Raffaello egyik legnagyobb hatású olajképét II. Gyula pápa rendelte meg 1512-ben a Piacenza városában található Szent Sixtus templom számára, és 1513-1514 között készült el. A 265 x 196 cm méretű festmény isteni jelenést ábrázol. Betekintést nyerünk a mennyei jelenetbe, amint Szűz Mária kilép a megnyilvánult világba gyermekével, Jézussal a karján. A keretet adó zöld drapéria kiemeli Mária aranyló fénnyel övezett alakját, és kihangsúlyozza az égi szféra és a földi világ közötti határ átlépését.

A tudósokat sok éven át zavarba hozta Madonna és gyermeke komor, szinte ijedt arckifejezése. A legújabb kutatások alapján többet tudhatunk meg a festmény eredeti helyéről. A Szent Sixtus templomban, az oltárral szemben található szentélyben egy feszület állt, amely Jézus Krisztus eljövendő szenvedését ábrázolja. Az anya és gyermeke ezt nézik.

A kép erejét az a megmagyarázhatatlan érzés adja, hogy bármilyen fájdalmas az előre látott jövő, csendesen elfogadják azt. A vállalt áldozat emeli emberfelettivé Máriát és Jézust. S talán ezért a harmonikus kompozíció, amelyben nyoma sincs felkavaró érzéseknek.

Az emberi szinthez legközelebb talán az alsó kereten könyöklő puttók állnak. Mintha kívül állók lennének, mégis belülről szemlélik a szent eseményeket. Felfelé tekintenek az égi alakokra. Úgy tűnik, szeretnék megérteni, mi az oka tetteiknek. Az alkotásban feszülő várakozás tükröződik a két oldalsó alak: Szent Borbála és Szent Sixtus ellentétes irányú mozdulatában is, amely az antik ábrázolásokat idézi.

A rendkívüli festmény jelenleg Drezdában látható. Még 1754-ben került oda, de a II. világháború végén Moszkvába vitték, ahonnan 10 év után sérülten jutott vissza a német városba. 500 éves évfordulója alkalmából a restaurált alkotás körül ismét megnőtt a figyelem.

A kép több országban nagy hatást gyakorolt, vitát váltott ki a művészet és a vallás kérdéseiről. Mély benyomást tett Goethére, Wagnerre és Nietzschére. Dosztojevszkij szerint „az emberi szellem legnagyobb kinyilatkoztatása”.

A festménnyel az irodalom, a zene, a képzőművészet és a fotográfia 1800 körül kezdett el foglalkozni, a képet ekkor már másolták és reprodukálták. Ugyanebben az időben kezdtek a kép szemlélődő puttói önállóan is híressé válni.

Az alkotóról

Raffaello Santi Urbinoban született 1483. március 28-án vagy április 6-án egy művészcsaládban. Apja, Giovanni Santi, az urbinoi herceg udvari festője volt, tőle kezdte el tanulni a festészetet. Édesanyja, Magia di Battista Ciarla nagyon korán, 1491-ben elhunyt. Majd 1494-ben édesapja is meghalt, így a 11 éves Raffaello teljesen árván maradt.

A sors úgy rendelkezett, hogy a tehetséges ifjú művész nem kallódott el, sőt a reneszánsz korszak, azon belül is a cinquecento egyik kiemelkedő alakjává vált. 1496-ban Perugiába került festőinasnak Pietro Perugino mesterhez. 1504-ben, 21 évesen Firenzébe költözött, ahol Leonardo és a fiatal Michelangelo nagy hatással voltak rá. Négy évet dolgozott a „virágzó városban”, ahol nagyon népszerű és elismert művész lett.

1508-ban II. Gyula pápa meghívta a Vatikánba. Bámulatos tehetsége, megnyerő külseje és személyes bája révén a „festők fejedelmévé” választották. A pápa kérésére freskósorozatot készített a pápai rezidencia számára. Majd nem sokkal később megfestette egyik legnagyszerűbb művét, Az athéni iskolát.

Már a következő pápa, X. Leó bízta meg azzal, hogy fessen 10 képet a Sixtus-kápolna falaira. Munkájára egyértelműen hatott a Michelangelo által megfestett mennyezet. Giorgio Vasari szerint Bramante, aki távoli rokonságban állt Raffaellóval, titokban beengedte a kápolnába, hogy megleshesse a nagy példakép és egyben rivális zseniális alkotását.

Raffaello e nagy munka befejezése után rövidesen elhunyt, 1520. április 6-án. Még csak 37 éves volt. Korai halála ellenére komoly életművet hagyott maga után.

Szabados Éva

Forrás: angol és magyar wikipédia, artlex.com, fidelio.hu, italian-renaissance-art.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Mozaik a Villa Hadrianából
2. rész: Cellini: Sótartó
3. rész: Caravaggio: Medúza-fő
4. rész: Leonardo da Vinci: Hölgy hermelinnel
5. rész: Pierre Puget: A krotóni Milón halála
6. rész: Henri Rousseau: Az álom
7. rész: Ihachi sárkánya
8. rész: Nagy Károly talizmánja
9. rész: A Teknősbékák kútja (Fontana delle Tartarughe)
10. rész: Pablo Picasso: Guernica
11. rész: Benczúr Gyula: Budavár visszavétele
12. rész: Piero della Francesca: Szent Antal szárnyasoltár
13. rész: Alfons Mucha: Gismonda
14. rész: Emile Gallé: Váza írisszel
15. rész: Tádzs Mahal
16. rész: Edgar Degas: Balett – A csillag
17. rész: Bernini: A folyók kútja
18. rész: Gemma Augustea
19. rész: Bernini: Apolló és Daphné
20. rész: A Belém-torony
21. rész: Bocca della Verità (Az igazság szája)
22. rész: A sienai dóm
23. rész: Az Alhambra
24. rész: A chambord-i kastély
25. rész: A prágai Károly híd
26. rész: A chartres-i székesegyház
27. rész: Arany körgallér a bronzkorból
28. rész: A Fabergé-tojások
29. rész: Lechner Ödön: A pozsonyi kék templom
30. rész: Gulácsy Lajos: Varázslat
31. rész: Csontváry Kosztka Tivadar: Mandulavirágzás Taorminában
32. rész: Hadrianus síremléke, az Angyalvár
33. rész: A Prima Porta-i Augustus szobor
34. rész: Raffaele Monti: A menyasszony
35. rész: Munkácsy Mihály: Krisztus-trilógia
36. rész: Tiziano Vecellio: Pesaro Madonna
37. rész: Róth Miksa: Napfelkelte
38. rész: Gustav Klimt: Pallasz Athéné
39. rész: A Neuschwanstein kastély
40. rész: A pisai ferde torony
41. rész: Frida Kahlo: Önarckép tövises nyaklánccal
42. rész: Ara pacis Augustae (Az augustusi béke oltára)
43. rész: A capitoliumi nőstény farkas
44. rész: A prágai Szent Vitus-székesegyház
45. rész: A négy tetrarcha portrészobra
46. rész: Johannes Aquila: Szent László – A veleméri templom freskórészlete
47. rész: A Colosseum
48. rész: A conwyi vár
49. rész: Antoni Gaudí: Park Güell
50. rész: A maharadzsapalota
51. rész: Niobé-kratér
52. rész: Ponte Vecchio
53. rész: Az Aranyhajó
54. rész: A Szent István-terem
55. rész: Humayun császár síremléke
56. rész: A Big Ben
57. rész: A rábaszentmiklósi Szent Miklós templom
58. rész: A Mátyás-templom
59. rész: A Sándor-erőd
60. rész: A Hohenzollern-kastély
61. rész: Gustav Klimt: A csók
62. rész: Míg a halál el nem választ... ‒ Sten Sture jegygyűrűje
63. rész: A Lánchíd
64. rész: A Szamothrakéi Niké
65. rész: A Bostoni Operaház
66. rész: Sandro Botticelli: Tavasz
67. rész: A Gyugyi-gyűjtemény
68. rész: Claude Monet: Nő napernyővel – Madame Monet és fia
69. rész: Az agyaghadsereg
70. rész: San Gimignano tornyai
71. rész: A Las Lajas bazilika
72. rész: M. S. mester: Kálvária
73. rész: Bomarzo – A rejtélyes szent erdő
74. rész: Eugène Delacroix: Villámlástól megriadt ló
75. rész: Hohensalzburg vára
76. rész: Élisabeth Vigée Le Brun: Önarckép portréfestés közben
77. rész: Knidoszi Déméter
78. rész: A winchesteri székesegyház
79. rész: A Festetics-kastély