1908-ban Lehár Ferenc egyszerre három operettel kezdett el foglalkozni. 1909. október 7-én a bécsi Johann Strauss Theaterben adták elő először Das Fürstenkind (Hercegkisasszony) című, a kritikusok által fanyalgással fogadott, mégis több mint 200 előadást megért művét. Az Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky szerzőpáros 1908-ban két librettót adott át a zeneszerzőnek, akit a Der Graf von Luxemburg (Luxemburg grófja) azonban kevésbé érdekelt. A megrendelő Theater an der Wien vezetősége viszont folyamatosan sürgette, hogy haladjon ezzel a munkával is. Mindezek ellenére inkább saját érdeklődését követte, és először a Zigeunerliebe (Cigányszerelem) című operettjét fejezte be, mivel „jobban bízott a színesebb történetű mű sikerében”, amiben olyannyira biztos volt, hogy már 1909-ben kiadatta a még bemutatás előtt álló mű partitúráját. Lehár végül a Luxemburg grófja című operettel is elkészült, amelyet 1909. november 12-én mutattak be. Az igencsak kedvező fogadtatás meglepte a komponistát, mivel saját bevallása szerint a muzsikát „néhány hét alatt csapta össze”.

A Zigeunerliebe (Cigányszerelem) 1910. január 8-án tartott premierjén a korszak legjelentősebb osztrák énekes színészei léptek színpadra. Zórikát a Theater an der Wien primadonnája, Grete Holm (1884-1941), Józsit Willy Strehl (1881-1941), Jonelt Max Rohr (1875-1917), Ilonát a közönség kedvence, Mizzi Zwerenz (1876-1947), Kajetánt pedig Hubert Marischka (1882-1959) alakította. Az operett óriási sikert aratott az ősbemutatón és azt követően is. Tíz hónap alatt 232 előadást tartottak Bécsben, és egészen 1920-ig a színház repertoárján maradt.

Lehárnak ezt a művét „lendületes hangzásvilág, izgalmas pikantéria, újabb etnikai és zenei koloritok megjelenítése” jellemezte. Kálmán Imre után ő is próbálkozott a cigánymuzsikával, ebben a művében „a cigányzene jól ismert dallamait, hangzásait, harmóniáit használta”, cimbalom is szerepel a zenekari anyagban. A korabeli kritika dicsérte a zenekar szólamait, azt írva, hogy „olykor szinte operai szintet képviselnek”. Továbbá így fogalmaztak: „A Cigányszerelem olyan benyomást kelt, mintha a zeneszerzőnek szívügye lett volna. Hol melankolikus román nóta csendül fel, hol valami zokogó magyar nemzeti dal, lassan ringatózva, hogy aztán átváltson tüzes csárdásba…” Később pedig kiemelték leleményes dallamait, a zenében szereplő merész harmóniákat, a gazdag hangszerelést, a magyar és cigány népzene használatát, ráadásul mindezt egyedi stílusban tette Lehár.

A magyarországi ősbemutatót 1910. november 12-én tartották a budapesti Király Színházban. Világszerte is műsorra tűzték, többek között Párizsban, Brüsszelben, Berlinben, New Yorkban és Londonban is. A zeneszerző egy-egy külföldi premier kedvéért átdolgozásokat is foganatosított az eredeti művön.

oszem

Felhasznált irodalom: Winkler Gábor: Operett I. kötet; Nemlaha György: Cigányszerelem. Kossuth. K., wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.