Közleményükben azt írták: 77 éves korában, hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után elhunyt Esterházy János óta a felvidéki magyar közösség és politikai élet legnagyobb formátumú, meghatározó alakja. Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon. Miután 1962-ben leérettségizett a füleki magyar gimnáziumban, egyetemen szerette volna folytatni tanulmányait régészet, illetve néprajz szakon, ám származása miatt nem vették fel. Végül a pozsonyi Komensky Egyetem Természettudományi Karán végzett geológusként 1971-ben.

A kommunista párt által ellenőrzött Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesületének (Csemadok) 1963-ban lett tagja, 1966-tól a Csemadok Központi Bizottságának tagja, és 1968-ban a testületben Mede Istvánnal megalapította a nem kommunisták (pártonkívüliek) csoportját.

Duray Miklós egyik kezdeményezője volt az 1968-as prágai tavasz hatására létrejövő magyar ifjúsági konferenciának, amelyen elhatározzák a Magyar Ifjúsági Szövetség létrehívását. Társaival megalapította a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelynek főtitkára, majd 1968 decemberétől elnöke volt. A szervezet 1969 novemberében megszűnt, mivel az újonnan megalakult szlovákiai belügyminisztérium nem engedélyezte a működését. A Csemadokban viselt tisztségeiről 1969 decemberében mondott le, majd egy éven belül politikai okokból kizárták a szervezetből, nem publikálhatott és nem vehetett részt a közéletben.

Geológusi diplomáját 1971-ben szerezte meg. A közéletbe 1976-tól kapcsolódott be újra, előadásokat tartott magyarországi és szlovákiai magyar egyetemistáknak. Szembehelyezkedett azokkal a szlovákiai magyar értelmiségiekkel, akik aláírták a Charta ’77 ellen, a központi államhatalom által szervezett nyilatkozatot. Duray Miklós 1978-ban megalapította a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek célja a magyar iskolák felszámolása elleni küzdelem, a magyarellenes állami intézkedésekkel szembeni tiltakozás volt. 1989 decemberéig, a bizottság tevékenységének felfüggesztéséig szóvivője volt. Részt vett 1979-ben egy tanulmányával a Budapesten szerkesztett Bibó-emlékkönyv létrehozásában, mely a Kárpát-medencei magyar szellemi élet 1956 utáni legátfogóbb, hatalomtól független vállalkozása lett. Bensőséges kapcsolatba került a Charta ’77 polgárjogi mozgalommal, a Charta ’77 polgárjogi nyilatkozatot 1983-ban írta alá.

Az államrendőrség folyamatosan megfigyelte és egyéb módon is zaklatta. 1982. június 3-án ismét elvitték, kihallgatása több hónapon át zajlott. Bevonták az útlevelét, büntetőjogi eljárást indítottak ellene az államrend felforgatásának vádjával, majd letartóztatták. Vizsgálati fogságba került, per indult ellene, amelyet külföldi nyomásra felfüggesztettek, majd 1983. február 22-én szabadlábra helyezték. 1984. május 10-én ismét letartóztatták az államrend felforgatása, a szocialista rendszer és a Szovjetunió, valamint szövetségesei ellen kifejtett tevékenység vádjával. Fogva tartása ellen nagy nemzetközi tiltakozás indult, május 10-én átminősítették az ellene folyó büntetőeljárást, amelyet az akkori amnesztiarendelet értelmében megszüntettek és szabadlábra helyezték. Összesen 470 napon át tartották fogva, ítélet nélkül.

Duray Miklós tagja volt 1988-ban a magyarországi demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózatának, annak novemberi párttá (SZDSZ) alakulásáig. Előadást tartott a Magyar Demokrata Fórum által szervezett ellenzéki politikai fórumon a budapesti Jurta Színházban. 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, amelynek elnöke volt a Magyar Koalíció Pártjának megalakulásáig, 1998-ig. Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt, 1992-ben újra megválasztották, 1994-től 2010-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában volt képviselő. A Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt 1994-től 1996-ig.

Duray Miklós 1998-ban a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője volt. Valamint a státustörvény kezdeményezője, tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete. A törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa lett. A Magyar Koalíció Pártjának ügyvezető alelnöke volt 1999-től 2007-ig, majd stratégia alelnöke 2007-től 2010-ig.

2010-től a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Karán, Sopronban tanított, 2011-től az egyetem címzetes doncense lett, és tantárgyát „nemzetismeret” címen jegyzik, amit a következő évtől Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is oktatott. Munkásságát, töretlen helytállását jól írja körül, hogy 2011-ben a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriuma „a kommunista ideológia ellen, az egyetemes emberi és nemzetiségi jogokért folytatott küzdelméért, a világ magyarsága nemzettudatának erősítéséért, a felvidéki magyar közösségek megtartásáért, a magyar nemzet határok feletti újraegyesítése érdekében végzett tevékenységéért, irodalmi munkásságáért” neki ítéli oda a Polgári Magyarországért Díjat.

Művei: Kutyaszorító I. (önéletrajzi politikai esszé), Püski-Corvin, New York, 1982; Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk („szépirodalmi kísérletek”), Framo Publishing, Chicago, 1983; Kutyaszorító II. (az első fogság története), Püski-Corvin, New York, 1989; Kettős elnyomásban (a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának dokumentumai), Püski-Corvin & HHRF, New York, 1989; Csillagszilánk és tövistörek (mesekönyv, első kiadás, Nagy Zoltán illusztrációival), Madách-Posonium, Pozsony, 1993; Önrendelkezési kísérleteink (a rendszerváltozást követő időszak politikai dokumentumai és magyarázó szövegek), Méry Ratio, Somorja, 1999; Változások küszöbén (politikai tanulmányok és esszék), Osiris, Budapest, 2000; Hazától a nemzetig (politikai tanulmányok, esszék és alkalmi írások), Méry Ratio, Somorja, első kiadás 2004, második kiadás 2005; Ne félj, csak higgy! (szakpolitikai tanulmányok és esszék), Szabad Tér, Budapest, 2005; Riadó! Vágják alattunk a fát (cikkek, esszék, tanulmányok), Szabad Tér, Budapest 2006; Volt egyszer egy… egy lesz egyszer? (tanulmányok, esszék), Balaton Akadémia Kiadó, Szent György könyvek sorozata, 2008; A megvalósult elképzelhetetlen (politikatörténeti tanulmányok, esszék), Trianon Intézet, Budapest, 2010; Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás, Antológia Kiadó, Lakitelek 2016.

Főbb díjai, kitüntetései: Kőrösi Csoma Sándor-díj (1986), Bethlen Gábor-díj (1988), Tőkés László-díj (1996), Magyar Örökség díj (2000), A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2001), Magyar Művészetért-díj (2002), Szent István-díj (2003), Magyar Szabadságért díj (2005), Polgári Magyaroroszágért Díj (2011), A Magyar Kultúra Lovagja (2016).

MTI Fotó: Czimbal Gyula
Forrás: MTI, Magyar Írószövetség