Az Il trovatore (A trubadúr) című opera Verdi középső alkotói korszakának a Rigoletto (1851) és a La Traviata (1853) mellett egyik legjelentősebb, napjainkban is folyamatosan játszott alkotása.

1850 kezdetén a sikeres librettista, Cammarano figyelmét maga a zeneszerző hívta fel Gutiérrez színművére, annak ellenére, hogy szerződése még nem volt az előadására. A Rigoletto ősbemutatóját követően merült fel újra ez a mű, azonban Cammarano egészségügyi állapotának romlása miatt csak lassan haladt a munkával, 1851 júniusáig az első két felvonás szövegével készült csak el.

A római Teatro Apollónak új műre volt szüksége, ezért megkeresték Verdit. Miután garanciát vállaltak, hogy az A trubadúr bemutatásához szükséges énekesek rendelkezésre fognak állni, elfogadta felkérésüket. 1852. július 17-én azonban elhunyt Cammarano, ezért a harmadik rész fináléját és a teljes negyedik felvonást Bardare készítette el mestere „jegyzetei és szcenáriumterve nyomán”, továbbá a teljes szöveget ő nézte át és gondozta.

Ezután Verdi magával a komponálással gyorsan haladt, 1852 novemberében egy hónap alatt elkészült a teljes partitúrával. Az ősbemutatón Manricót Carlo Baucardé (1825-1883) hőstenor, Leonorát Rosina Penco (1823-1894) szoprán, Luna grófot Giovanni Guicciardi (1822-1883) bariton, Azucenát pedig Emilia Goggi mezzoszoprán alakította.

A színház igazgatója annyira bízott Verdi nevének vonzerejében, hogy a megszokott jegyár kétszeresét kérte el a műre kíváncsi nézőktől. A premiert annak ellenére megtartották, hogy a Tevere épp ezidőtájt öntötte el az örök várost, „nem kimélve a Teatro Apolló környékét sem”. Az ősbemutatón Verdi zenedrámája óriási sikert aratott, a közönség egyaránt tombolva ünnepelte a zeneszerzőt és az előadókat, szinte valamennyi áriát, együttest hangosan megéljenezték.

1853-ban A trubadúrt játszották Korfún, Máltán, Triesztben is, a következő évben pedig műsorra tűzték Konstantinápolyban, Madridban, Bécsben, Athénban, Odesszában, Varsóban, Rio de Janeiróban, Lisszabonban és Párizsban is. Pesten 1854. október 31-én játszották először a Nemzeti Színházban. 1855-ben pedig New York és London operarajongói is hallhatták az itáliai komponista remekművét.

Az Il trovatore (A trubadúr) Giuseppe Verdi „egyik legnagyobb hatású műveinek egyike, köszönhetően melódiagazdag, olykor bensőségesen érzelmes, izzóan szenvedélyes muzsikájának”.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Barangolás az operák világában; wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.