Mennyire van jelen a családi életetekben a zene?

Állandóan, egyébként is éneklősek vagyunk, de így advent idején különösen fontossá válik. Persze a fiaim, mivel már nagyok, 20 és 16 évesek, főleg a mai zenéket hallgatják. De remek a stílusérzékük, és jól válogatják össze a számokat.

Ők mennyire viszik tovább a muzsikálást?

Mindketten a Bartók Iskolába jártak, és éveken át tanultak zongorázni, úgyhogy megvannak a jó alapjaik. Nagyon szép hangjuk van, és érzelemmel énekelnek. Abban biztos vagyok, hogy a zene mindig fontos része lesz az életüknek.

Miért fontos ez? Szerinted mit adhat az embernek, ha énekel vagy hangszeren játszik?

Az élő muzsika átjárja a szíveket. Harmonizál, és megerősíti a saját magunkba vetett hitünket. Ez nagyon fontos, mert minden innen indul. A zene képes átsegíteni a nehézségeken. Annyi minden történik az életben, mindenkinek vannak holtpontjai. Én, ha valami bánt, előveszem a gitárt, vagy leülök a zongorához, eljátszok egy Bartók vagy egy Mozart darabot, és máris másként látom a dolgokat. Mert felemel, felhoz a mínuszból egy olyan szintre, ahonnan már tovább tudok lépni. De nemcsak a zene, hanem minden művészet fontos, mert gerincet ad az embernek, legyen az írás vagy színház, tánc, festészet vagy szobrászat.

Miért lehet hasznos a zene gyermekkorban? Mi a három leglényegesebb dolog, amit kiemelnél?

Egyrészt nekik ez még az anyanyelvük, amin ki tudják fejezni magukat – akár egy kis dallamban és egy hozzá társuló mozdulatban. Az önkifejezésre pedig hatalmas szükségünk van a harmonikus létünkhöz. A zenében lévő ritmika szintén hihetetlenül fontos, hiszen az egész életünket áthatja. Ott van az időbeosztásunkban, a lakásunk elrendezésében, a művészetekben, a sportban, de a beszédünkben is. Fontos, hogy vannak fázisok, mindig van aktív rész és van szünet. Van, amikor gyorsan kell játszani, és van, amikor lassan. És ritmussal ki lehet fejezni az érzelmek hatalmas tárházát. A harmadik, hogy a zene a társas kapcsolatokban is hatalmas segítséget nyújt. Ha az ember benne él a zenében, akkor tud élni a hangjával és a beszéddel. Gyakran elfelejtjük, mennyire fontos, hogy mit mondunk és hogyan.

Milyen változást hozott az életedbe, mit változtatott rajtad, amikor anya lettél?

Én nagyon vártam, hogy édesanya legyek. A pedagógus végzettségem miatt is rengeteg könyvet elolvastam, mielőtt születtek volna a gyermekeim. De persze abszolút nem az történik, mint amire az ember számít. Kezdjük a szülésnél, ami egy érzelmi cunami. Én, be kell, hogy valljam, sokkhatás alá kerültem. Ugyanakkor egy hatalmas élmény volt. Óriási öröm, amikor először a kezedben tartod a gyermekedet. Másrészt még mindened fáj, rengeteg kihívás vár, és rád zúdul a felelősség. A tudat, hogy nem lehetsz beteg, hiszen az a dolgod, hogy tápláld őt. Amikor a második gyermekemet vártam, már jobban fel tudtam készülni lelkileg, hogy ilyenkor mennyi minden zajlik bennem és körülöttem. Úgy gondolom, szükség is van rá, hogy ezeken átmenjünk. Így az anyában, abból fakadóan, hogy ennyi mindent képes elviselni, megtenni, hatalmas erő születik.

Szülőként vannak olyan tapasztalataid, amelyeket szívesen megosztanál?

Szülőként alapvető feladatunk hinni a saját gyermekünkben. Rengeteget erőt adhatunk azzal, ha bízunk benne, mert így képesnek fogja érezni magát, hogy elérje a céljait. Sok sérülésünk fakad ennek a bizalomnak a hiányából. Nagyon fontos, hogy a szavainknak hatalma van. Nagy művészet, hogy úgy adjunk a másiknak, hogy ő közben szabad maradhasson. Ami egy nagy és szép feladat, megtanítani a gyermekünknek, hogy önmagát el tudja fogadni és szeretni tudja. 
Vannak nehéz szakaszok, például a dackorszak vagy a kamaszkor. Nekem ez utóbbihoz az vált be, hogy nem szúrom le őket például a rendetlenség miatt. Mert ez egy káoszos időszak. Vekerdy tanár úr mondatát tartom szem előtt, aki ezt mondta a kamaszokról: „Átalakítás miatt átmenetileg zárva”. Nem mondom, hogy mindent szó nélkül hagyok, de ebben a helyzetben jobb inkább segíteni őket, mint leszidni. Mert attól csak bezárnak, és akkor viszont egyedül maradnak a rengeteg hatással szemben.
Bízhatunk benne, hogyha az első 10-12 évben jól neveltük őket, szeretettel odafigyeltünk rájuk, akkor úgyis tudni fogják, hogy mi jó és mi nem. És úgyis meg akarnak nekünk felelni. Az is nagyon jó, ha mindkét szülő jelen tud lenni a gyerekek életében, az apára is nagy szükség van. A fiaim a mai napig meg tudják beszélni a férjemmel a dolgokat, időnként szerelnek is együtt. Ez fontos, hiszen ő lesz számukra a férfiminta.

Anyaként, nőként 10 éve viszel egy sikeres vállalkozást. Hogyan tudod összeegyeztetni a vállalkozói létet az anyasággal, a művészi léttel?

Most, hogy már nagyok a fiúk, jóval könnyebb, mint tíz éve, amikor még 6 és 10 évesek voltak. Az egyik, amire mindig figyelek, hogy különválasszam az életem területeit. Próbálom úgy felépíteni az időbeosztásom, hogy jusson mindenre elegendő energia. Nyilván vannak sűrűbb időszakok. A december, a február és a május a legzúzósabb hónapok. De bármennyire intenzív is, a nap egyik részében mindig otthon vagyok.
Az igaz, hogy egy fellépés után igencsak elfáradok, mert nagyon sok energiát kiadok ilyenkor. Kell egy kis idő, hogy újra regenerálódjak. S elismerem, hogy a szórakozás és a pihenés csak módjával fér bele, mert az életemet jelenleg kitölti a munka és a család. A vállalkozói lét egy fegyelmezett szabadság. Ha van egy szabadnapom, akkor is be van osztva az időm. Idővel megtanultam, hogy minek kell aznap meglennie, és mi az, ami ráér egy hét múlva is. 

Hogyan szoktál töltődni?

Ha van egy kis szabadidőm, akkor gyakran olvasok, nagyon szeretem a könyveket. Az olvasás szerintem egy lelki felfrissülés. Egyrészt a szakirodalmat bújom, a népzenei könyveket, másrészt a magyar szépirodalmat, a verseket szoktam levenni a polcról. Mert a szép, ízes magyar nyelvet csak ezekben találod meg. A versek pedig mindig képesek valami mást megszólítani bennem. Nagy kincset érnek számomra a régi könyvek, amelyekbe például leírták, hogyan játszottak a gyerekekkel száz éve. Dr. Barsi Ernő nevét itt mindenképp meg kell említenem.

Milyen terveid vannak?

Az év végéhez közeledve mindig tervezem a következő évet. Szeretnék majd egy kis zenés füzetet, már dolgozom is rajta. Az Aranykapu zenekarral pedig jön a 10. év és a 10. lemez! Több mint tíz dal lesz rajta, amelyeknek főként Kiss Krisztián lesz a szerzője. Illetve lesz olyan szám is, amit én írtam. Lőrincz Tamás pedig mindig olyan zenei ötletekkel járul hozzá az anyaghoz, ami kisimítja és teljessé teszi azt. Vannak mesés-bábos koncertjeink is, a legújabb a Téli segítség, ezt is szeretnénk még játszani a következő évben.

Ha jönne most egy jótündér, mit kívánnál tőle az Új Esztendőre?

Én azt kívánom, hogy amit elterveztünk, azt legyen is erőnk véghezvinni, hogy minél több kisgyerekhez eljuthassunk. Annyira jó látni, hogy milyen boldogsággal fogadják egy-egy új számunkat. És főleg az nagy öröm, amikor két-három alkalom után észreveszed, hogy már kívülről fújják őket. Mindenkinek nagyon hálás vagyok, akik eljönnek a programjainkra. Kívánom, hogy mindez megmaradjon, és mehessünk sokat koncertezni az Aranykapuval. Kerekítős családjaimat is nagy szeretettel várom 2023-ban is.

Töreky Zsuzsival korábban a novemberi XXI. Győri Könyvszalon kapcsán beszélgettem.

Szabados Éva
Fotók: Sinkovits Maja (3. kép)

A Művészanyukák cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Matuza Adrienn
2. rész: Markó-Valentyik Anna
3. rész: Csiba Júlia
4. rész: Csermák Zsuzska
5. rész: Janisch Éva
6. rész: Szabó T. Anna
7. rész: Vargáné Bella Tünde
8. rész: Géczy Nóra
9. rész: Dobi-Kiss Veronika