Mivel gyakorlatilag az életünk és a körülöttünk lévő világ minden egyes eleme felírható és vizsgálható a matematika törvényszerűségeivel, ez talán nem is annyira meglepő állítás. Az első mondatban említett P egyenlő NP problémájának megoldása például messzemenő következményekkel járna nemcsak a matematikában, a kriptográfiában és a számítástudományban, hanem a filozófiában is. A második mondatomban felvetett tételre pedig akár egy teljes irodalmi mű, egy fifikás krimi egésze felhúzható. Higasino Keigo így is tett. Az 1958-as születésű japán író – aki elsősorban rejtélyes és furmányos bűnügyi történeteiről ismert, valamint 2009 és 2013 között a Mystery Writers of Japan szervezetének volt az elnöke – egyaránt járatos a detektívszakma megoldási algoritmusaiban, valamint a bűntetteket kísérő személyes lelki komponensekben.

Az X – A gyilkos ismeretlen is ilyen krimi. Bűncselekmény (gyilkosság), manipulatív és logikailag helytálló alibi, emésztő lelkifurdalás, aprólékos nyomozás. A történet egy zseniális középiskolai matematikatanárról szól, aki plátói vonzalmat táplál a szomszédjában lakó, egykori exkluzív táncosnő iránt, aki erőszakos férjétől elváltan éldegél kettesben iskoláskorú lányával. Jaszukó ma már egy étkezdében dolgozik, teljesen visszavonult magánéletet él, ám egy napon exférje – utána kutakodván – újra feltűnik a színen. A férfi érzelmileg zsarolni kezdi a nőt, majd Jaszukó lakásán egy elfajuló, erőszakba torkolló veszekedés az exférj halálához vezet. A szomszéd tanár, Isigami fültanúja lesz a veszekedésnek és a gyilkosságnak, s kapva kap az alkalmon, hogy segíthessen a nőn és a lányán. Alibit kreál nekik, és ráveszi őket, hogy bízzanak csak mindent rá. Másnap a rendőrség ismeretlen holttestet fedez fel Tokió egyik ipartelepén, a személyazonosság kiderítése után pedig világossá válik, hogy Jaszukó egykori férje az áldozat.

Mivel a tetthelyen hagyott bizonyítékok nem állnak össze kerek egésszé, a nyomozást vezető Kuszanagi legjobb barátjához, a hihetetlen logikával és meglátásokkal rendelkező fizikushoz, Jukavához fordul segítségért. Csakhamar kiderül, hogy az áldozat exfeleségének szomszédjában lakó, szem- és fültanúként számításba vehető matematikus, Isigami az egyetemen egykor évfolyamtársa volt Jukavának, így kettejük újra szárba szökkenő barátságán túl a kimondott szavak hátterében életre-halálra menő logikai játszma kezdődik: az egyik zseni, Isigami mindent megtesz, hogy félrevezesse a nyomozókat, míg Jukava géniusza éppen hogy az igazság kiderítésére tör. A két lángelme csatájában azonban csakis egyikük lehet a győztes. Higasino Keigo 2005-ös regényében a cselekménynek megfelelően a logikát és következetességet helyezi középpontba. Az egész nyom- és alibielterelés, hamis bizonyítékgyártás minden oldalról átgondolt koncepció része, amelyen éppen ezért mások számára egyáltalán nem tátong(ana) rés. Azonban a matekzseni méltó ellenfelet kap a fizika világából érkezett lángelme személyében, így a lapokon végigvonuló történet hol az egyik, hol pedig a másik oldal felé látszik eldőlni.

„Nincs a világon felesleges fogaskerék, és csakis a fogaskerék maga dönthet arról, mire való.” Az X – A gyilkos ismeretlen kulcsmondata tökéletesen foglalja össze a regény koncepcióját, egyben előrejelzi a történetben rejlő csavart, amellyel a (negatív? pozitív?) főhős – a végkifejlet ellenére – palira veszi a rendőrséget. Pontosabban biztosítja, hogy csakis ő vihesse el a balhét. Higasino sebészi pontossággal, ámde az európai szemnek kissé gyermeteg írói eszköztárral vezeti a cselekményt. Bár a regény élvezeti (m)értékét nagyban csökkenti az egysíkú fogalmazás, maga a történet hálás kiaknázásra ad lehetőséget, s a japán szerző nagyon jól tudja, hogyan kell felépíteni a fokozatos feszültséggel operáló cselekményt. A „párbajban” szembeállított ellenfelek ráadásul pikánsan hidegvérű logikai vezérfonalakat húznak maguk után, amelyeket Higasino hol összecsomóz, hol kibogoz, hol összefon, hol szétválaszt. A regényből több mint kétmillió példány fogyott világszerte – stílusától és írói kidolgozottságától eltekintve nem teljesen érdemtelenül.

Szilvási Krisztián