Hogyan könnyítsünk ezen gyermekek helyzetén? Hogyan tegyük sikeresebbé és eredményesebbé a családi és iskolai nevelést? Ezekhez nyújtanak mankót az Écsiné Dobai Ágnes és Écsi Júlia vezette speciális foglalkozások, akik február 20-án tartottak előadást a témáról a megyei könyvtár Központi Könyvtárának klubjában.

Hiperaktív, diszgráfiás, diszkalkuliás avagy diszlexiás az Ön gyermeke? Forduljon bizalommal az előadókhoz, vegye igénybe gyermekei számára az általuk nyújtott foglalkozásokat, amelyek terápiája gyermekei jövendő életét, iskolai karrierjét előnyösen befolyásolja.

Tévhitekkel kell szakítani. A hiperaktivitás egy életre szól, nem „kinőhető”, miként a többi részképesség zavarral is meg kell tanulni együtt élni. A tét nem lebecsülendő! A gyermekek szomjúhozzák környezetük elismerését. Ebből azonban kevés részük van, tekintettel, hogy társaiktól elütő tulajdonságaik megbélyegezhetik őket; a nevelők számára ők az iskolai munka kerékkötői, akik az adott foglalkozás állandó „megzavarásával” keserítik meg a pedagógus mindennapjait, zökkentik ki az iskolai munkát a „normális” kerékvágásából.

A valóságban a fent említett elváltozások az orvostudomány és a pszichológia által meghatározott kórképek, az ettől szenvedők nem tehetők felelőssé a rendellenesség kiváltotta problémahalmaz miatt. Komoly fejtörést okoz a figyelemzavaros tanuló „lekötése”, az adott foglalkozásokba történő bevonása. A gond organikus gyökere abban rejlik, hogy az agy nem tudja szelektálni, fontossági sorrendbe állítani a külvilágból érkező ingereket. Így adódik az a helyzet, hogy a mindenre figyelni akaró gyermek semmire sem figyel.

Ezt az állapotot hivatott orvosolni az előadó szerzőpár által kínált módszer, s ennek gyakorlati realizálása. Az Écsiné Dobai Ágnes és Écsi Júlia által hirdetett foglalkozás tartalmaz néhány „kőbe vésett” szabályt: kerülik például a büntetést, mint szükséges rosszat. Amennyiben mégis élnek vele, a foglalkozáson résztvevők motivációs bázisát igyekeznek a kívánatos irányba terelni. A terápia verbális és gyakorlati elemekből építkezik. Megfelelő előkészítés, ráhangolódás után térnek a „munka” érdemi részére. A túlmozgásos buktatókat úgy kerülik el, hogy egyénre szabott pluszmozgásra adnak lehetőségeket.

Az adott tanítási órákon kevés pedagógus aknázza ki a foglalkozás terhére az egyes gyerekeknek a levezető mozgást, a „fáradt gőz kiengedését”, pedig ezzel az energia levezetésével a kisgyermek számára könnyebb lenne visszakapcsolódni az órai munkába. Nagy figyelmet fordítanak az értékelésre, legyen akár önértékelés, akár a társaktól származó. A foglalkozásokon résztvevők kritikai érzéke ezzel látványosan fejlődik, önfegyelmük erősödik. Mivel a dicséretek száma jóval meghaladja az esetleges elmarasztalást, sikerélményekkel térhetnek haza a foglalkozásokról, növekszik önbizalmuk, látványosan javul teljesítményük, mindez pedig pozitívan hat az iskolai munkájukra.

Csiszár Antal
Fotó: Pozsgai Krisztina