Luigina Lollobrigida 1927. július 4-én született az olaszországi Lazióban (Subiaco). Egy festői szépségű hegyi faluban nőtt fel három lánytestvérével együtt. Rómában, a Képzőművészeti Akadémián festészetet és szobrászatot tanult. Feltűnő szépségét modellként kamatoztatta. Kisebb szerepekben, elsősorban operafilmekben is feltűnt. Az 1947-es Miss Itália szépségversenyen harmadik helyezést ért el. Azonnal beindulhatott volna hollywoodi karrierje, az ikonikus rendező, Howard Hughes ugyanis meghívta Los Angelesbe. Gina azonban visszautasította őt, először Európában szeretett volna bizonyítani. Közben Olaszországban megismerkedett Milko Škofič szlovén orvossal, akihez még abban az évben feleségül ment (egy fiúgyermek született, a házasság 1971-ben válással végződött). Ekkor már az olasz filmesek egyre nagyobb és főleg egyre igényesebb szerepeket ajánlottak számára: Luigi Zampa, Mario Monicelli, Steno, Carlo Lizzani, Alessandro Blasetti és Pietro Germi irányítása alatt tanulta a pálya mesterfogásait. A nemzetközi hírnevet azonban egy francia filmnek köszönheti: a Királylány a feleségem (1952) című emlékezetes kalandfilmben Gérard Philipe oldalán Adeline-t alakította. Ugyancsak Philipe-pel, abban az évben játszott René Clair Az éjszaka szépei című munkájában.

A következő évben kitűnő partnernők – May Britt, Marina Vlady, Anna-Maria Ferrero, Iréne Papasz – mellett nyújtott emlékezetes alakítást a Hűtlen asszonyok című filmben, amelyben kisfia is szerepelt. Ugyancsak 1953-ban, Mario Soldati A vidéki lány című drámájában és Luigi Comencini Kenyér, szerelem, fantázia című vígjátékában is sikert aratott, alakításáért BAFTA-díjra jelölték, és hosszú évekre a közönség egyik kedvencévé vált. Ekkor már hollywoodi karrierje is beindult, elsőként John Huston Afrika kincse (1953) című alkotásában játszott az akkor már világsztárnak számító Humphrey Bogart partnereként. Hazájában A római lány (1955) című Alberto Moravia-regény Luigi Zampa rendezte változatában alakította a főszerepet. Comencini újabb filmjében, a Kenyér, szerelem, féltékenységben (1954) ismét eljátszotta Maria szerepét. A harmadik rész kapcsán állítólag elfogadhatatlan anyagi követelésekkel állt elő, ezért Sophia Lorent szerződtették helyette. A két színésznő között egy szerencsétlen megjegyzés miatt kirobbant „kebelháború” évekig témát adott a bulvársajtónak, noha viszályuk később állítólag barátságba fordult. Lollo nemzetközi karrierjének további sikeres darabjai az 1950-es évek második feléből: A világ legszebb asszonya (1956, elnyerte a legjobb színésznőnek járó David di Donatello-díjat), Trapéz (1956) Tony Curtis és Burt Lancaster oldalán, A párizsi Notre-Dame (1956), Salamon és Sába királynője (1959). Főszerepet játszott Jules Dassin A törvény (1959) című drámájában. (Partnernője, Melina Mercouri évekkel később egy interjúban azt nyilatkozta, hogy szívesen emlékszik vissza mindegyik kollégájára, akikkel pályafutása során együtt dolgozott, és csak egyvalakit utált: Lollobrigidát.)

Az 1960-as években is voltak emlékezetes szerepei: az Őrült tenger (1963) című komédiában Jean-Paul Belmondo mellett játszott, aki később szeretettel emlékezett vissza rá, ám a Gyilkosság a hajón (1964) című krimi forgatásán – amelyben egy megtévesztett asszonyt alakított – megromlott a kapcsolata Sean Connery-vel. A skót színész ugyanis az egyik jelenet felvétele közben túl erősen vágta pofon kolléganőjét, akinek felrepedt az ajka. A haragos Ginát óriási rózsacsokorral sem lehetett kiengesztelni. A Mr. Szeptember főszerepével kiérdemelte pályafutása első Glolden Globe-díját.

Emlékezetesen formálta meg Napóleon húgát a Császári Vénusz (1963) című filmben, amely újabb díjesőt hozott. Alessandro Blasetti társadalomrajzában, az Én, én, én… és a többiekben (1965) is megállta a helyét. Kitűnő alakítást nyújtott a Cicababák (1965) című szkeccsfilm Boccaccio-novella alapján készült epizódjában. Felejthetetlen volt a Jó estét, Mrs. Campbell! (1968) című vígjáték főszerepében is, amely ismét Golden Globe-díjra jelölést hozott számára. Ez volt az utolsó, igazán sikeres filmje.

A hetvenes évektől már kevesebb szerepet vállalt, bejelentette, hogy visszavonul a filmvilágtól, és a fotózásnak szenteli magát. Italia mia címmel 1973-ban kiadott egy fotóalbumot. Sikeres karriert futott be fotóriporterként is. Számos hírességet fotózott, köztük Ella Fitzgeraldot, Audrey Hepburnt, Paul Newmant és Salvador Dalít is. Nagy visszhangja volt Fidel Castro kubai vezetővel készített interjújának. Tett egy kisebb kitérőt a televíziózás világába is, nem utasított vissza néhány televíziós felkérést: a Falcon Crest című amerikai szappanopera esetében a felajánlott gázsi is sokat nyomott a latban, teljesítményéért immáron harmadik alkalommal jelölték Golden Globe-díjra. A római lány 1988-as tévéváltozatában viszont arra kapott lehetőséget, hogy bő 3 évtizeddel a címszerepben nyújtott alakítása után az anya szerepét játssza el. A feladatot kitűnően megoldotta, ám a lányát (az ő régi szerepét) játszó új csillagocska, Francesca Dellera egyáltalán nem volt szimpatikus számára. Lollobrigida a politikával is megpróbálkozott, de sikertelenül. Az ezt követő években számos nemzetközi filmfesztivál zsűrijében vállalt szerepet Moszkvától Berlinig. Utolsó filmszerepét 1997-ben játszotta.

Több ízben járt Magyarországon: első, egyben legemlékezetesebb fellépése a Magyar Televízió 1972-es szilveszteri műsorában volt. Sajnos későbbi magyarországi látogatásaihoz rossz emlékű incidensek fűződnek.

A díva 2006 decemberében másodszor is férjhez akart menni egy 34 évvel fiatalabb spanyol üzletemberhez. A „világraszóló” eseményre azonban nem került sor. De sokkal jobb úgy emlékezni Gina Lollobrigidára, mint az ENSZ jószolgálati nagykövete (1999-től), mint egy olyan ember, aki gyakran jótékonykodott. 2013-ban például árverésre bocsátotta ékszergyűjteményét, az aukción befolyt 5 millió dollárral az őssejtterápiát támogatta.

A díva 2023. január 16-án Rómában távozott az élők sorából, de emléke örökké él!

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

Összeállította: SzaSzi

Forrás: wikipédia

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.