Norikónak nem volt ez nehéz, hiszen engedelmességre nevelték és arra, hogy ne kérdezzen semmit. Néhány pillanat múlva már egyedül állt egy idegen ajtóban, és amikor az kinyílt, semmi mást nem tudott mondani, csak a nevét, de úgy tűnt, ez elegendő ahhoz, hogy végül beengedjék, és ott álljon egy szigorú, egyenes tartású idős asszony előtt.

Noriko Kamiza története alig pár évvel a második világháború után kezdődik az olvasó számára. Nyolcévesen egyik napról a másikra egy teljesen új világba csöppen, ráadásul egy cseppet sem barátságos világba. A ház, amelynek kapujában otthagyta az édesanya, a nagyszülei otthona, ők azonban mindenfajta kedvesség híján vannak az unokájuk felé. Ennek okát csak sejteni lehet, Noriko ugyanis nagy valószínűséggel egy félvér kislány, akinek léte és kiléte meglehetősen nagy szégyenfolt a császári vérvonallal büszkélkedő Kamiza családon. A nagyanyja ezért megpróbálja elrejteni mindenki elől, és egy padlásszobába költözteti, ahol Noriko magányosan, saját képzelete és csapongó, ám meglehetősen mély gondolatai foglyaként tölti a napokat, egyetlen társasága egy kedves szolga, Akiko, de ő sem tehet mást, csak azt, amit a ház asszonya engedélyez. Ebben az egyhangúságban aztán néhány év telik el, mígnem egy napon Nori életébe betoppan a féltestvére, Akira. Ettől a naptól fogva minden megváltozik. Nori úgy érzi, hogy a vegyszeres fürdők, a nagyanyja verései, a padlásszobában fogságban eltöltött évek most mind értelmet nyernek, Akira felbukkanásával ugyanis a szabadság apró kis reménysugárként hasít bele az időközben lassan nővé érő lányka lelkébe.

Akira magabiztos, tehetséges zenész, a Kamiza család egyetlen igazi örököse, aki előtt nagy zenei pályafutás áll, és nagyanyja legnagyobb bosszúságára nemcsak hogy kedveli Norit, hanem szembeszáll az asszony akaratával, és zenélni is tanítja őt. Nori pedig hálából rajongással szereti és csodálja Akirát, mindenhová követi őt, és lényének minden porcikájával figyel rá.

Egy kislány történetét olvassuk, akit látszólag mindenki elutasít, és ő pontosan érzi, hogy más, hogy valamiért veszélyes a jelenléte a világban. Léte feszegeti az évszázadokon keresztül kialakított hagyományokat, lerántja a leplet a rideg, rendszerező, érzelemmentes, könyörületet nem ismerő elitről, amely bármire képes, hogy megvédje a látszatot és saját társadalmi helyzetének biztonságát. A szerző nagyon érzékletesen festi le nekünk a nyolcéves Norikót, apró termetével, törékeny alkatával, szürke szemeivel és zabolátlan tincseivel egyszerre testesíti meg az ártatlanságot és a bujaságot, az alázatot és a lázadó szellemet. Történetén keresztül közvetetten bepillantást nyerünk a korabeli Japán politikai és gazdasági átalakulásába is, a császárság hatalmának hanyatlásába, a világháború utáni nehéz évek történéseibe. Az Ötven szó az esőre mégsem egy történelmi regény, sokkal inkább egy olyan mű, amely az ártatlanságot és a könyörületet hozza előtérbe. Az idő ugyanis Noriko számára sem áll meg, lassan nővé érik, ez viszont nem akadályozza meg a nagyanyját abban, hogy megpróbálja fondorlatosan és kegyetlenül félreállítani az útból. Noriko és Akira között azonban olyan mély, gyöngéd testvéri szeretet szövődik, amely úgy tűnik, idővel képes kivívni azt, hogy egy félvér fiatal lánynak is helye és hangja legyen a világban. A lány érzelmei, gondolatai olykor úgy tűnnek, mintha selyempapírba csomagolt drága kelmék lennének, annyira tiszták és fenségesek, és persze olykor naivak is. Az évek során megtett belső út egy olyan érett, erős, mégis bájos nőt eredményezett, amelyre talán senki sem számított, Akirát kivéve, aki mindvégig hitt benne, ezáltal elpusztíthatatlanná téve őt.

A szerző különös befejezést választ Noriko történetének, teljesen ráhagyva az olvasóra a végkifejlet mibenlétét, ezzel szinte összezavarva az olvasót, így nehéz kitalálni azt, hogyan zárul vagy folytatódik a le nem jegyzett szavakon túl Noriko sorsa. Lehetséges, hogy a könyv végén az az érzése az olvasónak, hogy bármilyen sokat tudott erről a különleges lányról, mégsem ismeri igazán, és nem tudja kiszámítani a döntéseit. Ez tulajdonképpen jó, hiszen a szerző így képes a főszereplő személyiségét olyan módon formálni, hogy mindig meglepi az olvasót, valóságosabbá és hitelesebbé téve a cselekménysorozatot, amellett, hogy az Ötven szó az esőre magában rejt valami meseszerű, reménykeltő hangulatot is.

A regény másik érdekessége az, hogy a történet mesélése különböző szemszögekből, más és más szemtanúk meglátásán keresztül történik. A narrátor mellett Akiko, Akira és maga Noriko is szót kap, az ő szemükön keresztül, az ő érzésviláguk színezetében zajlanak az események, és áll össze kerekké a történet. Ez a narrációs megoldás élővé és dinamikussá teszi az elbeszélést, és magával hozza azt, hogy így a szerző sokkal árnyaltabb, emberközelibb képet fest Norikóról. Tanúi lehetünk annak, ahogy egy balszerencse áldássá válik, ahogy egy rejtegetett, különös szépséggel felruházott gyermek csodálatot és félelmet vált ki a környezetében, ahogy egy testvéri kapcsolódás fontosabbá és erősebbé tud válni bármi más köteléknél, és belátjuk, hogy az álmok és a szabadság utáni vágy olyan kincsek a szívben, amelyeket soha senki sem vehet el.

Asha Lemmie a The New York Times bestseller szerzője, New Yorkban él, az Ötven szó az esőre az első könyve. A fiatal író Virginiában született, de Washingtonban nevelkedett, ahol változatos kulturális hatások érték. Már ötévesen történeteket írt, később a Boston College-ban diplomázott angol irodalomból és kreatív írásból. Történelmi regényeket is írt, amelyekben az életet egyedülálló szemszögből mutatja be. Jelen könyve egy megható történet vágyakról, hatalomról, veszteségről, szerelemről, jó és rossz döntésekről, előítéletekről és félelemről és arról, mennyire meghatározó mindez egy család életében. Noriko sorsában sok más elfeledett, megtagadott, elrejtett gyermek sorsa visszhangzik, akik szívük tisztaságának köszönhetően – na és persze a szerencse ölelésében, bármit is jelentsen ez – életrevaló, inspiráló, tehetséges és gyönyörű emberekké váltak. A könyv könnyű és nehéz olvasmány egyszerre, nyelvezete egyszerű, de érzelemvilága összetett, és ez semmiképpen nem hatástalan az olvasóra.

György Emőke
Forrás: olvasoterem.com