A kosárfonással foglalkozó romák kezdetben ugyanúgy vándoroltak, mit például a sorozat előző cikkéből megismert csengőöntők. A munkához szükséges alapanyagot útközben vágták le a folyók, patakok melletti füzesekben. Vagy ha egy-egy falu alatt ilyenre bukkantak, akkor a település bírájának engedélyével le is telepedhettek itt egy időre. Aztán ameddig kereslet volt rá, el is látták a falut portékáikkal. Legkelendőbbek a termények betakarításánál és az állatok etetésénél használatos, két kisebb füllel ellátott kosarak voltak. De készítettek karra akasztható, „kengyeles” kosarakat is, amiket inkább az asszonyok használtak. Hántolt, de inkább kérges fűzfavesszőből fonták azokat a „kocsikasokat” is, amiket akkor dobtak fel a szénás szekerekre, amikor ezekkel zöldtakarmányért, „nyersért” mentek. (A szénásszekérről a frissen kaszált fű lepotyogott volna.)

Vesszőből font kocsikas (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Fűzvesszőből aztán varsákat is kötöttek a cigányemberek. Ez mehetett eladásra, de saját használatra is, hiszen a folyók, patakok, tavak halai mindig is ott szerepeltek a cigányság étlapján. A kosárfonás, avagy kosárkötés menetéről már olvashattak ebben a sorozatban. Ugyanakkor a mai napig seprűket is készítenek, pontosabban kötnek a roma emberek.

Itt végignézheti a seprűkötés folyamatát (Verseghy Ferenc Könyvtár CC BY-NC-ND)

Dél-Erdélyben némely falvakban az út szélére, vagy a házak, porták kapujába vannak kirakva a cirokból vagy nyírfaágakból készített termékeik. Amiket még nem tudott kiszorítani a műanyag seprű, partvis errefelé, de a maradék Magyarország egyes vidékein sem. Aztán a nyírfából vagy a cirokból „kötött” seprűknek is van mindenféle, nyeles, nyél nélküli, vagy kisebb-nagyobb változata, amiket nagy odafigyeléssel készítenek el a helyben lakó cigányok.

Kefekötő portékájával (Thorma János Múzeum CC BY-NC-ND)

Odafigyelés, türelem a kefekötéshez is kell, ami készülhet disznósörtéből vagy lószőrből. A kefe testébe fúrt lyukakba behúzott, a végükön egy cseppet megégetett sörtecsomókat madzaggal szokták rögzíteni, majd az egészre egy falapot ragasztanak. Ezután már csak a „szépészeti” munkálatok vannak hátra, és a kész termék mehet is a piacra.

Címlapkép: Vesszőkosár a debreceni múzeumból (Déri Múzeum CC BY-NC-ND)

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

A cikksorozat korábbi részei:
I. rész: Vándorlók, vándorok
II. rész: A vándorkereskedők
III. rész: Szódás, fagylaltos, meszes, dinnyés
IV. rész: Kik is voltak azok a kupecek?
V. rész: A vándorcigányok
VI. rész: Cigányok és a Habsburgok
VII. rész: A teknővájók
VIII. rész: Szegkovácsok
IX. rész: Rézművesek
X. rész: A kolompárok
XI. rész: A rézművesek