1619-ben, Sárospatak várában született feljegyzések arról szólnak, hogy az erősség szolgálatában cigánykovácsok is vannak, akik elvégzik a szükséges fémmunkákat, fúrókat, szegeket kovácsolnak. Aztán az sem volt ritka, hogy egy-egy elromlott elsütőszerkezetű puskát is megkaptak reparálásra. Legyen az a régi, kanócos változat, vagy az újabb, hatékonyabb keréklakatos lövőszerszám. A holland rézmetsző, Justus van der Nypoort 1686-ban, Buda visszavételének évében, Csicsva váráról is készített rézmetszetet. A vár előterében pedig nem véletlenül egy cigánykovácsot és annak családját is rézbe metszette. Azt látjuk, amint az asszony egy fújtatóval szítja a tüzet, míg két gyermeke kapaszkodik beléje. Az ura – fövegben, de szakadt nadrágban és mezítláb – pedig egy földre helyezett üllő előtt féltérden kalapál valamit.

Cigányfúró (Hajdúsági Múzeum CC BY-NC-ND)

Miskolc városában, 1706-ban pedig készült egy árjegyzék is arról, hogy milyen munkákért mennyi fizetséget kérhetett el egy cigánykovács. Ezek szerint romák formázták, kalapálták az alapvetően fából készült ekék vas alkatrészeit, a „papucsot” és a csoroszlyát. Készítettek a kocsikhoz vas tengelyvégeket, vasaltak kerekeket. Többféle vésőt és fúrót is készítettek, de ha kellett, címert és serpenyőt is tudtak kalapálni. Végül, de nem utolsósorban, ló- és csizmapatkókat is készítettek, no és ezeket a helyükre is tették, szögelték a maguk által készített szögekkel. Külön ára volt annak, ha a cigánykovács a „gazda vasábul” vagy a „cigány vasábul” dolgozott.

A besorozott katonák között is lehettek cigánykovácsok (MNL Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhely CC BY-NC-ND)

A lópatkó készítése egy méretre vágott laposvassal indul. Amit már a fújtatóval izzított faszénben felmelegítve az adott ló patájának a formájára hajlították. Miután ez megtörtént, lyukasztóval 6-8 lyukat ütöttek az izzásban lévő patkóra, ez volt a szöget helye. Aztán legtöbbször a patkót még izzó állapotban tették fel a ló patájára, vigyázva a szögek beverésénél arra is, hogy azok nehogy „elevenbe”, a ló patájának érzőidegekkel ellátott részébe menjenek. Végül, ha már minden megvolt, akkor, ha az eltért kicsit, a patkó formájára igazították a pata végét is. Ha a ló nehezen tűrte az akciót, akkor addig futtatták, míg kellőképpen el nem fáradt, vagy megbéklyózták a lábát. Ha pedig több lovat is meg kellett patkolniuk egy helyen, akkor kalodát is építhettek ugyanúgy, mint azt a falu kovácsánál is láthatták.

Lópatkó a 19. század elejéről (Hajdúsági Múzeum CC BY-NC-ND)

A lovak kiszorulása a mezőgazdaságból aztán a cigánykovácsoknak is elvette a kenyerét, de bezártak a falusi kovácsműhelyek is, nem volt már szükség az ott végzett, kemény munkára.

Címlapkép: Nyport emlegetett metszetén (Wikipédia)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
I. rész: Vándorlók, vándorok
II. rész: A vándorkereskedők
III. rész: Szódás, fagylaltos, meszes, dinnyés
IV. rész: Kik is voltak azok a kupecek?
V. rész: A vándorcigányok
VI. rész: Cigányok és a Habsburgok
VII. rész: A teknővájók
VIII. rész: Szegkovácsok
IX. rész: Rézművesek
X. rész: A kolompárok
XI. rész: A rézművesek
XII. rész: Kosarasok, seprűsök, kefekötők