Mendikálók Sokorópátkán

Beszélgetés Vass-Odor Melinda művelődésszervezővel – SzaSzi interjúja

mendikalas1

Hazánkban az évszázados gyökerekkel rendelkező karácsonyi népszokásokat, mint a kántálást, ostyahordást, regölést, betlehemezést vagy mendikálást manapság a magyar nyelvterület egyes vidékein őrzik csupán. Szüleink, nagyszüleink idejében ezek művelésére, átörökítésére még kifejezetten nagy gondot fordítottak. Sokorópátkán a mendikálás hagyományát elevenítették fel a falubeliek. A szokásról, annak közösségépítő erejéről, az első tapasztalatokról Vass-Odor Melinda művelődésszervezőt kérdeztem.

Sok olyan népszokás van, amely segíti a ráhangolódást, a készülődést advent első vasárnapjától egészen karácsonyig. A mendikálás is ilyen. Mit tudunk erről a hagyományról?

Eredetileg a református iskolások, kisebb-nagyobb csoportokba verődve a tanárukkal jártak házról házra énekelni kifejezetten szentestén, a mise vagy istentisztelet után. Ez egy adománygyűjtő forma volt, maga az elnevezés is erre utal. Annak idején a karácsonyt megelőző hetekben, a hosszú, téli estéken összegyűltek a családtagok, adventi és karácsonyi dalokat énekeltek, ezzel is ráhangolódva Jézus születésének ünnepére. Az éneklés mindig is hozzátartozott az ünnepléshez. A mendikálás tehát a szentestéhez kapcsolódik. Később az egész keresztény világban elterjedt.

A kántálás is egy énekes szokás. Van különbség a kettő között?

Csupán annyi, hogy mendikálni a gyerekek mennek felnőtt kísérővel, kántálni inkább a felnőttek.

Sokorópátkán milyen hagyománya van a mendikálásnak? Ki kezdeményezte ennek felelevenítését?

Sikerült kinyomozni, hogy Sokorópátkán ennek nagy hagyománya volt valamikor. Sajnos később ez kikopott az ünneplésből. Én nagyon nagy szeretettel gondolok azokra a szokásokra, amiket én még gyerekkoromban átéltem, ezért amikor ide kerültem művelődésszervezőnek, volt egy olyan vágyam, hogy ezt valahogyan felelevenítsük. Győrújbarátról, ahonnan jöttem, inkább a regölésnek van hagyománya. Más közösségépítő adventi programunk persze van, például az adventi ablakdíszítés, ami már nagy divat lett szinte minden faluban. Arra gondoltam, hogy ez jó bevezetés lesz a mendikáláshoz, mert 24-én végig szoktuk látogatni a kidíszített ablakokat egy kisebb csapattal, és sok helyen valami finomsággal, süteménnyel is megkínálnak ilyenkor. Miért is ne kapcsolódhatna ehhez egy kis éneklés? Sajnos a pandémia közbeszólt, de tavaly végre mégis sikerült az első mendikálásba belekezdenünk. Körülbelül 10 fős csapat jött össze, javarészt gyerekek, a felnőttek közül velünk tartott a polgármester úr és az iskola intézményvezetője is. Kb. 8-10 családhoz tudtunk eljutni, ebéd után indultunk, és sötétedésre végeztünk, aztán mindenki ment ünnepelni.

Mennyiben lehet ragaszkodni az eredeti hagyományokhoz?

Annyiban modernizáltuk, hogy előre meghirdettük, hogy lehet jelentkezni mendikálni is és fogadócsaládnak is. Úgy éreztük, erre mindenképpen szükség van, mert manapság már kicsit zárkózottabbak az emberek, mint régen. Adományokat mi nem gyűjtünk, nem is szeretnénk, ha ezért jönne el valaki, hogy pénzt kapjon. A finomságokat, süteményeket megkóstoljuk, kicsit beszélgetünk, mert úgy gondoljuk, hogy az örömszerzés a legfontosabb.

mendikalas2

Ki a motorja a kezdeményezésnek?

Az én vágyam volt, hogy mint művelődésszervező ezt szorgalmazzam, de a közösségi megmozdulásoknak a faluban a Sokorópátkai Nőegylet a legfőbb motorja, amelynek az iskola intézményvezetője az elnöke. Mendikálni a női tagokból és családjaikból áll össze a csapat, amiben a férjek közül is néhányan kiveszik a részüket. Fontos megemlítenem, hogy a polgármester úr támogatását is élvezzük, velünk tart, és a falubuszt is neki köszönhetjük. Ezzel megyünk, hogy minél több család felkeresése beleférjen a pár órába, hiszen Sokorópátka a megye leghosszabb falva.

Milyen volt a múlt évi fogadtatás?

Nagyon-nagyon jól sikerült, ezt az is mutatja, hogy az idén még meg sem hirdettük, amikor már jelentkeztek fogadónak és énekelni is.

Van-e más karácsonyváró népszokás a faluban?

Az egyházközösség szervezésében, a templom falai között szenteste évről évre készülnek az iskolások pásztorjátékkal. A helyi nyugdíjasok körében pedig a Szállást keres a szent család elnevezésű szokás él. Felkeresik a tagjaikat, viszik a jelképes szent családot, és együtt imádkoznak, így várják Jézus születését.

Mit gondolsz, miért tudnak ezek a hagyományok népszerűek lenni?

A televízióval nem lehet versenyezni, de van sok magányos ember, aki viszont örül a látogatásnak. Karácsony előtt amúgy is nagy a rohanás, ezek a szokások ráirányítják a figyelmet a lényegre, meg kell állni a rohanásban, a várakozásra koncentrálni, és törődni az egyedül élőkkel. Régen ez természetes volt, de most tudatosabbnak kell lenni. Hogy hogyan alakul a továbbiakban, azt nem tudom, de azt hiszem, ami jó egy közösségnek, annak van létjogosultsága.

SzaSzi

2022.12.24