Filmjeiben megmutatta a természet szépségeit és a tájban rejlő művészeti, néprajzi értékeket. A világ minden részén filmezett: a Földközi-tenger országaitól Indián át az Antarktiszig, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Óceániában is; forgatott a Magas-Tátrában, a Hawaii-on található Mauna Kea vulkánon és a Kilimandzsárón. Többször vetítették alkotásait, melyek közül a leghíresebbek a Másfélmillió lépés Magyarországon (1979) és folytatása, az És még egymillió lépés Magyarországon (1986). Utóbbi a nevét is őrzi: az 560 km hosszú Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra turistautat az útvonala mentén alakították ki.

Ha Rockenbauer Pál századokkal korábban élt volna, nevét ma biztos a nagy felfedezők között tartanánk számon. Már gyermekkora óta élt benne a természet iránti kíváncsiság és a világ megismerésének vágya. A nehézségeket kitartással, széles körű műveltséggel és kiváló kapcsolatteremtő képességével küzdötte le. Budapesten végezte az iskoláit: az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett földrajz-biológia-kémia szakos tanári oklevelet 1956-ban, majd azonnal a Magyar Televízióhoz került, ahol az ismeretterjesztő műsorain keresztül lehetősége nyílt útitervei megvalósítására. Első és egyetlen munkahelyén felismerte a televízióban rejlő lehetőségeket, természet- és dokumentumfilmeket rendezett. Elsődleges célja a szemléltetés, a tudásismeret átadása volt, titka a kreativitásában rejlett. Műsorai eleinte inkább az ifjúsághoz szóltak, de később a tudományok és a természet varázslatos világába engedtek betekintést.

Kelemen Endrével együtt kezdték a televíziózást: nem voltak elődeik, így mindent nekik kellett megtanulniuk. Az első pillanattól Rockenbauer szerkesztette a természettudományos műsorokat, kitűnő érzékkel választotta ki jól beszélő, szakértő szereplőit és kitűnő illusztrációit. 1965-ben a Földközi-tenger keleti medencéjét bebarangolva elkészítette az első magyar expedíciós filmsorozatot, amelyet a nézők a Levante vizén címen ismerhettek meg. A három hónapos utazást maga szervezte, élményeiről és a forgatócsoport munkájáról könyvet írt Szívességből a mediterránban címmel. A következő hajóút 1968-ban sokkal távolabbi vizekre vezetett, az öt hónapig tartó forgatás során eljuthatott az Antarktiszra. Egy szovjet kutatóhajó fedélzetén vitte el a nézőket a Déli-sark ismeretlen és fagyos világába, bepillantást nyújtva több kutatóállomás mindennapjaiba; erről az utazásról írta a Csipetnyi Antarktisz című könyvét.

A 70-es években szerkesztőként, rendezőként és forgatókönyvíróként részt vett a magyarországi kisvasutakról szóló dokumentumfilm-sorozat elkészítésében. Az utolsó pillanatban örökítették meg a lezárásra ítélt kisvasutakat és a hozzá kötődő embereket. Másik nagy sikerű alkotása a Napsugár nyomában című világjáró sorozat (1973), mely nemzetközi elismerést vívott ki, pedig a képminőség – a nyersanyagok miatt – rosszabb lett a vártnál, ami nagy csalódást okozott számára. Eljutottak Ausztráliába, Észak- és Dél-Amerikába, Óceániába, kitűnően mutatták be a Föld sokszínűségét. Hamarosan nagy lelkesedéssel készült a következő útjára. Állóképességét sziklamászással, téglával megrakott hátizsák cipelésével, kerékpározással fejlesztette, hogy képes legyen megmászni Afrika legmagasabb pontját, a Kilimandzsárót. Az 5895 méter magas hegyet az expedíció tagjai nem a szokásos turistaúton, hanem a nehezebb oldalon mászták meg. Kalandjukról filmet készítettek Jöjj, nézd a Kilimandzsárót! címmel.

Alapító tagja volt az 1978-ban alakult Natura szerkesztőségének, amely feladatául a természetfilmek, valamint a természeti jellegű dokumentumfilmek létrehozását tűzte ki. A Magyarországot bemutató sorozat megvalósításáról sokáig folyt a vita. Rockenbauer az Országos Kéktúra mintegy 1100 km-es távját egyszerre végigjárva, nem pedig évszakos bontásban szerette volna bemutatni. Végül az utóbbi valósult meg, de talán ennek is köszönhető a „Másfél millió lépés” varázsa, amely a mai napig vándortúrázásra csábít. Rockenbauer Pál és Sáfrány József előzetesen bejárták a forgatási helyszíneket, így született a film forgatókönyve. Az előkészületek során helytörténészekkel, lokálpatriótákkal, tudósokkal és természetjáró egyesületekkel vették fel a kapcsolatot. 1979. július 31-én vágtak neki az Országos Kéktúrának, amelyet a Nagy-Milictől 76 napon át tartó vándorlással jártak végig az Írott-kő alatt található Szent Vid-hegyig. Akkoriban még a turistakellékek (sátor, hálózsák, kempingfőző) nehezen beszerezhetők és gyenge minőségűek voltak, valamint a személyes holmikon kívül a filmezés súlyos felszerelését is vinni kellett.

Végül kétéves utómunka után, 1981 májusában láthatták a nézők a Másfélmillió lépés Magyarországon első epizódját. A főcímdalt meghallva még azoknak is beugrik, akik különösebben nem érdeklődnek a természet iránt. A film 14 részben, alaposan és jó érzékkel mutatta be hazánk gyönyörű tájait, valamint a benne élő embereket. Rockenbauer tisztelte az emberi értékeket és a tudást, őszinteségével, nyíltságával ugyanúgy tudott közeledni a mesterségét szemléltető parasztbácsihoz, mint egy geológushoz vagy egy botanikushoz. A sorozat a természetjárás népszerűsítése mellett komoly szociológiai dokumentum is: felbecsülhetetlen néprajzi kincset hoztak létre, az utolsó pillanatban örökítették meg a klasszikus vidéki életformát, a hagyományos falusi közösségeket, és megszólaltatták a kihaló mesterségeket űző embereket.

A sikeres kéktúrafilm néhány évvel később folytatódott: az És még egymillió lépés Magyarországon 1986-os bemutatóját azonban Rockenbauer sajnos már nem érhette meg. A stáb ezúttal Velemből vágott neki a délnyugati országrész bejárásának, hogy ezt a vidéket is bemutassák a közönségnek. A cél a Velemtől Kaposvárig tartó, hiányzó útszakasz kijelölése volt, amely ma összeköti a Dél-dunántúli Kéktúrát az Országos Kéktúrával. 43 nap alatt 680 kilométert tettek meg gyalog Vas, Zala, Somogy, Baranya és Tolna vidékein, 123 településen fordultak meg. (A lélekszámot tekintve ezek közül a legkisebb Pusztaszentpéter volt, ahol csak egyetlen ember lakott.)

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A két kéktúrafilm között is születtek alkotások: 1982-ben elkészítette a Kecskeméttől a Pamírig című, a hegymászás világát bemutató filmjét. A cél a Szovjetunió legmagasabb pontjának, a közel 7500 méter magas Kommunizmus-csúcs meghódítása volt, amelynél magasabb hegyen akkoriban még magyar hegymászó nem járt. A stáb tagjait két héten át vizsgálták a kecskeméti repülőorvosi intézetben, hogy felkészítsék őket az extrém körülményekre, a csapatból végül hárman értek fel a csúcsra. Rockenbauer 6400 méteres magasságban már nagyon lelassult, ezért visszafordult. „A hegymászás és a filmezés is csapatjáték. Nem húzhattam vissza a gyorsabb többieket. 6400 méter. Ennyi” ‒ magyarázta teljesítményét, mely így is elismerést érdemel.

Azonban nem csak hazánk tájain szeretett barangolni. 1982-ben Közép-Amerikában forgatott filmet Magyar búvárok kubai vizeken címmel. Mivel semmi tapasztalata nem volt a búvárkodás terén, edzéseket vett, valamint uszodában gyakorolta a merüléseket. Kíváncsian tanulmányozta a tengereket, ennek ellenére a víz alatti világ mindig idegen maradt a számára.

Változatos munkássága még gazdagabb lett volna, ha csak rajta múlik. Fáradhatatlan ember volt, tele megvalósításra váró ötletekkel, köztük olyan tervekkel, mint a kéktúra mintájára kerékpár- vagy vízi körtúra. Könyveket és cikkeket írt, ismeretterjesztő tévé- és rádióműsorokat készített, számos előadást tartott. Egész életében értéket akart átadni, mindig szeretettel és nagy tudással mesélt, lelkesedése hallgatóságát is magával ragadta. Nyughatatlan természetével nehezen boldogult a televízió világában. Akkoriban a tévé csak egy csatornán sugárzott adást, ezért a kevés műsoridőért és a forgatásra szánt nyersanyagért állandó küzdelmet folytattak. A bürokrácia, a szerény költségvetés és a mellőzöttség szüntelenül megakadályozta elképzeléseit, a Magyar Televízió „elpazarolta” a tehetségét.

Csodabogaraknak nézték őket, amiért sokszor nomád körülmények között, kint aludtak a szabad ég alatt, és szinte szerelemből forgatták filmjeiket. A saját maguk által beszerzett vagy gyártott kellékekkel és minimális költségvetéssel magas színvonalú alkotásokat hoztak létre. Külföldön előbb kaptak elismerést, mint itthon, a nemzetközi természetfilmes szakma nagy elismeréssel nyilatkozott róla és filmjeiről. A természeti értékek bemutatásán kívül folyamatosan gondot fordítottak arra, hogy a történelmi emlékhelyeket és az épített emlékeket, valamint az etnográfiát, a néprajzot is bemutassák.

Rockenbauer Pál sírja Zengővárkonyon, illetve a Rockenbauer Pál Emlékfa az Országos Kéktúra útvonalán

Sosem tudjuk meg, mi vezetett 1987. november 26-i tragédiájához Katalinpuszta közelében. Halála rejtélyes, mert decemberi programja már készen állt, várták gyermekkönyvhétre, író-olvasó találkozókra. Ám ő véget vetett az életének. Utolsó kívánságára a Mecsekben temették el, a Zengő oldalában – legkedvesebb kirándulóhelyén, a Zengővárkonyi Szelídgesztenyésben helyezték örök nyugalomra. A vörösmárványkő emléktáblájára az „Indulj el egy úton, én is egy másikon” című népdal, a népszerű országjáró sorozat szignáljának kezdő sorát vésték. Tisztelői minden év novemberében közös megemlékezést tartanak sírjánál. Művein kívül emlékét a Dél-dunántúli Kéktúra és a Rockenbauer Pál Természetjáró Egyesület őrzi, valamint egy emlékfát is állítottak az Országos Kéktúra vértesi szakaszán. Tiszteletére a Natura szerkesztőségének munkatársai 2003-ban, születésének 70. évfordulóján emléktáblát avattak egykori lakóháza falán, a Bródy Sándor u. 26. szám alatt.

A hazai televíziós ismeretterjesztés és természetfilmezés kiemelkedő alakja sokszínű tevékenységével napjainkban is befolyásolja a hazai természetjárást. Szellemisége ma még értékesebb, mint bármikor. Személyes üzenete: induljatok el, fedezzétek fel a természetet, ismerjétek meg Magyarországot! „Bármilyen hosszú is egy természetfilm, bármilyen szép is egy kép, bármilyen csodás is egy leírás, nem hihetjük azt, hogy ez pótolja a személyes élményt. Márpedig ezek a helyek bárki számára könnyen elérhetők, felkeresésük, felfedezésük csak elhatározás kérdése.” Lépjünk nyomába, és fedezzük fel hazánk szép tájait, településeit!

Sulyok Attiláné

Források: turistamagazin.hu, origo.hu, port.hu, parlament.hu, .kektura.click.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 7. kép; 8. kép.

A YouTube-ra feltöltött videó beágyazása a nyilvános videómegosztó webhely API általános szerződési feltételeinek betartásával történt, a feltöltő/tulajdonos felhasználók felé történő általános engedélyét követve. A beágyazott videó ezen a linken található a feltöltő megnevezésével.