni. Egyrészt, hogy ne árulják el a kilétüket, másrészt mert a „masca” szó lombardul a halott költők lelkét jelenti, és a Túlvilág karneválján a halottak nem beszélnek.

A velencei karnevál elemeiben még benne van a morzsája az ókori görög tudásnak. Eszerint bizonyos kiemelt időszakokban eltűnik a határ élők és holtak között. Ilyenkor lehetőség nyílik, hogy az ember az élet és önmaga mélyére lásson.

Ennek eszköze a maszk. Mögé bújva visszatérhetünk egy olyan állapotba, ahol még minden lehetséges, nincsenek határok, szabályok. Minden elmúlóban és ugyanakkor keletkezőben van. A karnevál hatalmas játék, amelyben talán sokkal többet felfedezünk és megmutatunk magunkból, mint bármikor. A káoszhoz, a teremtést megelőző, ősi állapothoz való visszatérés szimbóluma, az emberiség eredeti, kollektív összetartozásának kifejeződése, a ciklikusan megújuló élet biztosítója.

A karneváli idő

„Nincs tér, a világ egyetlen látvány. Az idő káprázat. Nincs múlt és nincs jövő. Az örök teremtésben és az elmúlhatatlan pillanatban vagyunk. Nincs túlvilág. Ez a világ és a túlvilág ugyanaz. Amit ön most végigcsinál, az a sorsból való kilépés. A sötétségből való kilépés.” (Hamvas Béla: Karnevál)

Hamvas a Karneválban egy egész fejezetet szentel a pillanat elemzésének. Arra a következtetésre jut, hogy az idő természete okkult, azaz meghatározhatatlan. Szerinte az idő alkimista módszerrel dolgozik, kiégeti a „salakot” és megtartja a lényeget. Az átalakulás folytonos, „az időben változunk és átlényegülünk”.

A nehézség abban van, hogy az embernek magának kell megválasztani, mit szeretne megvalósítani a történeti időben.

„…csak az van rád szabva, amit magadra szabtál, persze nem eszeddel, hanem imaginációddal, de azt az utolsó porszemig végig kell csinálnod. (…) Ha álarcot veszel fel, az időben megrekedsz, megdermedsz és önmagadat a sorstragédia csapdájába szorítod. Akkor az idő felfal. Meg akarsz állni, és az időt meg akarod állítani, holott az idő éppen az, hogy menni kell, éspedig nem külső kényszer alapján, hanem a magad üdvelszántsága folytán, menni kell…” (Hamvas Béla: Karnevál)

A karnevál maszk mögé zár, befelé fordít: megteremti a szubjektív idő lehetőségét. Enélkül nem tudunk rálátni az életutunkra, rávilágítani elakadásainkra, hogy feloldhassuk őket.

A hagyományos társadalmak mind nagy jelentőséget tulajdonítottak az ünnepeknek. Például az ókori Görögországban, ahol pontosan tisztában voltak a ciklusok váltakozásának törvényeivel, ideje volt az ünnepnek és ideje volt a munkálkodásnak. Ezt tükrözte a hagyományos naptár kettőssége. A két időszak kapcsolható Dionüszoszhoz és Apollónhoz. Dionüszosz magában hordozza azt a teremtőerőt, amely egy társadalom gyökeres megújulásához szükséges, Apollón pedig képes formát adni, civilizálni azt, amit Dionüszosz létrehív. Egyikük a változást elősegítő, másikuk a rendet és törvényt megszilárdító erő. Ez volt a titka annak, hogy egy-egy kultúra olyan hosszú ideig képes volt fennmaradni. Tiszteletben tartották a természetben is működő ritmust, s megtalálták saját formájukat arra, hogy e tudást alkalmazzák. Ennek segítségével képesek voltak megfelelő irányba terelni az emberek közti feszültségeket, és ébreszteni a legnemesebb szándékokat. Tudták, hogy szüksége van a közösségnek olyan napokra, amelyekben minden lehetséges, amikor minden felülvizsgálható. Az ünnepek tehát tudatos megújító szereppel bírtak mind társadalmi, mind egyéni szinten.

A megújító ünnepekhez szorosan kapcsolódik Dionüszosz, akinek egyik mellékneve Lüaiosz, azaz feloldó. A karnevál szó jelentése: carne vale = Hús, ég veled!

A karnevál felhívás, hogy szabaduljunk fel a mindennapokban ránk merevedett szokásoktól, szerepektől, és így megtisztulva kerüljünk közelebb időtlen valóságunkhoz.

„Vajon mit éreznek a maszk mögött megbújó hús-vér emberek, azonosulnak-e a néma bábokkal, vagy arcba zárt figuráknak érzik magukat? Eljönnek-e újra a karneválra? Ugyanabba öltöznek, vagy másik álarcot választanak? Kell, hogy ugyanazt a maszkot öltsék fel? Változnak-e a maszkok? Változnak-e a maszkosok? Ha befejeződik a nagy mulatság, ha visszazökkennek a hétköznapokba, önmaguk maradnak-e, megy minden ugyanúgy tovább, mintha mi sem történt volna, vagy tovább élik a mély titkot, amit megtanultak?
Már egy távoli s közeli utazás után sem vagyunk ugyanazok, mint amikor elindultunk, soha nem ugyanaz az ember érkezik vissza.” (Galla Ágnes: Karnevál Velencében)

Szabados Éva

Forrás: Hamvas Béla: Karnevál; Titus Burckhardt: Szakrális szimbólumok; Galla Ágnes: Karnevál Velencében; Fernand Schwarz: La Tradition et les voies de la Connaissance hier et aujourd'hui; prae.hu; szepo.com; publikacio.uni-eszterhazy.hu; citatum.hu; gyoriszalon.hu; hu.wikipedia.org

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.