Az itt tárgyalt kötetnek voltak kisebb gyengeségei – jobban belegondolva, nem is gyengeségei, hanem idegesítő vonásai ‒, de egyértelműen lekötött és szórakoztatott, ezért tőlem szokatlanul erősen jutalmaztam egyediségéért és az összképért. A folytatás az előző rész végétől indul, szinte megszakítás nélkül. Az új történet elején eltemetjük a korábban meghaltakat, Pippa Fitz-Amobi pedig igyekszik mélyre elásni a rá és szeretteire sok bajt hozó nyomozói attitűdjét. Folyik a bűnösök megbüntetése, de hát az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek, sőt néha nem is őrölnek, hanem gúnyt űznek az áldozatokból. Így aztán Pippa podcastban mutatta be nyomozásának történetét, annak eredményével, hibáival és következményeivel. Az így elnyert népszerűség nem feltétlenül örömteli, barátok fordulnak el tőle, és szerez jó pár ellenséget is Little Kiltonban. Pippa szeretne ismét visszatérni régi önmagához, a jó kislányhoz, amelyik tanul és csendes nyugalomban tengeti életét, ám ez nem adatik meg. Ahogyan Agatha Christie írta: „régi bűnöknek hosszú az árnyéka”, és hamarosan egyik barátja kámforrá válik. Pipp kénytelen ígéretei ellenére ismét nyomozónak állni. A rossz vér csak nem hagyja nyugodni, mikor azt látja, hogy senki nem tesz semmit az aggódó családtagok megnyugtatására.

A dokumentarista jelleg, amely már az első résznél is kiemelkedően jó volt, most még többet ad az egészhez. Nagyrészt Pip podcastjának leiratairól van szó, de akad itt alaprajz, szórólap, fénykép, amelyek a bűntényt dokumentálják, s melyek alapján magunk is nyomozhatunk hősünkkel. A rendőrök most sem csinálnak semmit – de legalább ezúttal értékelhető indokok alapján ‒, és a kötet szerkezetében, felépítésében nem tudok hibát találni. A regény csavaros, pörgő, nem lassít le az elejétől egészen a végkifejletig. Maguk a felvetett témák ismét kemények és aktuálisak. Van itt internetes zaklatás, álprofilok, zsarolás stb. A hihetőségi faktor ebből fakadóan nem minden történés esetében magas, de hát végül is egy ifjúsági krimiről beszélünk, ahol egy középiskolás lány nyomoz egy potenciális gyilkos után... Ezt már önmagában sem a realizmus miatt vesszük kézbe ugyebár.

A szereplők (sok van!) kedvelhetők, bár keveset ismerünk meg mélyebben, és inkább csak statiszták Pippa mellett. Holly Jackson szerencsére az első részben ellőtte a kötelező köröket, így a – rendszerint céltalan és indokolatlan – politikai korrektség elemei sem fárasztottak le ezúttal. Az írónő gondolkodása árnyalt, Pipet folyamatos kétségek gyötrik, és a kötetben ott a figyelmeztetés, hogy az igazságosztás nem egy hősköltemény, hanem olyan út, amely fájdalommal, csalódással és veszteségekkel van teli. Akár még az is kiderülhet, hogy az igazságosztó igazsága nem feltétlenül igazságos. Az előzményről azt írtam, hogy „okos”, és ezt itt is fenntartom. A szerző nevel is, miközben olvassuk a könyvet, elsősorban kritikai gondolkodásra, kétkedésre, de tisztességre, lojalitásra és megbocsátásra is. Ám maga a nyomozás is nagyon ötletes. Mivel barátjuk egy buli után tűnt el, Pipék például összegyűjtik a bulin készült fotókat, hogy kiderüljön, kik voltak jelen, és kikkel beszélhetett Jamie. Pippa meginterjúvolja az ismerősöket, szemtanúkat, kielemzi az okosóra által a számítógépre küldött adatokat, elolvassák a tinderes levelezését az eltűntnek, és a többi. Követkzetetés és logika. Nagyon bírom az ilyeneket.

A kiadvány maga jól néz ki, szépen passzol Pippa előző történetének formátumához, annak gyakorlatilag inverze megjelenését tekintve. A betűtípus nagyon szép (Garamond?), de több helyen (az áldokumentumok) nagyon apró betűs, ami sok olvasónak gondot jelenthet. A magyar szöveg egyébként sodró lendületű, helyesírási és tördelési hibákra nem figyeltem fel. Az ára meg kifejezetten kedvező a mai viszonyok mellett.

Nem hittem volna, hogy sikerül, de a folytatás jobb lett, mint az első rész. Ráadásul Holly Jackson úgy tudta folytatni az előzményt, hogy a történet önállóan is olvasható. Modern, fiatalos és izgalmas krimi, nem csak lányoknak. Ez egy baromi jó könyv.

Horváth Gábor

Az írás az Egy könyvtáros viszontagságai a XXI. század hajnalán blogjáról származik.