Mi a közös Az Év Könyvtárosa (2 fő), Az Év Közművelődési Szakembere, Az Év Ügyviteli Dolgozója díjazottjaiban? Az, hogy a kollektíva szavazatai alapján kerültek kiválasztásra, és bár az intézmény legkülönfélébb területein dolgoznak, munkájukat évek óta odaadással, eredményesen végzik. Bár a nagy „reflektorfényt” szerényen elutasítják, a most következő „villáminterjúkban” a figyelem mégis egy kicsit rájuk irányul, mert megérdemlik.

Dákainé Szenczi Ilona – Az Év Könyvtárosa

Ica 1999 óta dolgozik gyermekkönyvtárosként; bár tanító néninek készült, úgy tűnik, itt jól megtalálta a helyét. Kollégái szeretnek vele együtt dolgozni, mert empatikus, kreatív, munkájára igényes munkatárs.

Mit szóltál a díjhoz, az elismeréshez?

Nagyon meglepett és meghatott, amikor megtudtam a hírt, igazán jólesett.

A 24. évedet kezdted gyermekkönyvtárosként. Mit tapasztaltál, mi minden változott ez alatt az idő alatt?

Gyakorlatilag szinte minden megváltozott. A tasakos kölcsönzést felváltotta a számítógépes nyilvántartás, cédulakatalógus helyett most már az online katalógusban pillanatok alatt lehet tájékozódni, így gyorsabban tudunk segítséget adni az olvasóknak, de változtak a gyerekek is. Régen többen jöttek be hozzánk iskolai feladattal, ma már ez elég ritka, hiszen szinte mindenkinek rendelkezésére áll valamilyen okoskészülék. Nagyrészt emiatt nehezebb is becsábítani őket a könyvtárba, pedig nagyon sok gyereknek van problémája az olvasással, szövegértéssel, ami az életben egy nagyon fontos készség. Egyik fő feladatunk éppen ezért az olvasás népszerűsítése. A gyerekirodalom rendkívül gazdag lett, sokszor szólítanak meg bennünket, hogy ajánljunk az érdeklődésüknek megfelelőt.

Mi az, ami most vonzó egy gyerek számára, ami miatt szívesen jön be a gyerekkönyvtárba?

A mai napig szívesen jönnek, ha valamilyen játékkal vagy alkotó feladattal szólítjuk meg őket. A kézműves foglalkozásokra még mindig nagy az igény. Az online játékok nagyon népszerűek, de az elmúlt évben indított Nagy Könyves Kihívásunknak is rendkívül jó visszhangja volt, több százan vettek részt, és jó volt látni, hogy örömmel olvasnak, beszélnek róla.

Mi a munkádban a legkedvesebb? Mit szeretsz a legjobban csinálni és miért?

Szeretem a sokszínűségét, azt, hogy nem monoton, szeretem azt, hogy a gyerekekkel játszhatunk, alkothatunk. Tanító néninek készültem, ezért a foglalkozásokat is nagyon élvezem, mert ilyenkor kiszakítjuk a gyerekeket a megszokott iskolai környezetből, itt másképp viselkednek, és még akkor is, ha nem ismerjük őket, mindig érezhető, hogy élvezik a nálunk töltött időt. Évente többször állítunk össze pályázati füzeteket, jó az, hogy ilyenkor mi is elmélyülhetünk egy-egy témában, tanulhatunk új dolgokat. Izgalmasnak találom a munkám.

Hamarosan a gyerekkönyvtári tér is megújul, a terveket már láttátok. Mi az, amire a legnagyobb izgalommal vártok a megújulással kapcsolatban?

Leginkább azt várjuk, hogy egy modern, tiszta, világos, színes térben fogadhatjuk a hozzánk érkezőket. Ezt már nagyon régóta szerettük volna. Sok minden azért még nekünk is meglepetés lesz.

Mit üzennél azoknak a pályakezdőknek, akik esetleg ezen a pályán képzelik el a jövőjüket?

Aki gyermekkönyvtáros szeretne lenni, alapvető, hogy a gyermekirodalomban tájékozott legyen. Sokszor furcsán néznek rám, hogy magamnak mesét olvasok vagy meseregényt, de ezáltal tudok leginkább az olvasók segítségére lenni. A könyvtárossághoz persze nem elegendő, ha valaki szereti a könyveket és az olvasást, fontos az ember személyisége is, hiszen alapvetően egy segítő szakma. Figyelmesség, kedvesség, udvariasság mellett nyitottság, rugalmasság is kell, hogy a változásokhoz is jól viszonyuljunk.

Tolnai Gáborné Móni – Az Év Könyvtárosa

Móni „régi motoros” a szakmában, 1986 óta dolgozik könyvtárosként. Rendkívüli elhivatottsággal, szakmai rutinnal, felelősségtudattal végezte munkáját a Feldolgozó Osztály vezetőjeként (2013-ig), majd a Digitális Szolgáltatások Osztályának élén (2020-ig). Mindig pontosan tudja, hogyan tegye hasznossá magát, és ezt meg is teszi. Rendszeresen jelennek meg írási a Győri Szalonban, a segédkönyvtáros képzésben pedig oktatóként vesz részt.

Hogyan érintett a kollégák elismerése?

Örültem neki, mert ez azt jelzi, hogy a kollégák bizalommal vannak irántam.

A díjazottak közül Te büszkélkedhetsz a leghosszabb múlttal. Mire vagy különösen büszke a pályád során?

Az, hogy ennyi éve itt dolgozom, az azt is jelenti, hogy jóban-rosszban, mindenben benne voltam, jelen voltam, amennyire lehetett, segítettem a dolgok haladását, végigéltem a szakma teljes átalakulását, és ami a legfontosabb, látom, honnan indultunk, mit sikerült felépíteni. A mai világban már nem divat, hogy egy munkahelyen töltse az ember élete nagy részét, de én még régi motoros vagyok, így ez megadatott nekem. Ma mindenki inkább csak részeket lát akár a szervezet életéből, akár a munkából, sőt a szakmából is. A világ közben változott, és egy ilyen hagyományos szakmának is meg kellett újulnia, hiszen az nyer, aki rugalmas tud maradni, mer és tud változni, időben teszi ezt, és meg tudja lovagolni az újdonságokat a saját értékeinek a továbbadása mellett.

Szerinted melyek a „jó könyvtáros” ismérvei?

A mostani világban egy nagyon komoly szakmai alapokon nyugvó, innovatív és kreatív személyiségnek kell lennie, hogy érvényesülni tudjon a szakmában, illetve az értékeket, az olvasóvá nevelés, az olvasás szeretetét át tudja adni. Ehhez szerintem nélkülözhetetlen az élethosszig tartó tanulás.

Két könyvtári osztálynak is a vezetője voltál. Melyek jelentették a legnagyobb kihívást?

A Gyűjteményszervezési Osztályban (akkor még Informatikai és Feldolgozó Osztály) a teljes informatikai átalakítását meg kellett valósítani, vagyis a hagyományos cédulakatalógusról átálltunk az Integrált Könyvtári Rendszer használatára. Ez az összes munkafolyamatot átalakította, a technikai résztől kezdve a működtetésig. A Digitális Szolgáltatások Osztálya az egy teljesen más jellegű dolog volt. Létrejöttekor teljesen új volt, az Országos Széchényi Könyvtáron kívül máshol nem létezett ilyen osztály egy könyvtárban sem. A semmiből hoztuk létre, minden új volt, mint például a digitalizálás, így mindenbe bele kellett tanulni, ez elég nagy kihívást jelentett. A Győri Szalon már létezett egy teljesen más formában, más technikai feltételekkel, de új alapokra kellett helyezni, létre kellett hozni az online felületet. Az elején nem volt komoly felszerelésünk sem, és hárman vetettük bele magunkat a feladatokba. El kell fogadni azt, ahogyan változik minden, mindig új dolgokat kell próbálni. Sokat számított, hogy igényes vagyok a munkámra, és ha valami újat kapok, akkor beleásom magam teljesen, igyekszem a tőlem telő legjobbra.

A mai napig írsz a Győri Szalon számára. Mit jelent számodra ez a fajta munka?

Nekem a Győri Szalon a mai napig a szívem csücske, elég sok energiát fektettünk bele, hogy a jelenlegi formájában működjön. A Győri Szalon egy unikális dolog, minden könyvtárnak vannak már online felületei, ahol jelentetnek meg írásokat, de egy igazi reklámoktól mentes, napi rendszerességgel frissülő online kulturális magazinja nincs egyetlen más könyvtárnak sem. Ez abszolút nem egy provinciális dolog, igaz, a győri polgároknak készül, de nem csak itthon olvassák, ami nem véletlen. Nagy munka, hogy mindig legyenek újdonságok, külső szerzők nélkül nem működne, nincs annyi humán erőforrás. Úgy gondolom, hogy rendelkezem a megfelelő íráskészséggel, a szabadidőmben nagy örömmel fordulok a szívemnek kedves témák felé, ezért mindig szívesen írok ide.

Horváthné Nagy Krisztina – Az Év Ügyviteli Dolgozója

Kriszti 15 éve dolgozik gazdasági ügyintézőként. A sok ügyes-bajos feladathoz lelkiismeretesen áll hozzá, kiváló problémamegoldó, pontosan, gyorsan dolgozik. Sokan értékelik különösen kedves, figyelmes, segítőkész személyiségét. Napi munkája mellett részt vesz az Üzemi- és Munkavédelmi Tanács munkájában is.

Egy több mint száz fős kollektíva tagja vagy. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy a kollégák az év legjobbjának választottak?

Nem számítottam rá, de nagyon örültem neki. Az ember nap mint nap „csak” a munkáját végzi, de ez az elismerés, úgy érzem, hogy egy kis visszajelzés a kollégáktól arról, hogy valamit jól csinálok, ezért nagyon jólesett. Igaz, elég vegyes csapat vagyunk, és úgy érzem, én a többiekkel szemben előnyben vagyok, hiszen munkaügyesként mindenkivel kapcsolatban állok, mindenki találkozik velem.

Mi szerez legnagyobb örömöt a munkádban? Mire vagy a legbüszkébb?

A gazdasági részlegen általában határidők szabják meg a munkarendet, de menet közben mindig adódik egy-egy új feladat is, például jön egy új program, amit meg kell tanulni. Ilyenkor sokszor kevés az útmutatás, ezért különösen jó érzés, ha menet közben magunktól is rájövünk dolgokra. Sok a pályázatokkal kapcsolatos feladat is, ezek gyakran több milliós összegekről szólnak, de amikor lezárul, és visszaigazolják, hogy mindent rendben találtak, az különösen nagy öröm számomra. Tulajdonképpen egy új feladatnál, legyen az bármi, amikor nem sok támpontot kapunk, hogy mit hogyan kell csinálni, mi mégis végigvisszük, hibátlanul átmegy és megnyerjük, ez nagyon nagy sikerélmény.

Őrzöl maradandó pillanatokat a könyvtárban eltöltött időkből? Melyek a legemlékezetesebbek?

Sok jó emléket őrzök. Nagyon élveztem mindig a nagyrendezvények – Győri Könyvszalon, Ünnepi Könyvhét stb. – nyüzsgését, a kollektíva kirándulásait például a Bakonyba, szívesen részt veszek ezeken, rengeteg élményt adnak, és összekovácsolnak bennünket.

A számok világában, a papírrengetegben jól jön a sokéves rutin és a tájékozottság. Egy-egy fárasztó nap után mi jelent számodra felüdülést? Hogyan regenerálódsz?

Nagyon szeretek főzni, van is kinek, ez a mindennapjaim része. Szeretek kertészkedni, rengeteg növényt ápolok kint is, bent is. Imádok kirakózni, óriási puzzle-rajongó vagyok. Most épp egy háromezer darabossal szórakozom. Már kialakult egy technikám, nem is szeretem, ha beleszólnak. A legjobb, hogy itt nincs határidő, és teljesen kiszakít a mindennapokból, és amikor elkészül, hatalmas öröm, a falra is kikerül otthon.

Amúgy szeretsz könyvtárba járni, olvasni?

Soha nem gondoltam volna, hogy egy könyvtárban fogok dolgozni, ez véletlenül jött az életembe, de jól érzem itt magam, megtaláltam a helyemet. Na és persze nem csak dolgozni járok ide, olvasni is nagyon szeretek, főként krimiket. Agatha Christie nagy rajongója vagyok, de szívesen olvasom Wilbur Smith egyiptomi történeteit, ha időm engedi. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nap mint nap válogathatok az olvasnivalóból, és itt bőven van miből!

Pozsgai Krisztina – Az Év Közművelődési Szakembere

Kriszta 2014 óta művelődésszervezőként dolgozik az intézményben. Megtapasztalhattuk, hogy nyitott, agilis és nagyon kreatív személyiség, nagy munkabírású kolléga. A programok megszervezésével igyekszik megszólítani minden korosztályt. Tudásával, szakmai tapasztalatával hozzájárul a könyvtár pozitív megítéléséhez. Igazi csapatjátékos, akivel a kollégák szívesen dolgoznak együtt.

Mit szóltál a díjhoz, a kollégák elismeréséhez?

Ámultam-bámultam, nagyon köszönöm még egyszer! Csupa dicsérő szót kaptam, amit a kollégák gondolnak rólam, ez nagyon jó érzés.

Rendezvényszervezőként kiemelték rólad, hogy minden korosztály számára színvonalas programokat kínálsz. Mindenkinek megfelelni szinte lehetetlen. Hogyan lehet eleget tenni ennek a kívánalomnak? Hogyan lehet a legtöbbeket elérni?

Nagyon nehéz, és inkább csak törekedni lehet rá. Az idősebb korosztály szívesen jár ide, számukra ez presztízs is, az idejükből is telik, illetve nagyobb az igényük az ilyenfajta közösségi alkalmakra. A fiatalok becsábítása már jóval bonyolultabb, nehezebb őket a digitális világból kiszakítani. Ez csak úgy megy, ha az ember állandóan tájékozódik, mi érdekli, mi motiválja őket. A szervezésnél amúgy is sok adottságot figyelembe kell venni, az elhelyezkedéstől kezdve egészen odáig, hogy az épületünk alapvetően könyvtár. Az olyan intézményekben, ahol vannak külön funkcionáló részlegek, ott, úgy gondolom, könnyebb a sokszínűség megvalósítása. Vannak adottságok, amiket figyelembe kell venni, de sokkal fontosabb, ami rajtunk múlik, hogy törekedjünk a sokszínűségre, az újabb ötletek vagy a jó példák kipróbálására. Állandóan tájékozódni kell a lehetőségekről. Ami felkelti az érdeklődésemet, annak utánaolvasok, információkat gyűjtök, hogy el tudjam dönteni, mi illik bele a képbe és mi nem. A „húzónevek” vonzzák a közönséget, de a kevésbé ismertek mellé jobban oda kell állni.

Mi a munkádban a legkedvesebb? Mit szeretsz legjobban csinálni? Miért?

A szervezés részét nagyon szeretem, felvenni a kapcsolatot, a személyes találkozásokat, ha jó sztorikat, személyes történeteket osztanak meg velem, beláthatok a kulisszák mögé, a művészet emberi oldalát megismerni, de a színvonalas műsorokat is. Nagy nevek jöttek már ide, de mind barátsággal fordultak hozzám, és hálásak voltak mindenért, amit nyújtani tudtunk.

Kreativitásodat kiemelték a méltatásban, ezért egy kis játékra hívlak. Egy-egy szót mondok, röviden mi jut eszedbe, mire asszociálsz?

Telt ház – siker, elégedettség, jó érzés. Dosszié – statisztika, kötelező. Alkotóműhely – MOKKA. Nyári tábor – komoly felkészülés, csapatmunka.

Alkotó emberként mi a kedvenc technikád?

Minden, ami textil. Hímzés, varrás, tervezés, nyomatolás, batikolás, az ezekkel való kísérletezés. Szívesen mozgok ezen a területen, és ha lehetőségem adódik rá, tanulok is.

Nagy szeretettel gratulálunk a díjazottaknak! A folytatáshoz jó egészséget, további sikereket kívánunk!

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs (1. kép), Molnár György (2. kép)