Apja John („Mad Jack”) Byron kapitány, édesanyja a skót származású Catherine Gordon of Gight volt. A szülők kapcsolata hamar megromlott, az apa elhagyta a családját. Az asszony a skóciai Aberdeenbe vitte csecsemő fiát, ahol szegényesen éltek. A kapitány néhány évvel később Franciaországban elhunyt. Byron anyja nehezen kezelte, hogy fia lábfej deformitással született, ez befolyásolta a kapcsolatukat. Atyai dédnagybátyja, William halálával a tízéves Byron Rochdale hatodik bárója lett, és megörökölte a nottinghamshire-i Newstead Abbey-t. Az egykori apátság azonban leromlott állapotban volt, ezért egy időre bérbe adták.

Byron tanulmányait az Aberdeen Grammar Schoolban kezdte, majd a Harrow School után, 1805-től a Trinity College-ben folytatta, a Cambridge Egyetemen. 1806-ban megjelent a Múlandó versek (Fugitive Pieces), majd egy évvel később A tétlenség órái (Hours of Idleness) című verses kötete. Az utóbbi szarkasztikus kritikájára egy a korabeli irodalmi életről szóló szatirikus művel válaszolt: Az Angol dalnokok és skót kritikusok (English Bards and Scotch Reviewers) elismerést hozott a számára.

Lord Byron műveivel, féktelen, vad természetével barátokat, tisztelőket és szeretőket is szerzett, ám ugyanezért számos kritikusa, ellenfele is akadt irodalmi, politikai, közéleti körökből. 1809-ben elfoglalta helyét a Lordok Házában. Majd egyetemi barátjával, John Cam Hobhouse-zal elhajózott Lisszabonba, onnan Spanyolországon, Gibraltáron és Máltán keresztül Görögországba utazott. Itt kezdte el írni Childe Harold zarándokútja (Childe Harold’s Pilgrimage) című elbeszélő költeményét. Megkedvelte Görögországot, tetszett neki az emberek erkölcsi toleranciája.

Mire hazatért Angliába, édesanyja elhunyt. 1812-ben megtartotta első beszédét a Lordok Házában, és megjelent a Childe Harold zarándokútjának első két éneke, mely hirtelen híressé tette. A műben saját utazási élményeit felhasználva írta meg a léha és céltalan életből kiábrándult fiatalember életérzését, ugyanakkor az élvezetek mulandóságáról és a tökéletesség keresésének hiábavalóságáról elmélkedett. A megnyerő külsejű és hirtelen népszerűvé váló fiatal költő számos viszonyba keveredett, köztük az időközben férjes asszonnyá lett féltestvérével, Augustával. A bűntudat és szerelem között hányódva írta keleti verses meséit, melyek közül A kalóz (The Corsair) megjelenése napján tízezer példányban kelt el.

Byron botrányai miatt veszélybe került erkölcsi megítélését kívánta rendezni azzal, hogy 1815-ben házasságot kötött Anne Isabella (Annabella) Milbanke-kel. Kapcsolatuk azonban válással végződött. A költő az ellene irányuló erkölcsi felháborodás miatt örökre elhagyta Angliát. A házasságból egyetlen gyermek született, Augusta Ada Byron. A későbbi Ada Lovelace grófnő édesanyjához hasonlóan matematikus lett, és Charles Babbage, a mechanikai számítógép, az analitikai számolómű feltalálója mellett dolgozott. Nem egyértelmű, hogy milyen mértékben, de a grófnő hozzájárult a világ első számítógépes programjának megalkotásához, és a tudomány őt tartja az első számítógépes programozónak.

Byron Genfben telepedett le, itt találkozott Claire Clairmont-nal, akit Angliából ismert. A hölgynél lakott mostohatestvére, Mary Goodwin, az akkor még nős Percy Bysshe Shelley-vel. Miután a férfi megözvegyült, összeházasodtak. Mary Shelley Frankenstein című regényével vált híressé. Byron Svájcban írta meg a Manfred című drámai költeményt és a Childe Harold harmadik énekét is, melyben szól a waterlooi csatáról, Napóleonról és Jean-Jacques Rousseau-ról.

Claire Clairmont Shelley-ékkel visszautazott Angliába, ahol megszületett Byronnal közös lánya, Allegra. Byron nem tartott velük, Hobhouse-zal Olaszországba ment. A Childe Harold negyedik énekében ennek az utazásnak az élményeit örökítette meg. 1818-ban eladta birtokát, Newstead Abbey-t, és rendezte felhalmozódott adósságait. Velencében találkozott Teresa Gamba Guiccioli grófnővel. A hölgy apjával és testvérével is jó viszonyba került. Gamba gróf a Carbonari titkos társaság tagja volt, mely Itália függetlenségéért harcolt az osztrák uralommal szemben. Byron Pisában részt vett Leigh Hunttal a The Liberal folyóirat szerkesztésében. Beppo című elbeszélő költeményénél használta először a stanza, vagy más néven ottava rima versformát, melyet a Don Juan írásakor is alkalmazott. A legendás csábító története eszköz volt Byron számára, hogy szellemesen, szatirikusan mutassa be a társadalmi és szexuális konvenciók mögött rejlő képmutatást, illetve a társadalom különböző tagjainak ábrándjait és színleléseit. Elkezdte a költemény 17. énekét, de korai halála miatt a Don Juan befejezetlen maradt.

George Byron 1823. december 29-én elhajózott Missolonghiba, hogy csatlakozzon Alexandros Mavrokordátos herceghez, a nyugat-görögországi erők vezetőjéhez. Katonai parancsnokként és pénzzel is támogatta görögöket az Oszmán Birodalom ellen folyó függetlenségi háborúban. Missolonghi ostroma alatt, súlyos maláriás lázroham következtében április 19-én vesztette életét. Az önzetlen hazaszeretet jelképévé és görög népi hőssé vált, szívét Missolonghi-ban egy kőurnában őrzik.

Holttestét visszavitték Angliába, és a nottinghami Szent Mária Magdolna-templomban helyezték örök nyugalomra, ahová 1852-ben Ada Lovelace-t is. Lánya, aki csecsemő volt, amikor távol került édesapjától, a kor legnagyobb romantikus költőjének tartotta Byront, és végakarata szerint mellette kívánt nyugodni.

Bogár Erika

Forrás: magyar és angol wikipédia, britannica.com, newsteadabbey.org.uk, mult-kor.hu

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.